M. J. Arlidge - Ecc, ​pecc (Edina kritikája)

Sziasztok! Most egy thriller könyvre esett a választásom, ezért M. J. Ardigle könyvéről az Ecc pecc-ről fogok egy kicsit mesélni nektek. Készüljetek fel, kicsit beteg, de kellően izgalmas.
Ez él, az meghal. Más választás nincs.

Alapadatok a könyvről:

Írta:  M. J. Arlidge

Címe: Ecc, pecc

Kiadta:  GABO

Mikor?: 2015

Hány oldal?: 396

Fülszöveg: Ez ​él, az meghal. 

Más választás nincs.
A lány félholtan jött ki az erdőből.
A története hihetetlen volt. Mégis igaz.
Minden egyes iszonyú szava.
Pár nap múlva előkerül egy másik kétségbeesett megmenekült – lassan összeáll a séma. Az áldozatokat kettesével rabolják el, és szörnyű választás elé állítják őket: ölsz vagy megölnek.
Az életedet vagy az eszedet veszítenéd el inkább?
Helen Grace felügyelő a démonait legyűrve kapaszkodik fel a csúcsra.
A láthatatlan szörny utáni nyomozás során felmerül, hogy a megoldás kulcsa a túlélőknél – a gyilkos eleven névjegyeinél – lehet.
És hiába jár sikerrel, újabb ártatlanok halnak meg…
M. J. Arlidge tizenöt éve dolgozik a televíziós dráma műfajában. Az utóbbi öt évben olyan bűnügyi sorozatok gyártásában vett részt az ITV számára, mint a Torn vagy a The Little House, legújabban pedig az Undeniable, amelyet 2014 tavaszán sugároztak. Jelenleg A néma szemtanú epizódjait írja, de eredeti bűnügyi sorozatokon is dolgozik angol és amerikai tévécsatornáknak.
Bemutatkozó thrillere, az Ecc, pecc iránt világszerte érdeklődtek a kiadók. Ebben lépteti színre Helen Grace felügyelőt, aki a folytatásban – Pop Goes the Weasel – is főszerepet kap.

Egy hihetetlen történet, én még most sem hiszem el, hogy tényleg megtörtént ilyen. Egyszerre két áldozat, de győz az erősebb. Ölsz vagy megölsz? Ugyan melyik éli túl? Miért pont őket rabolják el? A gyilkos egy eldugott helyre, egy gödörbe vonszolja áldozatait és egy pisztolyt hagy ott nekik. Az ügyesebb kiszabadul, de hogy lehet olyan tudattal élni tovább, hogy megöltem egy másik embert. Melyik a jobb, hogy túléltem vagy gyilkossá váltam?

„A végén mindannyian állatokká válunk, akik kikaparják egymás szemét a túlélésért.“

Helen Grace a főszereplő nyomozó, aki a kedvenc karakterem lett. Erős, okos, magabiztos és mindig eléri a céljait. Teljesen érzelemmentes és a munkájának él. A kollégáit is nagyon bírom, főleg nyomozótársát Markot, de rajta kívűl még Jake-t is, nem árulom el ki ő, majd megtudjátok, ha kezetekbe veszitek a könyvet.

"(…) az a meztelen igazság, hogy soha senki nem ismerheti meg a másikat."

Nagyon sok szereplőt tartalmaz a könyv és rövid fejezeteket. Nem tudunk mindenkit kiismerni, de nincs is szükség rá, ha valaki elkezdi olvasni csak az érdekli, hogy ki a gyilkos, és miért van Helen valami kapcsolatba az összes áldozattal.

"Fogott egy könyvet, és olvasni kezdett. A polcok roskadoztak a könyvek alatt. Könyvek a kriminalisztikáról, a sorozatbűnözésről, Quantico történetéről – többször is áttanulmányozta már őket. Szépirodalmat nemigen olvasott – nem hitt a happy endben –, de a tudományt nagyra értékelte."

Élvezetes, hogy szépen lassan összeáll a kép és kiderül az igazság, amire inkább ne is lettek volna kíváncsiak. Tele van váratlan helyzetekkel, fordulatokkal. Én is elgondolkodtam néha, hogy mit tennék egy ehhez hasonló helyzetben.

"Vannak napok, amikor úgy istenigazából gyomorszájon vág az élet."

A másik két részét is elolvastam (2. Üsd, vágd  3. A babaház), de azokról is csak így tudok nyilatkozni. IMÁDTAM!! Már megjelent a negyedik rész is (Hazudsz, hazudsz), sajnos még nem volt lehetőségem elolvasni, de remélem, minél hamarabb sikerül azt is.
Szóval, ha szereted a krimiket és a gyomorforgató jeleneteket és jó az idegrendszered ne várj tovább. A kedvencem lett és soha nem fogom megbánni, hogy belekezdtem.

"Törékeny dolog a bizalom – nehéz elnyerni, könnyű elveszteni."