2018. június 11., hétfő

Jill Santopolo - A fény, amit elvesztettünk - Renike kritikája

Sziasztok! Szerencsés vagyok, hogy ebben az évben csak a jó könyvek találnak meg engem. Év elején nem hittem volna, hogy az örök kedvenceim közé ennyi új tag fog kerülni. Fokozatosan fogom feltölteni a kritikákat ezekről a csodálatos könyvekről. Az első, amiről szó lesz Jill Santopolo - A fény, amit elvesztettünk című regénye. A könyv szerelem volt első olvasásra. Évek óta nem akadt a kezembe ilyen jó romantikus történetet.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Jill Santopolo
Címe: A fény, amit elvesztettünk
Kiadta:  XXI. Század
Mikor?: 2018
Hány oldal?: 380
Fülszöveg: Két ​élet. Két szerelem. Egy választás.
Ő ihlette meg elsőként, ő indította meg és értette meg igazán. Ő lesz-e az utolsó is?
Lucy az életét megváltoztató döntés előtt áll. De mielőtt megtehetné, elölről kell elmesélnie a történetét, a közös történetüket.
Lucy és Gabe 2001. szeptember 11-én ismerkednek meg New York-ban, ahol végzősök a Columbia Egyetemen. Az a nap mindkettőjük életét örökre megváltoztatja. Együtt döntik el, hogy azt szeretnék, ha az életük jelentene valamit, igazán számítana. Amikor egy évvel később megint találkoznak, mintha a sors akarná, hogy talán egymásban találják meg az élet értelmét. De aztán Gabe fotós-újságíró lesz a Közép-Keleten, Lucyt pedig New York-hoz köti a munkája. A következő tizenhárom évben közös útjuk álmokon, vágyakon, féltékenykedéseken, megcsalásokon vezet el végül a szerelemig. A sors sodorta-e egymáshoz őket? És az ő döntésük tartja-e távol őket egymástól? Hiába választják el kontinensek őket, mindig van helyük egymás szívében.
Jill Santopolo egyedülálló első regénye egy szerelmi történet, ami Lucy és Gabe életét követi nyomon. Az ikertornyok tragédiája megváltoztatja és árnyékba borítja az életüket. Hogy tudják összeegyeztetni a szenvedélyt és a biztonságot, az álmokat és a valóságot? Gyönyörű romantikus regény az első szerelem elpusztíthatatlan erejéről.


Már az első pár oldal után tudtam, hogy valami nagyon különleges könyvhöz van szerencsém.
A történet azzal az eseménnyel kezdődik, amely az egész világot megrendítette. 2001. szeptember 11-én Lucy és Gabe New Yorkban tartózkodnak a főiskolájukon, csupán pár kilométerre attól a helytől, ahol több, mint kétezer ember vesztette életét a terrortámadás során. A két fiatalt összehozza a tragédia, az útjaik mégis eltávolodnak egymástól.


Amikor újra találkoznak, megpróbálják azt, ami egy éve nem jött össze: járni kezdenek egymással. Lucy és Gabe boldogok és szerelmesek, minden a helyére kerül. Egy ideig. Aztán dönteniük kell, és mindketten saját álmaikat választják a másik helyett. Az életük mégis újra és újra keresztezi egymást. 


Tetszik a történet elmesélésének módja. Lucy az elején kezdi, és végig a szerelmének, Gabe-nek mesél. Lucy szemszögén ismerjük meg életük legszebb és legnehezebb pillanatait.
Engem valahogy mindig is vonzottak az olyan történetek, amelyben a két főhős távol kerül egymástól. Érdekes látni, hogyan alakul az életük, amelyet egyikük sem így tervezett el. Többet nem szívesen árulnék el a történetről. Már pár hónap eltelt azóta, hogy elolvastam, de mégis gyakran eszembe jut, hogy milyen felemelő érzés is volt átélni ezt a fájdalmasan gyönyörű szerelmet.


Számomra tudott újat mutatni a könyv, nem mondanám sablonos történetnek. A karaktereket a szívembe zártam, főleg a két főszereplőt, és a befejezés is tetszett. Eleinte bevallom, eszembe sem jutott, hogy ilyen lesz a vége, de belátom, miért is döntött így az írónő.
Biztos vagyok benne, hogy a következő regényeit is el fogom olvasni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése