2017. április 28., péntek

Tabitha Suzuma - Forbidden ​– Kimondhatatlan (Renike kritikája)

Sziasztok! Hozom is nektek az első kritikámat, amelyben Tabitha Suzuma könyvéről, a Forbiddenről lesz szó.

Erre a könyvre még jóval a megjelenése előtt felfigyeltem, mert különböző angol könyves oldalakon mindig ott volt az elsők között, amikor a legjobbakat emlegették. Már a borítója is nagyon figyelem felkeltő, de akkor még nem sejtettem, hogy miről is szól maga a könyv.
Nagyon megörültem, amikor a Könyvmolyképző kiadó bejelentette, hogy náluk fog megjelenni magyarul a történet.  Ahogy elolvastam a fülszövegét éreztem, hogy ez nem lesz egy könnyű olvasmány, de mindenképp el akarom olvasni, hiszen ki ne lenne kíváncsi egy olyan könyvre, amelyről mindenki, aki elolvasta, csak jókat mond és mindenkit megsiratott a végére.
Amikor elolvastam, megértettem, hogy ez a könyv valóban ritka kincs. De kezdjük az elején.

Alapadatok a könyvről:

Írta: Tabitha Suzuma
Címe: Forbidden ​– Kimondhatatlan
Kiadta Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Mikor?: 2016
Hány oldal?: 392
Fülszöveg: A szerelem nem ismer határokat…
Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.
Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.
Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem fogható…

A könyv egy idézettel kezdődik, ami tökéletesen leírja magát a könyvet is:
"A szemed becsukhatod,
hogy ne lásd, amit nem akarsz látni,
de a szíved nem csukhatod be, hogy ne érezd,
amit nem akarsz érezni."
(Ismeretlen szerző)
Adott egy anya, aki szinte állandóan részeg, és gyakran kimarad otthonról és adott öt gyerek.
Lochan és Maya, a két legidősebb testvér tölti be a szülők szerepét, mert az anyjukra nem számíthatnak. Nekik kell gondoskodni a fiatalabb testvéreikről, iskolába vinni őket, főzni rájuk, foglalkozni és játszani velük. Tehát mindent, amit az anyjuknak kellene. Nincs könnyű dolguk, mert az egyik öccsük éppen kamaszodik és lázadó korszakát éli, a legkisebb testvérük, Willa pedig, aki szerintem a regény egyik csodája olyan édes, még rengeteg odafigyelést igényel. Az anyjukkal nem tehetnek semmit, mert ha kiderülne, hogy bánik, vagyis nem bánik a gyerekeivel, a hatóságok azonnal elvinnék a gyerekeket és szétszakadna a család. Ezt akarják elkerülni, és ezért is kerül olyan közel egymáshoz a két testvér.

Először próbálják tagadni önmaguknak is, hogy mit éreznek. Tudják, hogy bűnös kapcsolat lenne az övék, mert vérszerinti testvérek, és a törvény bünteti, nem is beszélve arról, hogy a társadalom mit gondolna róluk, ha kiderülne. De szép lassan felszínre törnek az érzéseik és innentől kezdve minden más lesz. Próbálnak leállni, mert tudják, hogy nem helyes, hogy szerelmesek legyenek egymásba. De nem sikerül nekik, ezért már nem is küzdenek ellene tovább. Minden apró másodpercet kihasználnak, amikor egyedül vannak és nem kell félniük, hogy lebuknak.


Aztán megtörtént köztük, aminek meg kellett történnie, majd széthullik minden. Nem szeretnék spoilereket írni, de annyit elárulok, hogy a regény utolsó fejezetei nagyon kemények és tökéletesen megértem, miért mondta mindenki, hogy végigbőgte. 
Én bevallom, nagyon ritkán sírok könyvön (majd tervezek írni az olyan könyvekről, amelyek megríkatnak) és itt se tudtam sírni. Nem azért, mert engem nem érintett meg Lochie és Maya szerelme, éppen azért, mert igen. Dühös voltam, hogy ezen kellett keresztülmenniük a szerelemért, és már a kezdetektől fogva sejtettem, hogy nem lesz "hepiend" a történetük. Lehet, hogy furcsán fog hangzani, de meg kell mondjam, hogy a könyv így lett tökéletes, ezzel a befejezéssel. 

Mindenkinek ajánlom elolvasásra, mert aki már olvasta, az tudja, milyen erős is ez a szerelem és nem ítélkezik felettük. Remélem, hogy a jövőben még lesz alkalmam az írónőtől olvasni valamit, mert ha már csak feleannyira jó lesz, mint a Forbidden, meg leszek elégedve teljes mértékben. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése