Könyvek, amiket 2018-ban el szeretnénk olvasni

Sziasztok. Mielőtt még átlépnénk az új évbe, Edinával úgy döntöttünk, készítünk egy olyan posztot, amiben leírjuk, melyek azok a könyvek, amelyeket jövőre mindenképp el szeretnénk olvasni.

Az én tízes listám az első képen látható, az Edina listája a másodikon.
Ebben az évben 43 olvasott könyvig jutottam, Edina 52-ig. Reméljük, ez a szám jövőre is emelkedni fog és rengeteg jó könyv kerül majd a kezünkbe.

R: Az Üvegtrón 5. része számomra a legfontosabb az összes közül, ha sikerül, azt már januárban el fogom tudni olvasni. Megtalálható még rajta a mostanában sokat emlegetett Az, aminek tegnap láttam a filmadaptációját, és teljesen magával ragadott, és a Szolgálólány meséje is, amelyről már szintén nagyon sokat hallottam. Remélem, sikerülni fog elolvasni a kiszemelt könyveket.

E: Ezek a 2018-as terveim egy része, mert még nagyon sok minden van a váró és kívánságlistán. Az Üvegtrónt már muszáj leszek elolvasni, mert drága barátnőm kb. fél éve rágja a fülem vele. Örülök, hogy Samantha Youngtól is megjelent a Dublin street harmadik része, az első kettőt nagyon szerettem. A Kihantolt múlt is biztos érdekes lesz, épp tegnap fejeztem be az egyik kristály pöttyös könyvet, ti olvastátok a Pillangók kertjét? Szóval nemsokára fogok jönni a Confess - Vallomás c. könyv kritikájával.

Addig is nagyon boldog, könyvekben gazdag új évet kívánok mindenkinek!

2017

Sziasztok. Még májusban volt egy olyan bejegyzésünk, amiben összegyűjtöttük azokat a könyveket, amiket mindenképpen el szeretnénk olvasni 2017-ben. Mivel az évnek holnap vége, itt az ideje megnézni, hogyan is alakultak a terveink.

Tíz könyv volt a listámon, ebből hatot sikerült elolvasnom, szinte mind hihetetlen élmény volt. Remélem, azokat, amiket nem sikerült elolvasnom, jövőre még lesz alkalmam bepótolni.

Edina listáján három sorozat is helyet kapott. Ezekből kettőt ki is végzett. Szerintem a harmadik is menni fog neki jövőre. :D De csak Üvegtrón után, ugye Edina?????

Hamarosan érkezik egy olyan poszt, amiben a 2018-as terveink szerepelnek. :)

Kíváncsiak vagyunk a ti terveitekre is. Írjátok meg nekünk!

2017-ben olvasott kedvenc könyvek - Renike

Sziasztok! Edina kedvencei után szeretném én is megosztani veletek, ebben az évben milyen könyvek voltak rám a legnagyobb hatással, melyek kerültek be a kedvenceim közé. Igazából most szerencsés évet zárhatok, mert valahogy csak jó könyvek kerültek a kezembe. Nehéz is volt ötöt kiemelnem, de azért megpróbáltam.

5. Leylah Attar - The ​Paper Swan – Papírhattyú

Nekem sem maradhatott le ez a könyv a kedvencek listájáról, csakúgy, mint Edina, én is imádtam a történetet. Két nap alatt kivégeztem, nem bírtam letenni, annyira magába szippantott.

4.  Sarah J. Maas - Tüskék és rózsák udvara

Nem véletlen, hogy Sarah a kedvenc írónőim közé emelkedett, hiszen nemcsak az Üvegtrónnal, de a Tüskék és rózsák udvarával is elvarázsolt. Jelenleg a második részt olvasom. Már most imádom.

3. Colleen Hoover - It ​Ends with Us – Velünk véget ér

2017 számomra Colleen Hoover éve volt. Öt könyvet olvastam tőle, ezzel együtt a Never, never trilógiát (az utolsó még nem jelent meg magyarul, de nem bírtam ki, muszáj volt angolul elolvasnom) és a Maybe Somedayt. Mégis a Velünk véget ér az, ami a kedvencem lett tőle. Nálam még az írónő másik nagy sikerkönyvét, a Hopeless-t is üti. Ajánlom mindenkinek, aki nem csak egy üres, romantikus élményre, de annál sokkal mélyebbre és többre vágyik.

2. Scott Hawkins - Az ​Égett-hegyi könyvtár

Minél több idő telik el, annál jobban rájövök, hogy ez a könyv valami eszméletlen élményt nyújtott. Nem is tudom elképzelni, mi lett volna, ha nem olvasom el. Ilyen szenzációból kimaradni. Hagyjuk az ömlengést, ha nem hisztek nekem, bizonyosodjatok meg róla magatok is, milyen nagyszerű is ez a történet.

1. Sarah J. Maas - Üvegtrón sorozat (Első négy kötet)

Ha valaki meglepődött ezen, akkor nem ismer. :D Már kifejtettem százszor, száz helyen, miért is imádom. Az Üvegtrón számomra egyenrangú a Harry Potterrel. Ez a kedvenc könyvsorozatom. Remélem, januárban sikerül beszereznem az ötödik részt.

Írjátok meg, nektek mik voltak a kedvenceitek ebben az évben. Kíváncsiak vagyunk.

2017-ben olvasott kedvenc könyvek - Edina

Sziasztok! Ma leírtam nektek a LEGJOBB 5 könyvet, amit ebben az évben olvastam, szerintem biztos lesz benne egyforma a Reniével. :D Nagyon nehéz volt a választás, mert most tartok a 45. könyvnél és ebből nagyon nehéz választani. Csak megsúgom, Reninek tuti benne lesz az üvegtrón. :D Akkor kezdjünk neki.

1. Okváth Anna – Szonáta gordonkára és kávédarálóra

Ez a könyv, egyszerűen leírhatatlan. Már a címe is elárulja, hogy valami nagyon különleges élményben lesz részed, ha elkezded az olvasást. Olyan ez a könyv, mint mikor kisüt a nap egy nagy vihar után. Remélem sokan adjátok rá a fejeteket, hogy elolvassátok. ;-)

2. Leylah Attar –  The Paper Swan - Papírhattyú

Legelőször mikor megláttam ezt a könyvet, azt gondoltam magamban, hogy muszáj elolvasni. Most a borítóra térek ki, az volt ami megfogott. Na és a tartalmáról már ne is beszéljek. Sky az egyik kedvenc főhősnőm, aki kiáll magáért, harcol, bárkit a porba tud tiporni. Itt egy kedvcsináló idézet:

„Vagy a szerelmet választod, vagy a gyűlöletet, mert ahol az egyik él, ott a másik el fog pusztulni.“

3. Libba Bray – Rettentő gyönyörűség (Gemma Doyle trilógia)

Ez a könyv egy izgalmas kirándulás. Már régóta el akartam olvasni, mert a harmadik része ott villog már nagyon régtől a Reni polcán és én mindig szemeztem vele. Csak úgy mellékesen az oldalszáma 800-on felül van. :D De ez nem akadály, pár nap alatt elolvastam, beszippantott. Gonosz szellemek, illúzió, megszállottság, vízköpők és sok-sok misztikus lény, látomások.

4. Colleen Hoover – Maybe Someday – Egy nap talán

Közülünk biztos mindenki hallotta már a Colleen Hoover nevet. Amit ez az írónő csinál a könyvekkel, az nem normális. Először a Hopeless trilógiát olvastam tőle, majd most ez következett. Egyszerre szívmelengető, szenvedélyes, fájdalmas és gyönyörű. Azt hiszem ezt a történetet olvasni kell és nem itt írni róla. Megemlítem Colleen másik könyvét az It Ends With Us – Velünk véget ér c. regény is ugyan ilyen jó. Nagyon sokat gondolkodtam melyik könyvét tegyem a 4. legjobbnak. Melegen ajánlom ezt is elolvasni, csak akkor készítsetek egy jó nagy csomag papírzsepit.

5. Sarah J. Maas – Tüskék és rózsák udvara

Az első igazi fantasy könyv, ami úgy ízig-vérig bennem maradt. Nem okozott csalódást, nagyon szeretem. Már kapható a második rész, alig várom, hogy Reni kölcsön adja majd. :D (köszi könyvtesó :D) Imádtam.

Reni kedvenc könyveiről hamarosan érkezik a bejegyzés. :)

Colleen Hoover - Maybe ​Someday – Egy nap talán - Közös kritika

Sziasztok! Colleen Hoover neve ismerős lehet a romantikus könyvek kedvelőinek, ő írta ugyanis a Hopeless - Reménytelen trilógiát, ami talán a legismertebb műve itthon. Edina a Hopeless trilógiát olvasta tőle, aminek én csak az első részét olvastam, de nagyon tetszett. Én a Never,never trilógiát végeztem ki idén. Kíváncsiak voltunk tehát erre a könyvre, mert sok jót hallottunk már róla. Lássuk, hogy tetszett. Ez az első közös kritikánk a blogon.

Alapadatok a könyvről:

Írta:  Colleen Hoover
Címe: Maybe ​Someday – Egy nap talán
Kiadta:  Könyvmolyképző kiadó
Mikor?: 2017
Hány oldal?: 392
Fülszöveg: A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább.
Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra.
Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.

Edina: Ez a könyv tökéletes, minden benne van, amit egy rubin pöttyös regénynek tartalmaznia kell. Készültek hozzá dalok is, ezek nagyon lényegre törőek és hatalmas kifejezőerejük van. Nagyon egyedi ötletei vannak az írónőnek, mindig meg tudja lepni az olvasót.

Az első mondat : „Épp most húztam be egy csajnak“ nagyon megfogott, tudtam, hogy ez nem csak egy egyszerű New adult könyv lesz. Minden lejátszódott a fejemben, ahogy olvastam és mikor a dalszövegeket írták, nem találtam szavakat. Ridge egy végtelenül hűséges és törődő típusú férfi, én is szívesen elfogadnám. :D Sydney és közte már az első perctől izzik a levegő. Nagyon sokszor összetörtem egyes fejezetek közt, de harcoltak és nem adták fel olyan könnyen. A mellékszereplőket is nagyon szerettem, mindenki a szívemhez nőtt, főleg Warren, a hülye beköpésein néha fél napot is nevettem. Tetszik, hogy a zene és hűség téma mellett a mély baráti kapcsolatokat is feldolgozta az írónő. Kettészakadt a szívem, de e mellett a humor is nagy szerepet kap. A cím is teljesen tökéletes, mivel egy ilyen dalszöveg is kipattan Sydney fejéből. ;)

Olvassátok, mert ez egy nagybetűs könyv, szíveket készítsétek elő és hajrááá! Egyszerre szívmelengető, szenvedélyes, fájdalmas és gyönyörű.

Renike: Van úgy, hogy a könyvet még nem is olvasod el, de tudod, hogy imádni fogod. Nálam így volt a Maybe someday-jel. Alig vártam, hogy Edina után én is a kezembe foghassam ezt a gyönyörűséget.

Mondanom sem kell, nem csalódtam. Csak úgy faltam a sorokat, az írónő hihetetlenül jól bánik a szavakkal, lehetetlen letenni a könyvet.

Sydney szerethető karakter, akinek az élete egyik pillanatról a másikra megváltozik, amikor megtudja, hogy a pasija megcsalja a lakótárásával. A lány azonnal elköltözik, de mivel nincs máshova mennie, a nemrégiben megismert szomszédos Ridge-nél kap menedéket. Nem szeretnék sok mindent elárulni a kapcsolatukról, de én még ilyen különleges párosról nem is tudom, olvastam-e valaha. Gyönyörű történet, hatalmas mondanivalóval. Ridge gitározik, Sydney zenéket szerez. Azt hinnénk, ezt már száz könyvben eljátszották előttünk. De nem, mert az írónő be mert vállalni egy olyan dolgot, amiről még nem is olvastam. Most a kritikában nem szeretném lelőni, milyen dologról is van szó, mert ha még nem olvastad, szeretném, ha téged is arcul csapna a felismerés. Emiatt a dolog miatt lett még különlegesebb ez a regény, emiatt olyan népszerű és emiatt tetszik olyan sok embernek.

Nagyon hamar a végére értem, mert meg kellett tudnom, hogy zárul ez a történet, hogy zárul a két fiatal kapcsolata.

Bátran kijelenthetem, hogy ez az eddigi legjobb Colleen Hoover könyv, amit olvastam. És a borító is olyan csodálatos.

Ha még nem tettétek, adjatok neki egy esélyt, hogy szerelembe essetek. Mi előre szóltunk!

Elkezdték a Madarak a dobozban film forgatását

A blogon már többször is említettük, hogy nagy Josh Malerman rajongók vagyunk, mert minden eddig megjelent könyvét olvastuk és imádtuk.
A kedvencünk a Madarak a dobozban, amiről a kritikánkat itt érhetitek el.
A jó hír az, hogy már készül a filmadaptáció, főszerepben Sandra Bullock-kal. A rossz hír, hogy a film még odébb van, de jó látni a forgatási képeken, hogy lassan, de biztosan megelevenedik ez a nagyszerű történet.
Reméljük, nem fogunk csalódni a filmben sem.
Addig is megnézhetitek a friss képeket a forgatásról, amire ha ráklikkeltek, megnyílik egy galéria is.

A könyvről:

Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.

A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.

Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.

Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?

Örömhír (Renike)

Sziasztok! Szeretném megosztani a blogon is az örömhírt: két új könyv fog megjelenni az általam tervezett borítókkal a Könyvmolyképző kiadónál még idén.
Én már tavaly is nagyon boldog voltam, amikor megnyertem Szöllösi Kristóf - Acélszentek c. könyvének a borítópályázatát, de az, hogy idén két tervem is megjelenik, mérhetetlenül boldoggá tesz. Annyira szeretem ezt csinálni, és olyan jó látni, hogy másoknak is tetszenek a munkáim. Mindenkinek köszönöm a kedves szavakat.
Alig várom, hogy a kezembe foghassam a drágaságokat.
Remélem, ti is várjátok már.

Greff Magdi - Húzós ​szerelem

Fülszöveg: Különleges regény a sportról és a szerelemről.
Réka kajakozik, és állatorvosi egyetemről álmodik, ám a szocializmus alatt egy dezertőr gyereke az utolsó, aki bejuthat egyetemre. Egyetlen esélye a sportösztöndíj, és egyetlen dobása egy verseny Belgiumban. A csapattal tart egy furcsa, örökké jegyzetelő fickó, és egy undok orosz versenyző. Képes lesz Réka megnyerni a versenyt, ahol a jövője a tét? Ha mindez még nem lenne elég, feltűnik a színen Szőke, egy vagány új sporttárs, de Ádám, a régi barát is másféle érdeklődést mutat.Melyikük a nagy szerelem?
Réka izgalmas utazásra indul, ahol nem csak a vízen kell helyt állnia, de a szívügyekben is, mert nem minden az, aminek látszik, egy olyan korban, ahol minden szóra vigyázni kell.

Istók Anna - Éhes ​felhő a napot

Fülszöveg: Nóra életében hatalmas törés volt; otthagyta az egyetemet, és két évig Londonban dolgozott pincérnőként. Ám most az apja infarktusa miatt haza kell térnie, szembenézni a múlttal, és egy fájó szerelem emlékével.
De mi történt pontosan a testvére, Zsóka halála körül?
Miért bukkan fel újra, és újra Csongor, a vonzó sógor?
Ha mélyek a sebek, akkor is van bűnbocsánat?
Míg Nóra lépésről-lépésre halad a múlt megismerésében, lassan kialakul benne az elképzelés a saját jövőjét illetően is: szenvedélyévé válik a főzés.
A zamatos, pikáns ételek megálmodása közepette Nóra érzelmei egyre magasabb lángon forrnak.
Vajon sikerül-e élete fő művét kifőznie:
a saját boldogságát?
Lélektani kaland és ínycsiklandozó gasztroregény a nehéz szerelem ösvényein járóknak.

Jodi Picoult - Apró csodák - Edina kritikája

Eljött ez az idő is, hogy megírjam a kritikát egy olyan könyvről, ami egy olyan témát dolgoz fel, amivel minden nap találkozunk. Nem túlzok, de ez volt a legjobb regény az írónőtől.

Alapadatok a könyvről:

Írta:  Jodi Picoult
Címe: Apró csodák
Kiadta:  Athenaeum
Mikor?: 2017
Hány oldal?: 480
Fülszöveg: Ruth ​Jefferson már több mint húsz éve dolgozik szülész szakápolóként egy connecticuti kórházban, amikor egy újszülött vizsgálatát követően váratlanul másik páciens mellé osztják be. Az újszülött szülei a fehér felsőbbrendűséget hirdetik, ezért nem akarják, hogy az afroamerikai Ruth akár csak hozzáérjen a gyermekükhöz. A kórház helyt ad a kérelmüknek, másnap azonban a kisbaba életveszélyes állapotba kerül, miközben egyedül Ruth tartózkodik a csecsemőszobában. Engedelmeskedjen a főnöke utasításának, vagy avatkozzon közbe?
Ruth habozik megkezdeni az újraélesztést, s ennek eredményeként emberöléssel vádolják. Kennedy McQuarrie közvédő vállalja az ügyét, de már a legelején váratlan tanáccsal szolgál: ragaszkodik ahhoz, hogy faji kérdések szóba sem kerülhetnek a bíróságon. Ruth, aki értetlenül áll a döntés előtt, próbálja folytatni az életét – már csak kamasz fia érdekében is –, miközben az ügye egyre nagyobb port kavar. Miután megkezdődik a tárgyalás, Ruthnak és Kennedynek ki kell vívnia egymás bizalmát, ám eközben mindketten szembesülnek azzal, hogy talán alapvetően elhibázott minden, amit a másikról – s önmagukról – tudni véltek.
Jodi Picoult végtelen alázattal, empátiával és alapossággal közelít kiváltság, előítélet és igazság kérdéséhez, s nekünk, olvasóknak sem kínál egyszerű, könnyen emészthető tanulságokat. Az Apró csodák egy rendkívüli író csúcsteljesítménye.

Nagyon kegyetlen és színtiszta valóság az Apró csodák története. Közülünk is már mindenki találkozott rasszizmussal és estünk már a kiközösített szerepébe. Sokszor erről nem tehetünk és nem is tudjuk befolyásolni, hát így volt ezzel Ruth Jefferson is, aki szülész szakápolóként dolgozik már 20 éve.

„A kisbabák tényleg olyanok, mint az üres papírlapok. Amikor a világra jönnek, még nem hordozzák magukban a szüleik előítéleteit, sem az egyházuk ígéreteit, sem azt a képességet, hogy kettéválasszák az emberiséget olyanokra, akiket kedvelnek, és olyanokra, akiket nem. Semmit sem hoznak erre a világra, csak a törődés iránti igényt. S ezt a törődést akárkitől elfogadják, bőrszínre való tekintet nélkül.“

Egy közönséges napnak indult az a nap is, mikor Ruth bemegy dolgozni és próbál megismerkedni az újszülöttekkel és szüleikkel. Davis szülei a fehér felsőbbrendűség hívei, ezért máris ellenszenves nekik a tapasztalt ápolónő. Turk, a baba apja megy is a főnővér után és elmondja neki, hogy nem szeretné többet látni Ruth-ot a gyermeke közelében. Így felkerül a kis Davis kartonjára, hogy afroamerikaiak nem érhetnek hozzá. Ruth barátai fehérek, a munkájára soha nem volt panasz, mindenki elégedett volt vele. Fiát, Edisont egyedül neveli, édesanyjának és saját magának köszönhetően elérte azt, ahol most tart, diplomát szerzett és saját lakásban él egy fehérek lakta negyedben.

És jött, amire senki nem számított, a kisbaba élete veszélybe került élet-halál közötti állapot. Mit tegyen egy szakápoló? Engedelmeskedjen vagy ne? Mire kötelez, minket nővéreket a Florence Nightingale eskü? Az ápolónő: Legyen szíves és szolgálatra kész, a betegekre gondoljon és nem önmagára. Feláldozza munkáját még akkor is, ha megtiltották, hogy hozzányúljon egy ártatlan csecsemőhöz?

„Tudja, hogy van: az élet megy tovább. Mi mást tehetnénk, mint hogy mi is vele megyünk?“

Az ügyvédnő, Kennedy McQuarrie a kedvencem. Nagyon odaadóan végzi munkáját, mindent megtesz, hogy megvédje védencét. Minden percét élveztem ezeknek a részeknek, ahogy tárgyaltak, győzködték egymást és veszekedtek. Azt hittem gyorsabb folyamat, de nem is baj, hogy elhúzódtak az ügyek, még nagyon olvastam volna az utolsó lap után is.

„Nincs igazság, amíg a nem érintettek ugyanúgy fel nem háborodnak, mint az érintettek."

Elgondolkodtató és izgalmas könyv volt. Érezni az undort a kiláthatatlanságot és a felsőbbrendűséget. Senki nem tehet róla, hogy milyen családba születik. Nagyon sok mindent lehet tanulni ebből a regényből, igaz nem könnyű feldolgozni, de ezek reális dolgok. Szerintem mindenkinek az élete során el kellene egy Picoult könyvet olvasnia, szóval hajrááááá! ;-)

Rojik Tamás - A csillagos égig

Sziasztok! Ma ismét egy nagyszerű történetről szeretnék nektek mesélni. A blogon volt már szó Rojik Tamás első könyvéről, a Befogad és kitaszítról (az értékelésemet ide kattintva el lehet olvasni).
Az írónak köszönhetően a most nemrég megjelent második könyvét is lehetőségem volt elolvasni. Most sem kellett csalódnom, mert ez még az elsőnél is jobban tetszett, pedig ez nem kis dolog.
Nagyon köszönöm, hogy gondoltál rám, hatalmas öröm volt számomra, hogy elolvashattam. :)

Alapadatok a könyvről:

Írta:  Rojik Tamás
Címe: A csillagos égig
Kiadta:  Napkút kiadó
Mikor?: 2017
Hány oldal?: 128
Fülszöveg: Gábor író, de lomtalanításból él: vállalkozó nagybátyjával együtt elhunyt emberek hátrahagyott tárgyait számolják fel. Dóra zongorista, de napközben ujjai fekete virágföldbe mélyednek. Egymásnak elmesélt, szokatlan történeteikből egy ismerős, hétköznapinak mégsem mondható világ épül fel. A szereplők küzdeni tudása és a szöveg lendülete pedig magával viszi az olvasót is.

Hasonlóan a Befogad és kitaszít-hoz, ez a könyv is rövidke volt, annál több mondanivalóval. Gyorsan olvasható, már az első oldalakon beszippant. Főszereplőnk Gábor, aki nagybátyjával, Bazsi bácsival él együtt, meg annak a barátnőjével, Mónikával.

Gábor és Bazsi bácsi már az első oldalakon elvarázsoltak engem, annyira bírtam a párosukat. A fülszövegből megtudhatjuk, hogy mivel is foglalkoznak. Lehet, hogy ez elsőre nem tűnik valami izgalmasnak, de én imádtam ezeket a részeket olvasni. Egy kis ízelítő, ahol hangosan nevettem, mert úgy el tudtam képzelni, hogy ilyen a valóságban is megtörténhet és meg is történik. Szerintem mindannyian ismerünk legalább egy olyan nénikét, aki az idézetben szerepel:

"A sok betonház között alig találtuk meg a címet. Nem volt 

parkoló a kapu közelében, ezért a járdára kellett felállni, Bazsi 

bácsinak megint veszekednie kellett egy öregasszonnyal, aki 

sopánkodva kiabált neki az ablakból, hogy feltöri a betont, 

kiüti a szegélyt, ráhajt a rózsákra. 

– Figyeld meg, nemsokára ennek a vénasszonynak is üríthetjük 

a lakását – mondtam a nagybátyámnak, hogy jobb kedve 

legyen. 

– Ezek a büdös életben nem halnak meg – legyintett, de 

azért mosolygott."

Nagyon tetszettek azok a részek, amikor Gábor az alapján, hogy az elhunyt illetőnek milyen tárgyai voltak, és mit mondott róla valamilyen ismerőse, vagy családtagja, írt egy rövid kis történetet. Ezek a történetek mindig érdekesek voltak. Az ilyen történeteket a saját blogján közli.
És itt jön a képbe Dóra, aki figyelemmel követi ezt a blogot.

Nem szeretném leírni, hogy találkoznak, az legyen meglepetés. De a lényeg az, hogy már első pillanattól fogva megkedveltem a lányt. Dóra zongorázik, de egy virágkereskedésben dolgozik.

A fiatalok hamar összemelegednek, és jó párost alkotnak. Olyan sok szép jelenet van a könyvben, de én biztos, hogy nem fogom nektek lelőni. Olvassátok csak el szépen ti is! Legyetek a részese.
Nagyon bírtam Dóra apukáját, Andrást, Bazsi bácsi mellett ő is nagy kedvencem lett. Mónikát viszont legszívesebben felültettem volna egy repülőre, hogy jó messze legyen Bazsi bácsitól és Gábortól.

Tetszett, hogy Gábor fokozatosan önállósodik, a szüleivel való kapcsolatának alakulása is erőssége volt a történetnek. A regény vége is tetszett, bár volt egy rész, amikor alig tudtam uralkodni az érzéseimen (egy két könnycsepp becsúszott). De ennek valahogy így kellett történnie. Bevallom, olvastam volna még tovább is az eseményeket, de jól döntött az író, hogy ott fejezte be, ahol.

Köszönöm a kedves szavakat. :)

Ha szeretnél egy életszerű könyvet olvasni, bátran ajánlom neked a Csillagos égig-et, nem fogsz csalódni.

Köszönöm szépen a lehetőséget. Annyira dicsértem a könyvet blogtársamnak, Edinának, hogy a napokban ő is hazavitte olvasni. És már most tetszik neki, pár fejezet elolvasása után. :)

Ide kattintva meg lehet vásárolni a könyvet. Tökéletes olvasmány az őszi napokra.

Sajnos csak ilyen képet tudtam csinálni a telefonnal. :D
Valamiért csillog. Ebből is látszik, milyen jó könyv. :D

Jennifer Niven - Veled ​minden hely ragyogó - Edina kritikája

Sziasztok! Eljött az idő, hogy írjak újra egy kritikát. Sajnos most nagyon lassan haladok a könyv olvasással, mert a suli majdnem minden szabad időmet elveszi. Ma fejeztem be a Veled minden hely ragyogó című regényt, amit Jennifer Nivennek köszönhetünk és másod sorban külön köszönet a Maxim kiadónak, hogy lehetővé tette számunkra az elolvasását. Vágjunk bele a két lelkileg sérült kamasz történetébe.

Alapadatok a könyvről:

Írta:  Jennifer Niven
Címe: Veled ​minden hely ragyogó
Kiadta: Maxim
Mikor?: 2015
Hány oldal?: 430
Fülszöveg: Theodore Finchet elbűvöli az elmúlás. Már több módját is kipróbálta, hogy véget vessen az életének. Ám a világ jó és szép dolgai, legyenek azok bármilyen kicsik, minden egyes alkalommal megakadályozták ebben.
Violet Markey úgy él, hogy csak a jövőbe néz, számolja a napokat az érettségiig, és azt tervezi, hogy elhagyja a várost, ahol minden a nővére halálára emlékezteti. Egy hihetetlen véletlen megváltoztatja mindkettőjük életét. Amikor Finch és Violet az óratorony párkányán találkozik, még nem tudják, ki menti meg a másikat. Aztán egy iskolai projekten azt a feladatot kapják, hogy fedezzék fel saját államukban a „természet csodáit”, de Finch és Violet közösen egy sokkal fontosabb utazásra indulnak… Finch Violet mellett önmagára talál, és a lány megismeri néha kicsit furcsa, de vicces, nyitott, jókedvű oldalát. A fiú pedig eléri Violetnél, hogy már ne számolja a napokat az utazásig, és készen álljon egy új életre. De ahogy Violet világa egyre inkább kinyílik, Finché úgy zsugorodik.
A könyv meghódította a New York Times sikerlistáját.

„Úgy kell élnünk, hogy soha ne kelljen semmit se sajnálnunk. Könnyebb, ha az ember mindig helyesen cselekszik, így aztán később nem kell semmiért se bocsánatot kérnie.“

Theodore Finch akinek az ébrenlét jelenti az életet és azt, hogy még mindig itt van és létezik. Egy nap találkozik Violettel a suli melletti toronyban. “Ultraviola” ahogy hívja Finch elveszítette imádott nővérét, Eleanort egy autóbalesetben. Nagyon nehezen tudja feldolgozni a történteket ezért megy ő is a toronyba. Úgy érzik már nincs tovább, nem érdemes miért élni. Egymást igyekeznek megmenteni és ez vezet a közös barátságukhoz. Együtt kell kidolgozniuk egy iskolai projektet, bejárni egész Indianát, hogy majd be tudják mutatni az év végén. Felfedezik a természet szépségeit és egymás iránti érzéseiket is.
Nagyon nehéz erről a könyvről úgy írni, hogy ne áruljak el semmi olyat, ami spoiler lenne. Tragikusan gyönyörű történet.
Megismerhetjük mind a két főszereplő múltját és tényleg csodás emberek, akiknek segítségre van szükségük.

„Arra jövök rá, hogy nem az számít, mit hozol el magaddal, hanem, hogy mit hagysz ott magadból.“

Theorode bipoláris zavarban szenved, ezért látogatja minden héten az iskolai pszichológust. Családja elhanyagolja, az apja még régen elhagyta őket, és már más családot alapított. Finch és testvérei rendszeresen látogatják apjukat, de kiérezzük, hogy ezt undorral teszik a „hoppáré” miatt. Érzi, hogy valami nincs vele rendben, mindig volt valami terve, hogy leplezze az állapotát. Végtelenül impulzív, gyors gondolkodású, mindenre keresi a választ és próbálja elfogadni magát és az énjeit. Neki is egy támaszra van szüksége, olyan személyre aki megérti, elfogadja és szereti.
Violet egy teljesen más személyiség, önmagát okolja nővére halála miatt, mivel együtt voltak azon a szerencsétlen napon. Bánatban éli mindennapjait és szüleivel sem a legjobb a kapcsolata. Mikor megtudják, hogy együtt projekteznek Finchel, próbálják szobafogságra ítélni. Megpróbálják kirángatni az állandó depresszióból és lelkiismeret furdalásból, csak, hogy ez kinek sikerül egy nagy kérdés.

„Milyen borzalmas érzés, hogy nem tudunk segíteni azon, akit szeretünk.“

Összességében egy nagyon különleges, szívszaggató történet. Nem volt könnyű elolvasni. Számomra rámutatott arra, hogy nem szégyen segítséget kérni és beszélni a problémákról. Nincsenek szavak amikkel ki lehetne fejezni az érzéseimet amit most érzek. Szerintem ne gondolkodjatok azon, hogy elolvassátok-e vagy nem ezt a regényt, kötelező.

„A szavak ölni tudnak.“

Az írónő és Elle Fanning (Violet)

A könyvből a jövőben filmváltozat is készül, Violet szerepében pedig a tehetséges fiatal színésznő, Elle Fanning lesz látható.

Monica Hesse - A ​kék kabátos lány - Renike kritikája

Sziasztok! A mai értékelés egy olyan könyvről szól, ami a történelem egyik legsötétebb időszakában játszódik: a második világháború alatt. Mindannyian tudjuk, milyen sokan vesztették az életüket, láttuk a filmekben, olvastuk könyvekben, ez a történet mégis tudott újat mutatni ezen a téren. Köszönöm szépen, Tilos az Á Könyvek, hogy elolvashattam. Sosem fogom elfelejteni.

Alapadatok a könyvről:

Írta:  Monica Hesse
Címe: A ​kék kabátos lány
Kiadta: Tilos az Á Könyvek
Mikor?: 2017
Hány oldal?: 374
Fülszöveg: 1943 januárja, Amszterdam. Hanneke biciklivel járja a feketepiacot, és az ott szerzett áruval kereskedik. A háború borzalmai már elérték a várost, a lány elesett szerelmét gyászolja, mégis sikerül viszonylag kiegyensúlyozott életet biztosítania családjának. Egy napon azonban egy idős néni megkéri, hogy keressen meg egy eltűnt zsidó lányt. Ekkor alapjaiban változik meg Hanneke élete, és lassan sodródik bele az ellenállás szövetébe, hogy a náci rezsim ellen küzdjön.

Mielőtt még elkezdeném, meg kell említenem, hogy a borító a lehető legtökéletesebben átadja az egész könyv hangulatát. Szerepel rajta a főszereplőnk, Hanneke, és egy katona is, a háttérben pedig az amszterdami utcák. Mindemellett pedig kék színű. A legjobb választás.

Az első mondat

Hanneke egy fiatal, holland lány, aki nap, mint nap az utakat járja biciklijén, és a feketepiacon beszerzi, amit kérnek tőle a "megrendelői", mindemellett pedig egy temetkezési vállalatban is dolgozik. Az ő keresetéből él a családja. A lány a háborúban elvesztette a szerelmét, Bast, amit még a mai napig nem tudott feldolgozni, bár hogyan is lehetne egy ilyen szörnyűséget. A lány beletemetkezik a munkájába, napjai egyformán telnek, biciklire ül a beszerzett holmikkal, flörtöl az őrökkel, hogy véletlenül se bukjon le, és egyáltalán nem barátkozik az ügyfeleivel.

Aztán egy nap, a lány egyik idős ügyfele elárulja hatalmas titkát. Egy zsidó kislányt bújtatott a kamrájában, azonban a kislány eltűnt, és az idős néni Hanneke-t kéri meg, hogy találja meg a lányt. Hanneke persze hallani sem akar róla, hiszen ha valamilyen módon kiderülne, hogy részt vesz ilyesmiben, azonnal börtönbe zárnák, vagy még rosszabb: kivégeznék. Hiszen még rádiót sem lehetett szabadon hallgatni, mert azért is büntetés járt volna, nem még ha kiderül, hogy ilyesmiben segédkezne. De végül az utcán látott borzalmak, az idős néni szomorúsága, hogy neki már nem maradt más, csak a lány és az igazságtalanság miatt elvállalja az ügyet.

Innentől a könyvet már nem lehet nagyon letenni, mert az események csak úgy pörögnek. Hanneke nyomozni kezd a tizenöt éves lány, Mirjam után, és egyre jobban belefolyik az eltűnésébe. Lapról lapra jönnek az újabb nyomok, amikből próbáljuk megoldani a nagy rejtélyt, hová tűnhetett a lány.
Hanneke akaratlanul is belekerül az ellenállásba. Megismerjük a lány elvesztett szerelmének bátyját, Ollie-t és a baráti körét, akik bátorságának köszönhetően egyre közelebb és közelebb jutnak Mirjamhoz. Mindegyik szereplőt a szívembe zártam. A háború borzalmai mellett a fiatalok életében szerencsére jó dolgok is megtalálhatóak: a barátság és a szerelem.

A könyv végére már azt hisszük, mindent értünk és akkor jön egy hatalmas csavar. Az írónő olyan részletesen felépítette ezt a történetet, hogy bevallom, engem meglepett és egyáltalán nem számítottam erre a fordulatra.
Volt, hogy a leírtak láttán könnyes lett a szemem, és voltak olyan részek is, amiknél be kellett csuknom egy kicsit a könyvet, csak azért, hogy összeszedjem magam. Mert ez egy szörnyű kor, egy borzalmas időszak. A nép nem élhetett nyugodtan, mert a katonák mindenhol ott voltak, és akár a nyílt utcán is képesek voltak "rendet teremteni", ami alatt azt értjük, hogy gond nélkül megöltek bárkit, aki ellenszegült nekik.
De szerencsére voltak olyan részek is, amikor sikerült kijátszani a náci rezsimet, és ez azoknak a bátor fiataloknak köszönhető, akik az életüket is kockára tették csak azért, hogy segíthessenek.

Az egyik külföldi kiadás borítója

Az írónő hitelesen bemutatja, milyen volt az élet a náci megszállás alatt Amszterdamban. Minden elismerésem neki, amiért ilyen részletesen utánajárt a dolgoknak.

A regény lezárása nagyon tetszett, a helyére kerültek az apró darabkák, és megkaptuk a válaszokat. És Hanneke jellemfejlődése bámulatos volt. Már ezért megérte elolvasni.

Mindenkinek ajánlom, mert ez egy olyan történet, amit nem fogsz egy könnyen elfelejteni.

Köszönöm szépen, hogy elolvashattam.

A képeket/montázsokat én készítettem.

Tóth-Bertók Eszter - Amolyan ​lépcsőházi, szerelmes - Renike kritikája

Sziasztok molyocskák! Ma újra egy nagyszerű könyvről hozok nektek értékelést, szintén magyar szerző tollából. Köszönöm szépen az írónőnek, hogy volt olyan kedves, és lehetőséget biztosított a könyv elolvasására. Kellett egy kis idő, amíg össze tudtam szedni a gondolataimat, de megszületett a kritika.

Alapadatok a könyvről:

Írta:  Tóth-Bertók Eszter
Címe: Amolyan ​lépcsőházi, szerelmes
Kiadta:   Álomgyár
Mikor?: 2016
Hány oldal?: 256
Fülszöveg: Létezik olyan szerelem, mely örökké tart?
Ami nem múlik el akkor sem, ha már rég véget ért a kapcsolat. Lehet tiszta szívből szeretni valakit, akit évek óta nem láttál? Élhetsz teljes életet úgy, hogy a másik feled nélkül képtelen vagy boldog lenni?
Tóth-Bertók Eszter regénye e kérdésekre keresi a választ, és egy olyan pár életébe enged bepillantást, akik mérhetetlenül, lehetetlen módon szeretik egymást. Így vagy úgy, de örökre.

A könyv első mondata...

Először is, meg kell említenem, hogy imádom a különleges könyvcímeket - hamarosan tervezek is egy külön posztot, amiben összegyűjtöm a kedvenceimet. Annyi biztos, hogy ez a könyv is rajta lesz a listán. Már a címéből tudtam, hogy szeretni fogom. Mondanom sem kell, hogy megint igazam lett. Meg kell még említenem, hogy a borító a lehető legjobban lett eltalálva. A lépcsőház, a színek, a cím betűtípusa, mind tökéletesen passzol a történethez. Úgyhogy a külseje már olvasás előtt levett a lábamról. Hát még a belseje...
Főszereplőnk Gerda, éppen jól megérdemelt szabadságát tölti. Egy hétfői nap kezdünk, amikor is a lány megpillantja az egyik szomszédját a lépcsőházból, Ákost, aki jelenleg a bicikli tárolóban él, mert a szülei kidobták otthonról. Kettejük kapcsolata egy ártatlan kéréssel indul, aztán a történet egy pillanat alatt beindul, és csak úgy pörögnek az események. Ákos drogfüggő, a lépcsőházból többen is figyelmeztetik Gerdát, hogy nem okos dolog kapcsolatba kerülni vele. Ám Gerda ezen a furcsa héten szerelmes lesz a férfiba, de ez a szerelem nem egy szokványos szerelem, ezt már az elején tudtam. Na de ahogy ez le volt írva, hát régen olvastam már ilyet. Csak néztem a lapokat és mosolyogtam, hogy milyen édesek, aztán kitisztulnak a dolgok és bumm, fejbe vág a valóság. Így tudnám jellemezni a könyv első felét.
Gerda nagyon szimpatikus főhősnő, és minden elismerésem az írónőnek, hogy ilyen jól tudta ábrázolni az állapotát, ilyen okosan, hogy először nem is tűnt fel, hogy mi is a szitu vele. Aki nem olvasta a könyvet, annak az előző mondatom csupa értelmetlenség lehet, de aki igen, az tudja, mire célzok.
Nem jutok szavakhoz, mert ez egy tipikusan olyan könyv, amit legszívesebben azonnal a kezébe nyomnék mindenkinek, hogy: "Te ott? Igen? Ne félj tőlem, gyere csak ide! Vedd el! Most azonnal olvasd el ezt a könyvet! Nagyon szívesen, hogy szóltam."

A történet nagy része a lépcsőházban játszódik. Hitelesen volt ábrázolva minden, ezt onnan tudom, hogy én is hasonló helyen élek, mint Gerda. A lakók ismerősek voltak, a minden lében kanál szomszédasszony, akinek a pletyka a legfontosabb, a tökéletes házaspár, akik annyira nem is tökéletesek. Jól eső érzés volt olvasni ezeket a részeket.

A mi lépcsőházunkban készült a fotó :)

"A lépcsőház egy kellemes kis köztes tér, ha úgy tetszik, az átvezető út a magán- és a nyilvános élet közt, ahol az ajtódból kilépve még kapsz egy kevéske plusz időt, hogy felkészülj a külvilágba való megérkezésre, hogy elvégezd az utolsó simításokat azon az emberen, aki az otthonon kívül vagy."

Akárki akármit mond, én megértem Ákos és sajnálom, hogy ilyen kemény élete van. Mindenki elítéli, senki sem próbálja megérteni. Mondhatni ő a lépcsőház fekete báránya. A könyv másik felében pedig még jobban megkedveltem. Ó, a könyv második fele, a szívem belesajdul, ha rágondolok. Mondtam már, hogy ez a könyv fájdalmas, de tökéletes. Fájdalmasan tökéletes. És a vége, azok az utolsó oldalak. Hidegrázás. Nem is tudok nagyon többet mondani, mert nem akarok spoilerezni, ezt a könyvet olvasni kell. 

Aki egy olyan szerelmi történetet szeretne olvasni, amilyet még nem olvasott, bátran ajánlom az Amolyan lépcsőházi, szerelmest. Csak aztán elő a zsebkendővel, mert lehet, hogy kelleni fog.

Köszönöm szépen az írónőnek, hogy elolvashattam ezt a drágaságot. ♥

A könyv megvásárolható: itt, itt és itt.

Az idézetes képeket és a montázst is én készítettem.

Kedvenc borítóim - Edina

Sziasztok! Gondoltam, összegyűjtöm a kedvenc könyvborítóim.

Íme:

Jay Asher - Tizenhárom okom volt

Legelőször a borítója fogott meg, azért is rendeltem meg. Amit pedig "alatta" találtam, egy CSODA. Kár lett volna kihagyni.

Kerstin Gier - Silber

Nagyon sokáig visszataszítónak találtam ezt a borítót. Aztán rászántam magam, hogy el kell olvasni. Nagyon illik a könyv történetébe, főleg a 2. résznek a borítója. Már várom a trilógia utolsó részét, tuti, hogy az is ilyen különlegesség lesz.

John Green - Csillagainkban a hiba

Ah. Az első kiadás borítójával olvastam először. Ha olvastátok a blogon a kritikát róla tudjátok, hogy ez a kedvenc könyvem. Na és ez a filmes borító, libabőrös vagyok. Egyszerűen IMÁDOM.

Josh Malerman - Madarak a dobozban

Ez olyan találó lett, élveztem, hogy lyukas a borító, még át is kukucskáltam rajta. Josh Malerman könyveinek rabja vagyok.

Nicholas Sparks - Az utolsó dal

Bevallom őszintén, a filmes borító nekem személy szerint nem tetszik. Ez a mostani viszont igen, tükrözi a könyv hangulatát. Az egész regény, ilyen, hát, nem is tudom magam kifejezni, el kell olvasnotok.