2018. június 16., szombat

Brittainy C. Cherry - Csendfolyó - Renike kritikája

Sziasztok! Ma egy újabb gyöngyszemről szeretném hozni a véleményem, amit idén sikerült elolvasnom.
A Csendfolyó Brittainy C. Cherry Elements - Az vagy nekem sorozatának harmadik kötete. Nem kell megijedni, a három könyv teljesen különálló történet, semmi közük egymáshoz, leszámítva azt, hogy mindegyik csodálatos.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Brittainy C. Cherry
Címe: Csendfolyó
Kiadta:  Libri
Mikor?: 2017
Hány oldal?: 432
Fülszöveg: Gyerekként szerettek egymásba, ám egy szörnyű élmény rányomja bélyegét a lány életére. Elég erős-e a szerelem ahhoz, hogy leküzdjék a múlt árnyait, amelyek rátelepednek a kapcsolatukra? Brooks és Maggie May szeretik egymást…de nem szeretik önmagukat. Szívbe markoló történetük megszegett ígéretekről, szerelemről, életről és halálról szól, azoknak, akik sodródnak a hullámokkal, és azoknak, akik mellett lehorgonyozhatnak.
Brittainy C. Cherry ELEMENTS – sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!

A könyvről csak jókat hallottam eddig. Ilyenkor szeretek utánajárni a híreszteléseknek, hogy mennyi az igazságalapjuk. Volt már úgy, hogy egy könyvet annyira magasztaltak, nekem mégsem jött be. Itt szerencsére semmi ilyesmi nem történt. A Csendfolyó minden várakozásomat felülmúlta.


Maggie és Brooks gyerekként ismerik meg egymást. Maggie tízévesen beleszeret Brooksba, és elhatározza, hogy márpedig ők ketten össze fognak házasodni. Persze a fiú hallani sem akar róla. Aztán mégis megkedveli a lányt, de ezt semmi esetre sem vallja be még magának sem. Aranyos gyerekszerelem az övék. De egy napon minden megváltozik. Ez a nap teljesnen felforgatja Maggie és környezete életét. Nem szeretném jobban kifejteni, hogy mi is történt. A lényeg az, hogy ezután Maggie már nem az a cserfes, életvidám kislány, aki volt. Brooks éppen ezért megfogadja, hogy vigyázni fog a lányra, és mindenben mellette fog állni.


Az évek múlásával egyre jobban erősödik a két fiatal kapcsolata. Brooks az, aki a legjobban megérti a lányt. Az ő párosuk teszi felejthetetlenné a történetet.
A könyv két szemszögből íródott. Így jobban beleláthatunk az eseményekbe, valamint Maggie és Brooks gondolataiba.
Maggie egy végtelenül szerethető karakter, akit megtört az élet, mégis kitartott valahogy. Nem adja fel azt az álmát, hogy egy napon majd minden jobb lehet.
Brooks pedig az egyik legszimpatikusabb könyves pasi, akivel valaha volt dolgom. Bekerült a kedvenceim közé.
A mellékszereplők is el lettek találva rendesen. Mindegyiket a szívembe zártam, főleg Maggie apukáját, és a zsémbes szomszéd nénit, aki a lány egyik legjobb barátnője. A közös jeleneteiket mindig élvezet volt olvasni.


A könyvben fontos szerepet kap a zene és az olvasás. Az első Brooks, a második Maggie nagy szenvedélye. A lány egy igazi könyvmoly. Több olyan regényt is olvasott és szeretett, amiket jómagam is. Ezektől az apróságoktól csak még jobban a szívembe zártam a történetet.

"A te szívdobbanásaid forgatják a földet."

Be kell vallanom, hogy pár jelenet könnyeket csalt a szemembe, pedig ez nálam ritka. Tudom, tudom, már százszor elmondtam, hogy nehezen tudok könyveken sírni, de most mégis megtörtént. Egy kicsit. Na jó, több, mint kicsit. Volt úgy, hogy egy két szóból álló mondat kiverte nálam a biztosítékot.
Az írónő fogalmazása valami csoda. Bátran kijelenthetem, hogy Brittainy C. Cherry bekerült a kedvenc szerzőim közé. Mindenkinek ajánlom a könyveit. Garantálom, hogy nem fogtok csalódni.

2018. június 15., péntek

Tizenhat, avagy milyen könyveket olvastunk el eddig ebben az évben?

Sziasztok! Majdnem eltelt a 2018-as év fele. Gondoltam, ideje lenne egy kis összegzést csinálnunk, hogy melyek voltak azok a könyvek, amiket ebben az évben sikerült elolvasnunk. Mint utólag kiderült Edina és én is tizenhatot olvasott el eddig.
Lehetne ez a szám több is, de míg Edina az érettségijével volt elfoglalva, addig én a kéziratomon dolgoztam, így kevesebb szabadidőnk volt. De most végre újra tudunk teljes gőzzel blogolni.
Holnap felkerül a következő kritika, addig is nézzétek meg a listánkat.



Ti olvastátok már valamelyiket?

2018. június 14., csütörtök

Tatiana de Rosnay - Sarah ​kulcsa - Edina kritikája

Sziasztok molyok! Elnézést kérek, hogy ilyen sokáig nem hoztam semmilyen új kritikát, de egyszerűen kifutottam az időből. Ma egy szenvedéssel és bánattal teli regényről fogok írni, aminek címe Sarah kulcsa. Az írónő Tatiana de Rosnay gyönyörűen összefonta az 1942-es és 2002-es év eseményeit. Felkavaró regény a múltról és jelenről.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Tatiana de Rosnay
Címe: Sarah ​kulcsa
Kiadta:  Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Mikor?: 2011
Hány oldal?: 368
Fülszöveg: Párizs, ​2002. Julia Jarmond amerikai újságírónőnek cikket kell írnia az 1942-es nagy párizsi razzia évfordulója alkalmából. Ezzel kapcsolatos kutatásai során lassan feltárulnak előtte azoknak a szörnyű júliusi napoknak az eseményei, amikor sok ezer zsidót, köztük több mint négyezer gyermeket hurcoltak el, és zártak be napokra, rettenetes körülmények között a Téli Kerékpárstadionba, hogy onnan vigyék őket tovább a lágerekbe. Döbbenten tapasztalja, hogy még hatvan év elmúltával is milyen mély hallgatás övezi ezt a témát a franciák körében. És rájön, hogy a férje családja is súlyos titkot takargat…
Párizs, 1942. július 16. Kora hajnalban francia rendőrök dörömbölnek egy Marais-negyedbeli lakás ajtaján. A kis Michel rémülten bújik el kuckójában, a faliszekrényben. Tízéves nővérkéje, Sarah, úgy hiszi, ott biztonságban lesz, amíg délután vissza nem jön érte. Rázárja öccsére az ajtót és magával viszi a kulcsot. Nem tudja, hogy ahová ő megy, onnan nincs visszatérés…
Egy felkavaró regény a múlt és a jelen összekapcsolódásáról.


Második világháború, zsidóüldözés és Auschwitz. Azt hiszem elég három szót leírni és máris mindenki tudni fogja, miről is lesz szó. Nagyon nehéz történet, párszor le kellett tennem a könyvet és kisírnom magam, pedig legszívesebben olvastam volna.
2002-t írunk, mikor egyik főszereplőnknek újságcikket kell írnia a nagy párizsi razzia 60. évfordulójára.

„Sarah vagyok 10 éves… eddig tudtam mi az a boldogság, szerető családban nevelkedtem. Cserfes kislány voltam… kis kíváncsi fáncsi.
De 1942. július 16-án minden megváltozott. Egy rémálommá vált az életem.“

1942. Július 16. Sarah sejtette, hogy nagy baj van, mert édesapja már hetek óta a pincében rejtőzködik.  A kis Sarah otthonában dörömbölnek az ajtón. Kisöccse Michel félelmében bebújik a fali szekrényben, semmit sem sejtve, hogy mi vár még rá. Senki nem értett semmit csak azt, hogy a ruhákra varrt sárga csillag mindennek az oka.


A „Tavaszi szél“ nevű akcióban több, mint tízezer zsidót elhurcolnak a nagy kerékpárarénába és embertelen körülmények között kell szenvedniük. Ide kerül Sarah és családja is. Később felültetik őket egy Auschwitz-ba tartó vonatra és táborba küldik a családot. Ott elválasztják édesanyjától, kopaszra borotválják és bántják őket, de vigaszt talál a többi kisgyerekben, akiknek mesél. De Sarah minden percben csak az öccsére tud gondolni és a fali szekrény kulcsát szorongatja. Vajon lesz-e elég ideje arra, hogy ki tudja szabadítani Michelt?

„A tekintete… Mennyi gyűlölet, mennyi fájdalom, mekkora kétségbeesés tükröződött benne! Egy asszony tekintete egy tízéves kislány arcában.“


Julia információk után kutatva tudja meg milyen szörnyűségeket tettek a zsidókkal. A nyomozása nagyon érdekes titkokkal van tele, ami egyben borzasztó dolog mindenki számára. A franciák sem beszélnek szívesen ezekről az eseményekről, mindenki próbálja elfelejteni. Julia saját életében is nagy nehézségekkel küzd, lassan rájön, hogy férje és családja is sok titkot takar. Zoé, főszereplőnk kislánya tartja benne a lelket, aki korához képest már nagyon okos és érett gyerek.


Sokkoló és felkavaró mű. Sokszor futkosott a hideg a hátamon és nagyon sajnálom Saraht, hogy egy ilyen korban kellett élnie, még ha csak egy kitalált szereplő is volt, a szívemhez nőtt. Mindenki nagyon hálás lehet az életéért és a könyv elolvasása után rájön, hogy nem a telefon, táblagép vagy bármi más a fontos, hanem a szabadságunk és a családunk.


Köszönöm Tatiana de Rosnay ezt a nagyon fájó, olykor gyönyörű történetet.
A képeket a 2010-es filmadaptációból válogattuk.

2018. június 11., hétfő

Jill Santopolo - A fény, amit elvesztettünk - Renike kritikája

Sziasztok! Szerencsés vagyok, hogy ebben az évben csak a jó könyvek találnak meg engem. Év elején nem hittem volna, hogy az örök kedvenceim közé ennyi új tag fog kerülni. Fokozatosan fogom feltölteni a kritikákat ezekről a csodálatos könyvekről. Az első, amiről szó lesz Jill Santopolo - A fény, amit elvesztettünk című regénye. A könyv szerelem volt első olvasásra. Évek óta nem akadt a kezembe ilyen jó romantikus történetet.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Jill Santopolo
Címe: A fény, amit elvesztettünk
Kiadta:  XXI. Század
Mikor?: 2018
Hány oldal?: 380
Fülszöveg: Két ​élet. Két szerelem. Egy választás.
Ő ihlette meg elsőként, ő indította meg és értette meg igazán. Ő lesz-e az utolsó is?
Lucy az életét megváltoztató döntés előtt áll. De mielőtt megtehetné, elölről kell elmesélnie a történetét, a közös történetüket.
Lucy és Gabe 2001. szeptember 11-én ismerkednek meg New York-ban, ahol végzősök a Columbia Egyetemen. Az a nap mindkettőjük életét örökre megváltoztatja. Együtt döntik el, hogy azt szeretnék, ha az életük jelentene valamit, igazán számítana. Amikor egy évvel később megint találkoznak, mintha a sors akarná, hogy talán egymásban találják meg az élet értelmét. De aztán Gabe fotós-újságíró lesz a Közép-Keleten, Lucyt pedig New York-hoz köti a munkája. A következő tizenhárom évben közös útjuk álmokon, vágyakon, féltékenykedéseken, megcsalásokon vezet el végül a szerelemig. A sors sodorta-e egymáshoz őket? És az ő döntésük tartja-e távol őket egymástól? Hiába választják el kontinensek őket, mindig van helyük egymás szívében.
Jill Santopolo egyedülálló első regénye egy szerelmi történet, ami Lucy és Gabe életét követi nyomon. Az ikertornyok tragédiája megváltoztatja és árnyékba borítja az életüket. Hogy tudják összeegyeztetni a szenvedélyt és a biztonságot, az álmokat és a valóságot? Gyönyörű romantikus regény az első szerelem elpusztíthatatlan erejéről.


