2018. június 28., csütörtök

Durica Katarina - A rendes lányok csendben sírnak - Renike kritikája

Sziasztok! Ma egy olyan regényről lesz szó, amelynek nem könnyű a témája és pont ezért nyújtott felejthetetlen élményt. Bátran kijelenthetem, hogy A rendes lányok csendben sírnak életem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya volt. Le sem tudtam tenni, amíg a végére nem értem, egy nap alatt elolvastam.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Durica Katarina
Címe: A rendes lányok csendben sírnak
Kiadta:  Libri
Mikor?: 2018
Hány oldal?: 316
Fülszöveg: A ​szerelmi szállal átszőtt regényben a 90-es évek dunaszerdahelyi maffiauralmának eseményei elevenednek meg.
A történet három nő életútján keresztül bontakozik ki, akik ugyanabban a nyolcemeletes panelházban laknak.
Júlia fodrászként dolgozik. Látszólag gondtalan életet él rendőr férjével és kisfiával, amikor váratlanul betoppan a szalonba András. Miközben a városban tombol a pokol, és fellángolnak a szlovák nacionalista érzések, az asszony magánéletében is eluralkodik a káosz. A nő, akinek egész addigi élete kötelezettségekkel és szorongással teli, felszabadultnak érzi magát a különleges vendég mellett. Az érzés kölcsönös, s bár mindketten megpróbálnak gátat vetni vonzalmuknak, a szerelem ereje erősebb.
Hilda a Júlia alatti lakásban él. Külföldi továbbtanulásról és bulikról álmodozik, de mindez lehetetlen egy olyan városban, ami a helyi maffia megszállása alatt van.
A nyugdíjas Erzsi, a hetedikről, a tévésorozatokban keresi azt a boldogságot, ami egész életében elkerülte. Tehetetlenül nézi végig, ahogy Ricsi fiából véreskezű maffiózó lesz, és hogy a csallóközi álmos kisváros 1997-ben a rettegés szinonimájává válik.
„A nincs kreatívvá teszi az embert!
Azt már többször is említettem a blogon, hogy szlovákiai magyar vagyok. Azért is keltette fel a figyelmemet a könyv, mert Dunaszerdahelyen játszódik, ráadásul olyan valós dolgok is szerepet kapnak benne, amelyek az egész országot megrendítették a 90-es években. A védelmi pénz szedése és a nőkkel szembeni erőszakos cselekmények mindennaposak voltak az országban. Az írónő rengeteg interjút készített, rendesen utánajárt a témának.


Szeretném a borítóval kezdeni. A női arckép, a színek és a cím tipográfiája is átadja, hogy mire is számíthatunk. Tudom, hogy nem a borító a lényeg, de itt nagyon el lett találva.
A könyv, mint azt már a fülszövegben is megtudhattuk, három nő köré épül. Júlia, Hilda és Erzsi életén keresztül bepillantást nyerhetünk abba, milyen is volt az élet Dunaszerdahelyen.
Mielőtt még belemennék a cselekménybe, szeretném elmondani, hogy végre egy könyv, ahol egyszer sem kellett megnézem a lábjegyzetet, hogy tudjam, mi is a szó jelentése. Lehet, hogy nektek nem mondanak semmit a "tyepláki", "botaszki", "hranolki" és "párki" szavak, de nekünk, szlovákiai magyaroknak ezek már részei a mindennapi életünknek. Rengeteg szót átvettünk a szlovák nyelvből és napi szinten használjuk őket. Ettől az egésztől csak még közelebb éreztem a történetet magamhoz.


Hilda a legfiatalabb a három nézőpontkarakter közül. Az írónő nagyon hitelesen ábrázolja a lányt, volt, amikor megmosolyogtatott a viselkedése és volt, amikor vissza kellett nyelnem a könnyeimet. Hilda tipikus tinédzser: újságokat olvas, szabadidejét a barátnőivel tölti vagy a könyvtárba indul, hogy találjon valami olvasnivalót magának. Iskolába jár, ahol egyre többször pillantják meg a diákok a sötét autókat és az aranyláncot viselő férfiakat.


Júlia fejezeteit szerettem a legjobban. Talán azért, mert az ő részeiben kapott a legtöbb hangsúlyt a romantika. A nő megismerkedik egy nála jóval fiatalabb férfival, akit nem bír kiverni a fejéből és akivel egyre több időt szeretne eltölteni. Ezzel nem is lenne baj, de a nő férjnél van, ráadásul egy kisfiú anyukája.
Júlia férje rendőr. Rengetegszer vitatkoznak azon, hogy a férfi miért nem tesz semmit a várost sakkban tartó maffia ellen, amikor a szeme láttára történnek a bűncselekmények.
A fodrászszalonban, ahol Júlia dolgozik rengetegen megfordulnak. Olyan emberek, akikkel valami szörnyűség történt, amiben szintén benne volt a keze az alvilágnak. Néha már nem is azért érkeznek a vendégek, hogy a frizurájukat rendbe tegyék, hanem azért, hogy egy kicsit könnyítsenek a lelkükön.


Erzsi a legidősebb karakterünk. Ő amolyan nénike a szomszédból típus, akivel már mindannyian találkozhattunk az életünk során, én legalábbis igen. Erzsinek egyhangúak a napjai: kimegy a temetőre, hogy megtisztítsa férje sírját, lemegy a boltba, vagy a kedvenc sorozatát bámulja a tévében. A fiával, Ricsivel alig találkozik, mert az szinte sosincs otthon. Ha meg otthon van, akkor is állandóan veszekednek. Ricsinek sok pénze van, és az anyja tudja jól, hogy miből szerzi, mégsem tud ellene tenni semmit.


Miközben olvastam a könyvet, végig ott volt bennem a feszültség, hogy itt akármelyik pillanatban életek mehetnek tönkre, elég egy rossz szó vagy nézés, és elszabadul a pokol. Bár néha még ennyi sem kellett. Szörnyű belegondolni, hogy a regényben leírtak mind megtörténtek, ráadásul nem valahol távol, a nagyvilágban, hanem abban az országban, ahol én is élek.
Nem győzöm elégszer ragozni, hogy mennyire mély benyomást tett rám ez a könyv. Kellett pár nap, amíg össze tudtam szedni a gondolataimat.
Vannak olyan könyvek, amiket az ember sosem felejt el. A rendes lányok csendben sírnak is ilyen. Köszönöm az írónőnek, hogy megírta. Remélem, hogy rengetegen a kezükbe veszik és elolvassák. Hiba lenne kihagyni.

2018. június 27., szerda

Ludányi Bettina - Mennem ​kell - Edina kritikája

Szép napot mindenkinek! Ma fejeztem be Ludányi Bettina írónő egyik művét, ami a Mennem kell címet viseli. Szeretném neki ez úton is még egyszer megköszönni, hogy így vakon megbízott bennem és támogatta a blogunkat. Azt hiszem nagyon nagy dicséret jár neki ezért a regényért, nem akarok nyalizósnak tűnni, de tényleg így gondolom. Na akkor kezdjünk is hozzá. Azért azt még leírom, hogy tovább is olvastam volna.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Ludányi Bettina
Címe: Mennem ​kell
Kiadta:  Olvasni Menő
Mikor?: 2018
Hány oldal?: 320
Fülszöveg: Van ​különbség bűn és bűn között? Isabella da Silva bűnügyi újságíróként dolgozik az Egyesült Államokban. Egy magánéleti válság és egy múltban elszenvedett tragédia miatt egyik nap arra ébred, hogy nincs maradása, ezért Barcelonába költözik. A sors úgy hozza, hogy belebotlik egy égszínkék szemű, veszélyes kinézetű idegenbe. De vajon tényleg véletlen volt ez a találkozás?
Bella azt hiszi, hogy új életet kezdhet a városban, közben pedig fogalma sincs arról, milyen szörnyek lesnek rá Barcelona sötét sikátoraiban. Minden erejével azon van, hogy megszabaduljon a veszélytől, a bűn mégsem ereszti.A Mennem kell egy lenyűgöző, érzelmes és váratlan történet egy fiatal lányról, aki választani kényszerül az eszméi és a szerelem között. Hiába menekült el otthonról, újra szembe kell néznie a gyengeségeivel, a múlttal és a gonosszal. Vajon képes lesz meglelni önmagában az erőt?
Ludányi Bettina legújabb regényében semmi sem az, aminek látszik. Nem tudhatod, ki visel álarcot, és melyik maszk mögött rejtőzik az igazi gonosz. Minden oldallal egyre többet és többet akarsz, a VÉGE főcím után pedig újra át akarod majd élni az élményt.

„Mennem kell. 
Ez volt az a két szó, amely teljesen megváltoztatta az életemet. 
Tíz betű, két szó, egy gondolat.“

Isabella da Silva, hát igen, ő aztán egy nagyon érdekes csajszi. Két lábbal áll a földön, számára semmi nem jelent lehetetlent és mindig igazságot szeretne. Igazi bűnügyi újságíró, aki merész és nem riad vissza még attól sem, ha esetleg egy golyó súrolja valamelyik testrészét. Sajnos fel kellett hagynia kicsit a bűnügyekkel és tiszta lappal kezdenie a Rómában átélt tragédia miatt. Úgy dönt, hogy inkább a gasztronómia és utazás mélyére ás.  Ezek mellett könyvet is ír, már van egy megjelent regénye, de most nincs ihlete, ezért arra az elhatározásra jut, hogy elutazik Barcelonába, egy nyugodt, harmonikus életet reményében, mit sem sejtve, arról, hogy mi vár rá a jövőben.

„Volt bennem elég erő és kitartás, hogy küzdjek. Mindenem, amim volt, az nem csak úgy az ölembe hullott, hanem én magam szereztem meg. Ezt teszi egy igazi harcos, nem?“

A repülőről való leszállást követően beutazik a városba és véletlenül belebotlik Ericbe, aki egy jóképű macsó, viszont a modora kicsit lemaradt valahol. Szegény Bella keze megint kapott egy jó nagyot, ugyanis egyszer már megszenvedett egy balesetet. Az első találkozásnál már rögtön kialakul egy különleges vonzalom kettőjük között. Telnek-múlnak a napok, de Bella nem tud megfeledkezni Ericről, de úgy néz ki ez fordítva is így van. Véletlenül mindig össze kell futniuk valahol, lehet ez a sors fintora vagy szándékos követés? Eric csupa titokkal teli életet él, ezért nem szeretne érzelmeket táplálni iránta. Lehet parancsolni a szívnek?

„A vonzódás végzetes, a vágy pedig a legnagyobb ellenség.“

Főhősünknek nagyon sok mindenen kell keresztül mennie, megtámadják az utcán, szemtanúja lesz a lányok elrablásának. Vajon ezt a bűnügyet is megoldja vagy inkább behúzza az agyarait? Az a fajta aki ölbe tett kézzel nézi végig?
„Princesa” úgy érzi, tennie kell valamit Eric felé táplált érzéseivel. De ki is igazából Eric? Megbízhat benne vagy ő is egy bűnöző? Nem árulom el nektek, áááá, dehogy, tessék szépen elolvasni.


Bellának mindenből kijut rendesen, nem unatkozik otthon. Barátnőjével, Laia-val bejárják a környező városok szépségeit, meglátogatják a galériákat. Nagyon tetszik nekem, hogy miközben olvasok úgy érzem én is Barcelonába vagyok.
Izgalmas és szenvedélyes könyv. Sokszor elástam volna Ericet Bellával együtt, de aztán egy-két oldal után már jöttek az örömkönnyek. Azt hiszem ez a regény a mai kort is jól tudja jellemezni, bármikor történhetnek ilyen akciók, mint ami Bellával.

„Senki nem tudja, vagy csak nem akarják figyelembe venni, mennyi mocsok rejtőzik a felszín alatt. Olyan ez az egész világ, mint egy betegség, ami belülről emészti az ember testét. A felszínen úgy tűnik, hogy minden rendben van, közben pedig a mélyben ott lappang a kór, ott lappang a veszély.“


Mindenkinek nagyon ajánlom aki szereti a pörgős, akcióval teli regényeket.

2018. június 26., kedd

Belinda Bauer - A ​19-es holttest - Edina kritikája

Sziasztok! Belinda Bauer A 19-es holttest című könyvéről olvashattok most a kritikámban. Ezúton is szeretném még egyszer megköszönni a Lettero kiadónak, hogy támogatta blogunkat két könyvvel. A másik regényről is lehet majd olvasni nemsokára. De vágjunk is bele a történetbe, már nem szó szerint, isten ments, azt megtette helyettünk Patric Fort.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Belinda Bauer
Címe: A ​19-es holttest
Kiadta:  Lettero
Mikor?: 2017
Hány oldal?: 408
Fülszöveg: Zseniális.
Megszállott.
Magányos.
Patrick Fort szélsőségesen zárkózott, briliánsan okos és Asperger szindrómás. Gyerekkora óta megszállottan kutatja, hol a határ élő és holt között.
Amikor Patrick orvostanhallgató lesz, csak ő veszi észre, hogy a boncolási gyakorlatra megkapott holttesttel valami nem stimmel. Szerinte kizárt, hogy a halált betegség okozta volna. Sőt, mintha az elhunyt fontos titkot szeretne üzenni.
Miután Patrick módszeresen nyomozni kezd, a kérdések egyre sokasodnak. Vajon lesz ideje megfejteni a 19-es holttest rejtélyét, mielőtt őt is örökre elhallgattatják?
Az utóbbi évek egyik legokosabb, egyszerre bizarr és mélyen emberi pszichothrillere.
„A történetszövés magasiskolája.” The New York Times
„Belinda Bauer a thrillerek királynője.” Sunday Times
„Mesterfogás ínyenc krimirajongóknak” Evening Standard
„Bauer egyedi hangú krimiíró… utcahosszal jár a többiek előtt.” The Independen​

Meghalni nem olyan könnyű, mint a moziban.
Belső szervek eltávolítása, bordaívek, szegycsont, szív. Y bemetszés, koponya, szívroham. Fűrész, szike, gumikesztyű. Igen, mindenki jól tippel, ez egy igazi boncolás, amit orvostan-hallgatók végeznek.


Valami oknál fogva nincs nyugtom, mióta befejeztem és visszatettem a polcra. Mindig motoszkál valami az agyamban, olyan megmagyarázhatatlan gondolat. Tényleg megszállott és kiismerhetetlen thriller. Mondhatni, hogy elég közel áll hozzám ez a könyv, mert nővér vagyok és sok mindenben volt már részem a kórházban, ezért is tetszett meg nekem, na meg ez a csodálatos borító, a maga egyszerűségével nálam mindent vitt.


A könyv nagyon remekül van felépítve, több szemszögből is olvashatjuk. A főszereplő Patric Fort, aki Asperger-szindrómás. Nagy érdeklődést fordít a halottakra és a halál utáni dolgokra. Úgy dönt, bejelentkezik az orvosi karra anatómiát tanulni és a boncolásra olyan szenvedéllyel jár, mint más a barátnőjéhez. Utálja ha hozzá szólnak vagy, ha valaki megérinti, ő a saját kis világában él. Az apja halála még rátett egy lapáttal erre az egészre és nagyon kíváncsi, hogy mi is történhetett úgy isten igazából azon a napon. Édesanyjával is megromlott a kapcsolatuk, mert nem tudja elfogadni Patricot. Megszállottan kutat már gyermekkora óta, és az egyetemre való bejutását is betegségének köszönheti, amire ő büszke. Tudja, hogy neki ott a helye.

„Szerette a könyveket. Az a gondolat, hogy valaki nem képes maga olvasni, borzasztónak tűnt.“

Másik szereplőnk Sam, aki egy súlyos autóbaleset miatt kómában fekszik a neurológiai osztályon és nem is annyira öntudatlan, mint azt sokan gondolják, nagyon szeretne vissza térni, hogy közöljön egy fontos dolgot. Itt jön a képbe Tracy Evans, egy utálatos, nemtörődöm nővér. Senki nem csípi és az aljas tervét szeretné csak megvalósítani, el akarja csábítani az egyik kómában fekvő beteg férjét. Mindent megtesz azért, hogy elérje a céljait.


Közben kibontakozik előttünk Patric, eljár a boncolásra, az Nr.19 az ő alanya. Az a feladatuk, hogy mindegyik hallgatónak meg kell állapítani a halál okát. A boncolás során különös dologra bukkannak, ami után már nyilván való, hogy ez a holttest nem természetes halált halt. De akkor itt valaki hibázott, az a kérdés, hogy véletlenül vagy szándékosan? Meg akart Nr.19 halni? Vagy tényleg a szíve mondta fel a szolgálatot, mint ahogy a kórlapba írták? És miért pont szívroham? Sok minden másról árulkodik.

„– Vannak a halálnál rosszabb dolgok is. 
– Tényleg? – kérdezte Meg. 
– Naná. A rossz élet az rosszabb.“

Patric nagyon jó fej gyerek, igaz soha nem tudja mit miért, ezért néha még az éjszaka közepén is képes felhívni anyját. Bár ő nem sok érdeklődést mutat, mindig is szerette volna megváltoztatni egyetlen fiát.

„Vannak rejtélyek, amelyeket meg lehet oldani, és vannak olyanok, amelyeket nem.“

Nagyon pörgős könyv, ha egyszer elkezded nem bírod letenni. Mindig muszáj elolvasni a következő oldalt. Néha elborzaszt, megijeszt, izgat és felzaklat. Ilyen egy igazi jó thriller, na és persze szórakoztat. Szerintem, aki bírja idegekkel ne habozzon!
A könyv megvásárolható: itt.

2018. június 24., vasárnap

Tarryn Fisher - F*ck ​Love – Kapd be, szerelem! - Renike kritikája

Sziasztok! Ma egy olyan könyvről lesz szó, amely teljesen levett a lábamról. Nem egy tipikus romantikus történet, de életszerűbb, mint néhány, amikkel eddig dolgom volt.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Tarryn Fisher
Címe: F*ck ​Love – Kapd be, szerelem!
Kiadta: Könyvmolyképző kiadó
Mikor?: 2018
Hány oldal?: 328
Fülszöveg: Helena Conway szerelmes lesz.
Akaratlanul.
Észrevétlenül.
De nem véletlenül. Kit Isley pontosan az ő ellentéte – rejtélyes, fékezhetetlen és a legkevésbé sem óvatos. Mindez akár remekül is alakulhatna…
Ha nem Helena legjobb barátnőjével találkozgatna. Helena kénytelen dacolni a szívével, helyesen cselekedni, és másokra is gondolni.
Egészen addig, amíg fittyet nem hány az egészre.
Tarryn Fisher, New York Times sikerkönyves szerző lehet, hogy vagányabb nálad, de ezt nem dörgöli az orrod alá. Az első diplomáját a Roxfort Varázsló és Boszorkányképző Szakiskolában szerezte. Az emberi természet nagy tisztelője, egy hús és vér gonosz, mégpedig a Mardekár házból. A szíve sötét, de az olvasóit azért kedveli. Jelenleg Washingtonban él fiával és lányával.
Az év legizgalmasabb regénye a női útkeresésről és a szerelemről.

A borító gyönyörű, és a hátoldal is szuper. Ennél jobb címet nem is kaphatott volna a könyv. Az ajánláson nagyot nevettem, ebből is látszik, milyen vicces írónő is Tarryn:
Azoknak, akik utálnak.
Kapjátok be!

A könyv elején történik valami, ami a főhősnőnk, Helena életét teljesen megváltoztatja. Mondjuk úgy, hogy felnyílik a szeme. Nem, nem valami tragikus esemény és nem hal meg senki sem, nincs ok az ijedtségre. Teljesen más, amire a legkevésbé sem számítottam.
Nagyot néztem, és azt sem tudtam, hogy mi lesz ebből, muszáj volt tovább olvasnom. Konkrétan alig tudtam letenni, mert muszáj volt megtudnom, hogyan is fog alakulni Helena élete.


Helena szerelmes lesz. Ez nem is lenne baj, de szíve választottja nem más, mint legjobb barátnője pasija, Kit. És itt jönnek a bonyodalmak. Sokat nem szeretnék elárulni a könyvről. Pont az benne a varázslatos, ahogy Helenával együtt megtesszük az utat, ami ahhoz kell, hogy olyan legyen az élete, amilyet megálmodott magának.


Szeretnék beszélni a karakterekről. Helena az egyik legviccesebb és legszerethetőbb női főszereplő, akiről eddig olvastam. Minden helyzetben előjön egyedi stílusa, amin néha jókat nevettem, de volt olyan is, hogy elgondolkodtam rajta.
"Megpróbálni megválni valamitől, amit szeretsz, olyan, mint vízbe fojtani magad. Szeretnéd megtenni, de ellenkezik a természettel, hogy ne vegyél levegőt. Követeli a tested; és az eszed is azt súgja, hogy szükséged van rá. Végül a felszínre törsz, és veszel egy nagy levegőt, mert képtelen vagy megtagadni magadtól a légzés alapvető szükségletét. A szerelemét. A heves vágyét."
Helena legjobb barátnője, Della a könyv kígyója. Nem bírtam a csajt, mert csak az fontos az életében, hogy mindig ő legyen a középpontban.
Kit jó srác, kedves, tökéletes, de néha legszívesebben ráordítottam volna, hogy te idióta, mi a francot keresel ott, ha egyszer máshol kellene lenned? Bírtam a beszélgetéseiket Helenával. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Kit író, és ezért még jobban a szívembe lopta magát.
"Ha valakit lángra gyújtasz, sose próbáld azzal oltani a tüzet, hogy elmondod, mit kellett volna tenned. Az efféle sajnálkozás leginkább olaj a tűzre."
Van még egy szereplő, akinek nem írom le a nevét, annyit árulok el róla, hogy lány. Azt hittem, hogy utálni fogom ezt a szereplőt, aztán meg kiderül, hogy jobb barátnője lesz Helenának, mint az állítólagos legjobb barátnője. A lány is művész, gyönyörűen fest és szinte mindig lila ruhát hord. Helena után ő a második kedvenc szereplőm.


Ha ez még nem lenne elég, a Harry Potter utalások gyakran visszaköszönnek a könyv lapjairól. A kedvencem az, amikor Helena halálos átkot szór az emberekre. Ezen hangosan röhögtem percekig.
Ami még nagyon tetszett, azok egyes fejezetek címei. Egy pár, hogy mire is számítsatok: #miafranc, #kapdbepara, #bézsboszi.


Ajánlom a könyvet azoknak, akik szeretnének olyan romantikus könyvet olvasni, ami nem a szokásos kliséket vonultatja fel. A könyv megvásárolható: itt.
Ja, és #kapdbeszerelem.

2018. június 21., csütörtök

A ​fiúknak, akiket valaha szerettem előzetes

Sziasztok! Augusztus 17-én végre megjelenik az egyik kedvenc könyvem filmadaptációja, a Jenny Han regényéből készült A ​fiúknak, akiket valaha szerettem. Lara Jean története végtelenül aranyos, nem is csoda, hogy egy nap alatt elolvastam. (itt írtam róla bővebben.)


Tekintsétek meg a film előzetesét, ami szerintem hihetetlenül jól sikerült. A színészek nagyon el lettek találva. Ki várja már rajtam kívül?

Könyves udvarlás book tag

Sziasztok! Ma egy booktag-et hoztunk, aminek nagyon tetszettek a kérdései, így örömmel töltöttük ki. A tag-et Pandalány könyves blogján találtuk. :) Ha van kedvetek, töltsétek ki ti is.


Első fázis - Kezdeti vonzalom: Egy könyv, amit a borítója miatt vettél meg

Reni: Okváth Anna: Szonáta gordonkára és kávédarálóra - Amikor megláttam, tudtam, hogy ez a könyv nekem KELL. És milyen jól tettem, mert a kedvencem lett.
Edina: Ez a köny a Papírhattyú volt, mivel nem nagyon hallottam róla, de a borítója megfogott és megkockáztattam. Na, de ez a könyv mindent vitt, teljesen kész voltam tőle, úgy, ahogy Reni is.
Soha nem fogom megbánni, hogy elolvastam, mai napig a kedvenceim közé tartozik.


Második fázis - Első benyomás: Egy könyv, amit a fülszövege miatt vettél meg

Reni: E. Lockhart - A ​hazudósok - Annyira rejtélyes volt, hogy muszáj volt kiderítenem, mi is a helyzet. Teljesen lenyűgözött.
Edina: J.S.Carol - Gyilkos társas című könyvének fülszövege nagyon tetszett. Úgy szeretem, imádom és még sorolhatnám. Nagyon oda vagyok a kristály pöttyös regényekért. Néha nem hiszek a szememnek, hogy tényleg ez van ide írva, köszönöm KMK-nrk ezeket a csodálatos könyveket.

Harmadik fázis - Flört: Egy könyv, ami jól van megírva

Reni: Rengeteg ilyen van, de szeretném kiemelni a legutóbbi drágaságot, Brittainy C. Cherry: Csendfolyó c. könyvét. Egyszerűen tökéletes, az írónő hihetetlenül tehetséges. Mindenkinek ajánlom a műveit.
Edina: Rengeteget gondolkodtam a Caraval felett, aztán végül egy kirándulás alatt ráadtam a fejem, hogy megvegyem. Sokféle dolgot olvastam róla különböző oldalakon, valamiért azt hittem nem nekem való lesz ez a könyv. Míg olvastam egy teljesen elvarázsolt világban éreztem magam és sokszor teljesen meg voltam keverve. Az írónő stílusa nagyon jó, tetszenek a levelek. A valóság és a képzelet között talán nincs is határ.


Negyedik fázis - Első randi: Egy könyv, ami sorozat része, és annyira tetszett, hogy azonnal akartad a folytatásokat

Reni: Egyértelműen Sarah J. Maas - Üvegtrón sorozata. Az 5. rész után nem győzöm kivárni a 6. megjelenését. És nagy kínban vagyok, mert ez "csak" az ötödikkel egy időben játszódó kötet lesz, az "igazi" folytatás szeptemberben érkezik angolul. Fel kell találnom az időgépet.
Edina: Szerintem elég, ha csak annyit írok, hogy ACOTAR és ACOMAF. A tüskék és rózsák udvara na meg a folytatása, hát én ettől a könyvtől odáig vagyok. Reni ajánlotta, először kicsit úgy voltam vele, hogy ááá nem az én műfajom, na de miután elolvastam az első tíz oldalt vége, nem tudtam letenni. Mikor lesz már a folytatááááás?! Drága Feyre és Rhysand hiányzoool. <3
Tippelek, Reni szerintem ide az Üvegtrónt fogja írni. :D
Reni: Ennyire kiszámítható vagyok?

Ötödik fázis - Késő esti telefonbeszélgetések: Egy könyv, ami miatt egész éjjel fenn maradtál

Reni: Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok - Emlékszem, hogy hajnali fél négyig olvastam. Muszáj volt kivégeznem, annyira kíváncsi voltam, mi lesz benne.
Edina: Josh Malerman - Madarak a dobozban. - Egy nap alatt elolvastam, nem is csináltam mást csak olvastam és olvastam. Ki se akartam engedni a kezeim közül. Nemsokára már megjelenik a film is, annyira várom, remélem nagyon hasonlítani fog az eredeti történetre.

Hatodik fázis - Mindig te jársz a fejemben: Egy könyv, amire sokat gondolsz/gondoltál

Reni: Mostanában nem tudom kiverni a fejemből Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk c. könyvét. Amióta elolvastam, nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe.
Edina: Akármilyen könyvről is beszélgetünk Renivel, vagy ha csak úgy egyedül is gondolkodok, mindig Okváth Anna regényére térek ki. A Szonáta gordonkára és kávédarálóra örökre a szívembe véste magát. Zsini és a csellója megigézett.


Hetedik fázis - Testi kontaktus: Egy könyv, ami olyan érzéseket keltett benned, amik tetszenek

Reni: Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér. Éveken keresztül ez volt a kedvenc könyvem, egyszerűen csodálatos. Minden benne van, amit szeretek egy könyvben: öröm, sírás, szerelem, humor. Akinek eddig ajánlottam a könyvet, nem csalódott. :)
Edina: Erre a kérdésre csak akkor tudok válaszolni, ha felsorolhatom mind a három könyvet.
Akkor kezdjük: Egy nap talán, Velünk véget ér, Confess. Ezek a csodák olyan érzéseket váltottak ki belőlem amelyek leírhatatlanok.

Nyolcadik fázis - Találkozás a szülőkkel: Egy könyv, amit ajánlanál a barátaidnak és a családodnak

Reni: Jodi Picoult: Törékeny - Elég gonosz tőlem, hogy ezt a könyvet ajánlom, mert nem egy könnyed olvasmány. Nekem mégis nagy kedvencem. Jodi Picoult legjobb írása.
Edina: A barátaimnak mindenképp ajánlanám a Hazudósok című könyvet, nagyon jó nyári olvasmány és összehozza az embereket, úgy, mint szerintem a Nyár trilógia Jenny Han-től.


Kilencedik fázis - Gondolkodás a jövőn: Egy könyv vagy könyvsorozat, amit a jövőben újra szeretnél olvasni legalább egyszer

Reni:  Megint Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk c. könyvét emelném ki. Lehet, hogy még idén újra fogom olvasni, annyira nagy hatást tett rám.
Edina: Libba Bray Gemma Doyle történetei számomra azok a regények, amit még nagyon sokszor el szeretnék olvasni és teljesen belevetni magam abba a világba. Sajnálom, hogy olyan hamar kiolvastam és már nincs folytatás. 

Ezek lettek volna a válaszaink. Reméljük, ti is olyan jól szórakoztatok, mint mi. :)

2018. június 20., szerda

Agnès Martin-Lugand - A ​boldog emberek olvasnak és kávéznak - Edina kritikája

Sziasztok! Ma úgy gondoltam, hogy egy olyan könyvről fogok írni, ami nem olyan híres és nagyon sok negatív kritikát olvastam róla. Ez a regény A boldog emberek olvasnak és kávéznak címet viseli. A mai napig nem értem, hogy miért kellett ennyire lehurrogni ezt a kis könnyed nyári olvasmányt. Szerintem egyáltalán nem szerelmes ponyvaregény egy idegesítő hősnővel, épp ellenkezőleg.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Agnès Martin-Lugand
Címe: A ​boldog emberek olvasnak és kávéznak
Kiadta:  Libri
Mikor?: 2016
Hány oldal?: 276
Fülszöveg: Diane két embert szeretett a világon. A férjét, Colint és a kislányukat Clarát. Amikor a sors egy nap mindkettőjüket örökre elveszi tőle, úgy érzi, minden megfagyott körülötte. Az emlékek között tévelyegve sehogy sem találja a visszautat az életébe…
Legjobb barátja unszolására egy kis írországi faluba menekül, ahol ismeretlenek között kezd új életet. Nem a boldogságot keresi, és nem is a szerelmet, csak megnyugvást és megerősítést, hogy érdemes küzdenie, hogy van folytatás…
Arra álmaiban sem gondol, hogy a csend és magány helyett az élet sűrűjében találja magát, egy különös férfi pedig igyekszik felforgatni az életét, miközben újra kell gondolnia mindazt, amit biztosnak hitt…
Agnès Martin-Lugand regénye szinte a semmiből söpört végig Franciaországon. A hetek alatt a sikerlisták élére ugró könyvből több mint 300 ezret adtak el, a női olvasók pedig világszerte a szívükbe zárták a gyászból kigyógyuló Diane karakterét.

Diane teljesen ki van borulva, mert egy autóbalesetben elvesztette szeretett férjét Colint és kislányát Clarát. Nagyon mélyen gyászol, egyszerűen nem tudja elfogadni a történteket, amit meg is értek. Kétséges még az is, hogy ki fog-e tudni lábalni ebből a lelkiállapotból és megkeresni régi énjét. Úgy látja nincs tovább értelme az életének, mindent felad és nem törődik semmivel, még a szerettei sírját sem képes meglátogatni.
„– Mitől félsz? 
– Mindentől. 
– Velem nem kell félned semmitől.“


Még szerencse, hogy itt van Félix, aki nagyon jó barátja Diane-nak. Nagyon bírtam őt. Szuper viccei vannak és reggeltől estig bír piálni. Mindenben támogatja és próbálja kizökkenteni őt a depresszió és gyász okozta mélységből.  Félix viszi a kávézóját is, ami egy irodalmi hely, tele könyvekkel. Olyan szívesen kávéznák ott én is.  (Reni ilyet egyszer nekünk is kell nyitni :D)


Egy kis idő után főhősünk elhatározza magát és úgy dönt, hogy elutazik Mulranny-ba, egy kis írországi faluba, ahol csend és nyugalom honol. Nemsokára pedig Diane életéből elveszik a harmónia. Megismerkedik a mogorva és bunkó Edwarddal, aki kutyájával együtt nagyon eltaszítónak talál. Még csak nem is gondolja, hogy milyen érzéseket fog kiváltani belőle.

„Most tanultam meg, milyen jó érzés, ha négylábú társa van az embernek.“

Jól éreztem magam, szabadon lélegeztem. Az élet visszakövetelte a jogait, és már nem volt kedvem harcolni ellene.“

Diane egy nagyon szórakozott karakter lesz miután egy kicsit felenged. Úgy viselkedik, mint egy tini, bulizik, iszik na és kávézik meg csókolózik ezerrel.
Úgy gondolom, hogy az írónő bemutatott egy nagyon erős nőt, aki harcol azért, hogy még boldog tudjon lenni egy ilyen nagy tragédia után is. Az üzenet pedig, hogy soha nem szabad feladni, még akkor sem, amikor már teljesen úgy érezzük, hogy valahol nagyon mélyen elvesztünk.


A boldog emberek olvasnak és kávéznak folytatása is kapható már, abban sem csalódtam… A boldog emberek esőben csókolóznak  J

2018. június 16., szombat

Brittainy C. Cherry - Csendfolyó - Renike kritikája

Sziasztok! Ma egy újabb gyöngyszemről szeretném hozni a véleményem, amit idén sikerült elolvasnom.
A Csendfolyó Brittainy C. Cherry Elements - Az vagy nekem sorozatának harmadik kötete. Nem kell megijedni, a három könyv teljesen különálló történet, semmi közük egymáshoz, leszámítva azt, hogy mindegyik csodálatos.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Brittainy C. Cherry
Címe: Csendfolyó
Kiadta:  Libri
Mikor?: 2017
Hány oldal?: 432
Fülszöveg: Gyerekként szerettek egymásba, ám egy szörnyű élmény rányomja bélyegét a lány életére. Elég erős-e a szerelem ahhoz, hogy leküzdjék a múlt árnyait, amelyek rátelepednek a kapcsolatukra? Brooks és Maggie May szeretik egymást…de nem szeretik önmagukat. Szívbe markoló történetük megszegett ígéretekről, szerelemről, életről és halálról szól, azoknak, akik sodródnak a hullámokkal, és azoknak, akik mellett lehorgonyozhatnak.
Brittainy C. Cherry ELEMENTS – sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!

A könyvről csak jókat hallottam eddig. Ilyenkor szeretek utánajárni a híreszteléseknek, hogy mennyi az igazságalapjuk. Volt már úgy, hogy egy könyvet annyira magasztaltak, nekem mégsem jött be. Itt szerencsére semmi ilyesmi nem történt. A Csendfolyó minden várakozásomat felülmúlta.


Maggie és Brooks gyerekként ismerik meg egymást. Maggie tízévesen beleszeret Brooksba, és elhatározza, hogy márpedig ők ketten össze fognak házasodni. Persze a fiú hallani sem akar róla. Aztán mégis megkedveli a lányt, de ezt semmi esetre sem vallja be még magának sem. Aranyos gyerekszerelem az övék. De egy napon minden megváltozik. Ez a nap teljesnen felforgatja Maggie és környezete életét. Nem szeretném jobban kifejteni, hogy mi is történt. A lényeg az, hogy ezután Maggie már nem az a cserfes, életvidám kislány, aki volt. Brooks éppen ezért megfogadja, hogy vigyázni fog a lányra, és mindenben mellette fog állni.


Az évek múlásával egyre jobban erősödik a két fiatal kapcsolata. Brooks az, aki a legjobban megérti a lányt. Az ő párosuk teszi felejthetetlenné a történetet.
A könyv két szemszögből íródott. Így jobban beleláthatunk az eseményekbe, valamint Maggie és Brooks gondolataiba.
Maggie egy végtelenül szerethető karakter, akit megtört az élet, mégis kitartott valahogy. Nem adja fel azt az álmát, hogy egy napon majd minden jobb lehet.
Brooks pedig az egyik legszimpatikusabb könyves pasi, akivel valaha volt dolgom. Bekerült a kedvenceim közé.
A mellékszereplők is el lettek találva rendesen. Mindegyiket a szívembe zártam, főleg Maggie apukáját, és a zsémbes szomszéd nénit, aki a lány egyik legjobb barátnője. A közös jeleneteiket mindig élvezet volt olvasni.


A könyvben fontos szerepet kap a zene és az olvasás. Az első Brooks, a második Maggie nagy szenvedélye. A lány egy igazi könyvmoly. Több olyan regényt is olvasott és szeretett, amiket jómagam is. Ezektől az apróságoktól csak még jobban a szívembe zártam a történetet.

"A te szívdobbanásaid forgatják a földet."

Be kell vallanom, hogy pár jelenet könnyeket csalt a szemembe, pedig ez nálam ritka. Tudom, tudom, már százszor elmondtam, hogy nehezen tudok könyveken sírni, de most mégis megtörtént. Egy kicsit. Na jó, több, mint kicsit. Volt úgy, hogy egy két szóból álló mondat kiverte nálam a biztosítékot.
Az írónő fogalmazása valami csoda. Bátran kijelenthetem, hogy Brittainy C. Cherry bekerült a kedvenc szerzőim közé. Mindenkinek ajánlom a könyveit. Garantálom, hogy nem fogtok csalódni.

2018. június 15., péntek

Tizenhat, avagy milyen könyveket olvastunk el eddig ebben az évben?

Sziasztok! Majdnem eltelt a 2018-as év fele. Gondoltam, ideje lenne egy kis összegzést csinálnunk, hogy melyek voltak azok a könyvek, amiket ebben az évben sikerült elolvasnunk. Mint utólag kiderült Edina és én is tizenhatot olvasott el eddig.
Lehetne ez a szám több is, de míg Edina az érettségijével volt elfoglalva, addig én a kéziratomon dolgoztam, így kevesebb szabadidőnk volt. De most végre újra tudunk teljes gőzzel blogolni.
Holnap felkerül a következő kritika, addig is nézzétek meg a listánkat.



Ti olvastátok már valamelyiket?

2018. június 14., csütörtök

Tatiana de Rosnay - Sarah ​kulcsa - Edina kritikája

Sziasztok molyok! Elnézést kérek, hogy ilyen sokáig nem hoztam semmilyen új kritikát, de egyszerűen kifutottam az időből. Ma egy szenvedéssel és bánattal teli regényről fogok írni, aminek címe Sarah kulcsa. Az írónő Tatiana de Rosnay gyönyörűen összefonta az 1942-es és 2002-es év eseményeit. Felkavaró regény a múltról és jelenről.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Tatiana de Rosnay
Címe: Sarah ​kulcsa
Kiadta:  Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Mikor?: 2011
Hány oldal?: 368
Fülszöveg: Párizs, ​2002. Julia Jarmond amerikai újságírónőnek cikket kell írnia az 1942-es nagy párizsi razzia évfordulója alkalmából. Ezzel kapcsolatos kutatásai során lassan feltárulnak előtte azoknak a szörnyű júliusi napoknak az eseményei, amikor sok ezer zsidót, köztük több mint négyezer gyermeket hurcoltak el, és zártak be napokra, rettenetes körülmények között a Téli Kerékpárstadionba, hogy onnan vigyék őket tovább a lágerekbe. Döbbenten tapasztalja, hogy még hatvan év elmúltával is milyen mély hallgatás övezi ezt a témát a franciák körében. És rájön, hogy a férje családja is súlyos titkot takargat…
Párizs, 1942. július 16. Kora hajnalban francia rendőrök dörömbölnek egy Marais-negyedbeli lakás ajtaján. A kis Michel rémülten bújik el kuckójában, a faliszekrényben. Tízéves nővérkéje, Sarah, úgy hiszi, ott biztonságban lesz, amíg délután vissza nem jön érte. Rázárja öccsére az ajtót és magával viszi a kulcsot. Nem tudja, hogy ahová ő megy, onnan nincs visszatérés…
Egy felkavaró regény a múlt és a jelen összekapcsolódásáról.


Második világháború, zsidóüldözés és Auschwitz. Azt hiszem elég három szót leírni és máris mindenki tudni fogja, miről is lesz szó. Nagyon nehéz történet, párszor le kellett tennem a könyvet és kisírnom magam, pedig legszívesebben olvastam volna.
2002-t írunk, mikor egyik főszereplőnknek újságcikket kell írnia a nagy párizsi razzia 60. évfordulójára.

„Sarah vagyok 10 éves… eddig tudtam mi az a boldogság, szerető családban nevelkedtem. Cserfes kislány voltam… kis kíváncsi fáncsi.
De 1942. július 16-án minden megváltozott. Egy rémálommá vált az életem.“

1942. Július 16. Sarah sejtette, hogy nagy baj van, mert édesapja már hetek óta a pincében rejtőzködik.  A kis Sarah otthonában dörömbölnek az ajtón. Kisöccse Michel félelmében bebújik a fali szekrényben, semmit sem sejtve, hogy mi vár még rá. Senki nem értett semmit csak azt, hogy a ruhákra varrt sárga csillag mindennek az oka.


A „Tavaszi szél“ nevű akcióban több, mint tízezer zsidót elhurcolnak a nagy kerékpárarénába és embertelen körülmények között kell szenvedniük. Ide kerül Sarah és családja is. Később felültetik őket egy Auschwitz-ba tartó vonatra és táborba küldik a családot. Ott elválasztják édesanyjától, kopaszra borotválják és bántják őket, de vigaszt talál a többi kisgyerekben, akiknek mesél. De Sarah minden percben csak az öccsére tud gondolni és a fali szekrény kulcsát szorongatja. Vajon lesz-e elég ideje arra, hogy ki tudja szabadítani Michelt?

„A tekintete… Mennyi gyűlölet, mennyi fájdalom, mekkora kétségbeesés tükröződött benne! Egy asszony tekintete egy tízéves kislány arcában.“


Julia információk után kutatva tudja meg milyen szörnyűségeket tettek a zsidókkal. A nyomozása nagyon érdekes titkokkal van tele, ami egyben borzasztó dolog mindenki számára. A franciák sem beszélnek szívesen ezekről az eseményekről, mindenki próbálja elfelejteni. Julia saját életében is nagy nehézségekkel küzd, lassan rájön, hogy férje és családja is sok titkot takar. Zoé, főszereplőnk kislánya tartja benne a lelket, aki korához képest már nagyon okos és érett gyerek.


Sokkoló és felkavaró mű. Sokszor futkosott a hideg a hátamon és nagyon sajnálom Saraht, hogy egy ilyen korban kellett élnie, még ha csak egy kitalált szereplő is volt, a szívemhez nőtt. Mindenki nagyon hálás lehet az életéért és a könyv elolvasása után rájön, hogy nem a telefon, táblagép vagy bármi más a fontos, hanem a szabadságunk és a családunk.


Köszönöm Tatiana de Rosnay ezt a nagyon fájó, olykor gyönyörű történetet.
A képeket a 2010-es filmadaptációból válogattuk.

2018. június 11., hétfő

Jill Santopolo - A fény, amit elvesztettünk - Renike kritikája

Sziasztok! Szerencsés vagyok, hogy ebben az évben csak a jó könyvek találnak meg engem. Év elején nem hittem volna, hogy az örök kedvenceim közé ennyi új tag fog kerülni. Fokozatosan fogom feltölteni a kritikákat ezekről a csodálatos könyvekről. Az első, amiről szó lesz Jill Santopolo - A fény, amit elvesztettünk című regénye. A könyv szerelem volt első olvasásra. Évek óta nem akadt a kezembe ilyen jó romantikus történetet.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Jill Santopolo
Címe: A fény, amit elvesztettünk
Kiadta:  XXI. Század
Mikor?: 2018
Hány oldal?: 380
Fülszöveg: Két ​élet. Két szerelem. Egy választás.
Ő ihlette meg elsőként, ő indította meg és értette meg igazán. Ő lesz-e az utolsó is?
Lucy az életét megváltoztató döntés előtt áll. De mielőtt megtehetné, elölről kell elmesélnie a történetét, a közös történetüket.
Lucy és Gabe 2001. szeptember 11-én ismerkednek meg New York-ban, ahol végzősök a Columbia Egyetemen. Az a nap mindkettőjük életét örökre megváltoztatja. Együtt döntik el, hogy azt szeretnék, ha az életük jelentene valamit, igazán számítana. Amikor egy évvel később megint találkoznak, mintha a sors akarná, hogy talán egymásban találják meg az élet értelmét. De aztán Gabe fotós-újságíró lesz a Közép-Keleten, Lucyt pedig New York-hoz köti a munkája. A következő tizenhárom évben közös útjuk álmokon, vágyakon, féltékenykedéseken, megcsalásokon vezet el végül a szerelemig. A sors sodorta-e egymáshoz őket? És az ő döntésük tartja-e távol őket egymástól? Hiába választják el kontinensek őket, mindig van helyük egymás szívében.
Jill Santopolo egyedülálló első regénye egy szerelmi történet, ami Lucy és Gabe életét követi nyomon. Az ikertornyok tragédiája megváltoztatja és árnyékba borítja az életüket. Hogy tudják összeegyeztetni a szenvedélyt és a biztonságot, az álmokat és a valóságot? Gyönyörű romantikus regény az első szerelem elpusztíthatatlan erejéről.


Már az első pár oldal után tudtam, hogy valami nagyon különleges könyvhöz van szerencsém.
A történet azzal az eseménnyel kezdődik, amely az egész világot megrendítette. 2001. szeptember 11-én Lucy és Gabe New Yorkban tartózkodnak a főiskolájukon, csupán pár kilométerre attól a helytől, ahol több, mint kétezer ember vesztette életét a terrortámadás során. A két fiatalt összehozza a tragédia, az útjaik mégis eltávolodnak egymástól.


Amikor újra találkoznak, megpróbálják azt, ami egy éve nem jött össze: járni kezdenek egymással. Lucy és Gabe boldogok és szerelmesek, minden a helyére kerül. Egy ideig. Aztán dönteniük kell, és mindketten saját álmaikat választják a másik helyett. Az életük mégis újra és újra keresztezi egymást. 


Tetszik a történet elmesélésének módja. Lucy az elején kezdi, és végig a szerelmének, Gabe-nek mesél. Lucy szemszögén ismerjük meg életük legszebb és legnehezebb pillanatait.
Engem valahogy mindig is vonzottak az olyan történetek, amelyben a két főhős távol kerül egymástól. Érdekes látni, hogyan alakul az életük, amelyet egyikük sem így tervezett el. Többet nem szívesen árulnék el a történetről. Már pár hónap eltelt azóta, hogy elolvastam, de mégis gyakran eszembe jut, hogy milyen felemelő érzés is volt átélni ezt a fájdalmasan gyönyörű szerelmet.


Számomra tudott újat mutatni a könyv, nem mondanám sablonos történetnek. A karaktereket a szívembe zártam, főleg a két főszereplőt, és a befejezés is tetszett. Eleinte bevallom, eszembe sem jutott, hogy ilyen lesz a vége, de belátom, miért is döntött így az írónő.
Biztos vagyok benne, hogy a következő regényeit is el fogom olvasni.