Már az első pár oldal után tudtam, hogy valami nagyon különleges könyvhöz van szerencsém.
A történet azzal az eseménnyel kezdődik, amely az egész világot megrendítette. 2001. szeptember 11-én Lucy és Gabe New Yorkban tartózkodnak a főiskolájukon, csupán pár kilométerre attól a helytől, ahol több, mint kétezer ember vesztette életét a terrortámadás során. A két fiatalt összehozza a tragédia, az útjaik mégis eltávolodnak egymástól.


Amikor újra találkoznak, megpróbálják azt, ami egy éve nem jött össze: járni kezdenek egymással. Lucy és Gabe boldogok és szerelmesek, minden a helyére kerül. Egy ideig. Aztán dönteniük kell, és mindketten saját álmaikat választják a másik helyett. Az életük mégis újra és újra keresztezi egymást. 


Tetszik a történet elmesélésének módja. Lucy az elején kezdi, és végig a szerelmének, Gabe-nek mesél. Lucy szemszögén ismerjük meg életük legszebb és legnehezebb pillanatait.
Engem valahogy mindig is vonzottak az olyan történetek, amelyben a két főhős távol kerül egymástól. Érdekes látni, hogyan alakul az életük, amelyet egyikük sem így tervezett el. Többet nem szívesen árulnék el a történetről. Már pár hónap eltelt azóta, hogy elolvastam, de mégis gyakran eszembe jut, hogy milyen felemelő érzés is volt átélni ezt a fájdalmasan gyönyörű szerelmet.


Számomra tudott újat mutatni a könyv, nem mondanám sablonos történetnek. A karaktereket a szívembe zártam, főleg a két főszereplőt, és a befejezés is tetszett. Eleinte bevallom, eszembe sem jutott, hogy ilyen lesz a vége, de belátom, miért is döntött így az írónő.
Biztos vagyok benne, hogy a következő regényeit is el fogom olvasni.

2018. február 11., vasárnap

Colleen Hoover - It ​Ends with Us – Velünk véget ér - Edina kritikája

Sziasztok! Nem nagyon lehet szavakkal elmondani a rajongásomat az írónő iránt. Mégis úgy döntöttem, írok pár sort az újabb remekművéről. Nagyon nehéz volt, higgyétek el. Ez nem csak egy kis egyszerű romantikus sztori. EZ TÖBB ANNÁL! Brutális valóság, szívfacsaró arcon csapás, csak úgy osztogatja a pofonokat. Egy szerencsétlenül csodás könyv.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Colleen Hoover
Címe: It ​Ends with Us – Velünk véget ér
Kiadta:  Könyvmolyképző kiadó
Mikor?: 2017
Hány oldal?: 424
Fülszöveg: Néha ​az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret.
Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen.
Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot.
Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített.
Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni.
Add át magad a reménynek!


A könyv borítója csodaszép és sokatmondó, bár erre én is csak a könyv végén jöttem rá. Nem is bánom, hogy nem terveztek neki más borítót. Nagyon elgondolkodtató regény, drámaira, romantikusra és különlegesre sikeredett.
Főszereplőnk Lily, aki az édesapja temetése után ismeri meg Ryle-t a sikeres idegsebészt egy háztetőn. Aztán itt van nekünk Atlas, aki egy hajléktalan fiú volt, de Lily életében nagyon fontos szerepet játszott. 

„Ússz és evezz. 
Ússz és ússz és ússz és soha ne hagyd abba, amit csinálsz.“

Együtt éreztem a karakterekkel, nagyon mélyre hatott ez a könyv, merem állítani, hogy a LEGISLEGJOBB Hoover regény, amit valaha olvastam. Nagy űrt hagyott bennem a könyv, úgy imádnám, ha még lenne folytatás, tudom, hogy le van zárva a kötet, de akkor is vágyom ráááá. :/ Könnyfakasztó.
Lily egy műsorvezetőnek, Ellen DeGenersnek írt és címezett leveleket, de soha nem adta fel, csak leírta benne a gondjait és bánatát. Volt olyan érzésem olvasás közben, hogy gyűlölök mindenkit, aztán imádlak és pár perc múlva megint összetörte a szívem, de köszönöm Hoover és KMK, hogy lehetővé tettétek elolvasni ezt a csodát. ( Na és Reniről se feledkezzünk meg, ő adta kölcsön, hálám örökké üldözni fog. :D ) Meg sem tudom számolni egy kézen, hogy hányszor itattam az egereket, miközben olvastam.  És az utolsó szó, hát ott kb. ripityára törtem.  A kendőzetlen igazság pedig az volt, hogy jesszusimádomeztakönyvetnincsenekszavaimsokpofontkaptamelvesztemdeakkorisezalegleg.

"- Rá ne lépj az orrodra…tudod mit csinálj, ha rossz napod van?
– Nem tudom, mit csináljak… 
– Ússz és evezz, ússz és evezz, ússz és ússz és ússz és úszkálj, nem tehetsz mást csak ússz, ússz… 
– Ne dalolj… 
– Imádok úúszni, úszni jóó, ó, vár a tenger… 
– Szenilla, ha nem hagyod abba, az őrületbe kergetsz a daloddal! 
– Bocsi…"

2018. február 3., szombat

Juhász Gergely - Ütközés - Renike kritikája

Sziasztok! Ma egy olyan regényről lesz szó, amelynek története remélem rengeteg emberhez eljut majd, mert kihagyhatatlan olvasmány. A könyvet még januárban olvastam, de már most tudom, hogy ennél a könyvnél nem fogok jobbat olvasni ebben az évben.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Juhász Gergely
Címe: Ütközés
Kiadta:  XXI. Század kiadó
Mikor?: 2017
Hány oldal?: 336
Fülszöveg: Tíz ​éve azt mondták róla: ő lehet a következő Jay Leno.
Később azt mondták rá: gyilkos.
Shawn Graham, a fiatal televíziós showman, ígéretes karrierje elején tragikus kimenetelű autóbalesetet okoz, amelyben három ember életét veszti, egy pedig – Martha Tyler – örökre lebénul. Shawn összeroppan a szerencsétlenség súlya alatt, és öngyilkos akar lenni. Börtönbüntetésének letöltése után megtudja, hogy Martha Tyler létrehozott egy alapítványt, amivel nehéz sorsú, széthullott családokat támogat. Az extévésztár titokban összegyűjt egymillió dollárt, és elhatározza: mielőtt végez magával, személyesen viszi el a pénzt Martha Tylernek, hogy bocsánatot kérjen tőle.
Los Angelesből New Yorkba utazva olyan emberekkel kerül kapcsolatba, akikkel más körülmények között sosem találkozott volna. Így ismerkedik meg egy fiatal pincérnővel, aki titokban könyvet ír, egy tizenöt éves lánnyal, aki megpróbál felkészülni gyógyíthatatlan betegségben szenvedő barátnője halálára, és egy bűnözővel, aki az orosz maffia szorításában egy újabb, minden eddiginél komolyabb bűncselekményre készül. Útjaik egy ponton keresztezik egymást, és bár csak néhány órát töltenek együtt, hatalmas fordulatot vesz a sorsuk.

A könyv azzal a pillanattal nyit, amikor megtörtént a tragédia. Nem tartott sokáig, ahogyan a valóságban sem kell sok egy balesethez. Elég egy másodperc, hogy megváltozzanak a dolgok, hogy emberek haljanak meg és életek menjenek tönkre.
Ezután tíz évet ugrunk az időben. Tíz éve történt meg ugyanis az a baleset, amelyben életét vesztette három ember, és amely az életben maradt Shawnnak és Marthanak örökre megváltoztatta az életét. A nő elvesztette a férjét és két gyermekét, Shawnt pedig teljesen tönkretette lelkileg. A férfi börtönben is ült ezalatt a tíz év alatt. Már csak az a gondolat tartja életben, hogy személyesen adja oda az évek során összegyűjtött pénzt Marthának, és az általa létrehozott alapítványnak, amelyben olyan családoknak segítenek, ahol valamilyen baleset következtében veszítették el szeretteiket.


Shawn megérkezik a városba és betér az egyik kis kávézóba, ahol megismerkedik pár emberrel. És ez a pár ember adja a történetet magát. Megismerjük a sorsukat. A szereplőkről fokozatosan derülnek ki a dolgok, és bizony nem egyszerű a helyzetük. Nem szeretnék spoilerezni, mert nem akarom elvenni a történet varázsát, de annyit talán elmondhatok, hogy mindegyik karakter kellően kidolgozott volt és életszagú.

Kedvenc szereplőm Lana volt, aki a Welcome Home kávézó pincérnője. Az ő és a Shawn között kialakult kapocs a regény legerősebb része számomra.
A főszereplőt is nagyon megkedveltem és meg is sajnáltam. De természetesen erről sem szeretnék többet leírni, mert ezt a történetet olvasni kell, és fokozatosan kell kiismerni a karaktereket, nem szabad azonnal megbélyegezni őket.

Rengeteg gyönyörű gondolat található meg a könyvben, nekem talán az a kedvencem, amikor a "hídemberekről" van szó.

"- Még sosem hallottam ezt a szót. Kik azok a hídemberek?
- Emberek jönnek és mennek az életünkben. Vannak átutazók, akikkel csak kevés időt töltesz együtt, de talán éppen akkor találkoztok, amikor kell. Segítenek, aztán továbbállnak. Ennyi a dolguk: hogy megmutassák neked az utat, és átvigyenek a hídon, az egyik partról a másikra". 

A történet vége és a lezárása tökéletes. Az író jobban nem is oldhatta volna meg. Nagyon sok múlik azon, hogy az ember kedvencet könyvet avasson, és mondanom sem kell, ebben a lezárásnak van a legnagyobb szerepe. Mert lehet jó egy könyv, ha a vége elront mindent. Itt szerencsére nem ez történt. Bátran kijelenthetem, hogy kedvenc könyveim listája egy újabb drágasággal gyarapodott, és külön öröm számomra, hogy egy magyar író tollából született meg ez a történet. Nem kell mindig külföldi írók könyveit olvasni ahhoz, hogy gyöngyszemeket találjunk.
Ajánlom mindenkinek, mert nagyon elgondolkodtató történet a megbocsátásról, az életről, a reményről. Napokig képtelen voltam kiverni a szereplőket a fejemből.

2018. január 26., péntek

Recenziós példányok a Park kiadótól

Nagyon szépen köszönjük a támogatást a Park kiadónak, akik két csodálatos könyvvel ajándékoztak meg minket.


Addig is itt a két könyv fülszövege. A kritikák pedig az elolvasás után azonnal felkerülnek majd az oldalra.

Nicolas Barreau - A ​nő mosolya

Véletlenek pedig nincsenek! – vallja Aurélie Bredin, aki édesapja halála után átveszi egy kis párizsi étterem irányítását. Azon a végzetes novemberi napon, amikor olyan boldogtalannak érzi magát, mint még soha, a Szent Lajos-sziget kis könyvesboltjában különös könyvre bukkan: A nő mosolya című regény egyik helyszíne nem más, mint az ő vendéglője, a főhősnő pedig mintha…
Nem, ilyen nincs! Aurélie elhatározza, hogy utánajár a rejtélynek: meg kell ismerkednie a regény írójával. Csakhogy próbálkozásai sorra kudarcot vallanak, mígnem egy szép napon az író levele a postaládájába pottyan. Találkozásuk azonban egészen másképp alakul, mint ahogy elképzelte…

Laura Barnett - Variációk ​egy párra

„Tizenkilenc ​éves koromban sétáltál be az életembe. Te voltál az egyetlen férfi, akit valaha szerettem – reményem sincs, hogy egyszer mást szeressek. Elvettél mindent, amit együtt csináltunk, mindent, amit egymásnak jelentettünk, és porig égetted, megsemmisítetted: nem maradt belőle más, csak hamufelhő.”
Laura Barnett 1982-ben született. Író, újságíró, színikritikus. A The Guardian és a Daily Telegraph egykori belső munkatársa, jelenleg szabadúszó újságíróként dolgozik. A Variációk egy párra az első regénye.
Eva és Jim 19 évesek, a cambridge-i egyetemre járnak, amikor 1958-ban útjaik keresztezik egymást. Jim sétál. Eva biciklizik. És kis híján összeütköznek. Ami ezután történik, meghatározza a jövőjüket. Életútjuk három különböző variációját kísérhetjük végig egészen napjainkig, együtt és külön, ahogyan szerelmük története más-más fordulatot vesz. A Variációk egy párra nagyszerű regény arról, hogy döntéseink függvényében hányféle irányt vehet az életünk.