Benyák Zoltán - Az ​utolsó emberig - Renike kritikája

Szép vasárnapot nektek! A mai könyvet elolvasva rájöttem arra, hogy 2018 az én évem olvasás szempontjából. Kijelenthetem, hogy nem tudok melléfogni. Megint egy csodálatos könyvvel gyarapodott az idei termés.

Alapadatok a könyvről:

Írta:  Benyák Zoltán
Címe: Az ​utolsó emberig
Kiadta: Athenaeum
Mikor?: 2018
Hány oldal?: 352
Fülszöveg: Esküdt ellenségek. Ők ketten. Akiket a halál sem ment meg attól, hogy egymásnak essenek. Minden időkben, újra és újra.
A felfedezések korában, egy rozzant vitorláson hánykolódva az óceánon a régi és az újvilág közt. A nagy francia forradalom utáni évtizedben, de Sade márki meglepetésekkel teli, bizarr kastélyában. A viktoriánus London bűzös sikátoraiban, ahol Hasfelmetsző Jack szedi áldozatait. Háborúkban, végnapokban mindig szembetalálkoznak, és mindhalálig harcolnak önmagukért, a hitükért vagy a szeretett nőért.
Most pedig, végül, itt állnak egymással szemben, és ezúttal mindannyiunk sorsáért kell megküzdeniük.
Benyák Zoltán, aki olykor vérfagyasztóbb, mint Stephen King, máskor merészebben mesél, mint Neil Gaiman, ezúttal a világ legkegyetlenebb küzdelméről ír, amely átível történelmünkön – a régmúltból az elképzelt, távoli jövőbe.

Keodjuk a borítóval, ami ennél találóbb már nem is lehetett volna. Megjelennek rajta a regény fő motívumai. az olvasó már sejthet valamit, amikor meglátja. És ekkor még nem gondolja, hogy mennyire fog tetszeni az, amit a könyv belsejében fog találni.

"Hajótöréssel kezdeni egy hajónaplót a legrosszabb előjel a világon."

(első mondat)

Sokat gondolkoztam azon, hogyan is kellene neveznem a főszereplőket. Az már a fülszövegből is kiderül, hogy több életen keresztül játszódik a történet, és ezekben az életekben mindig más alakok lesznek a karaktereink. Úgy döntöttem, maradok az Orvosnál és a Kapitánynál. Az Orvos a mesélőnk. Az ő naplóiból ismerhetjük meg a cselekményt. Itt még annyira nem értjük, mi közük is van egymáshoz a Kapitánnyal, de ez hamarosan megváltozik, amikor eljutunk a következő állomásra.

"A múlt mindig szép. A jelen mindig sivár. A jövő mindig titokzatos."

Az író rendesen utánajárt a történelmi koroknak, érdekes volt belecsöppenni más világokba és más életekbe. Tetszett, ahogy az Orvos fokozatosan kezdi megérteni a dolgokat, velünk együtt. Annak is örültem, hogy az Orvosnál mindig megmaradt az írás szenvedélye és az események papírra vetése. Minden élettel többek lettek a karakterek, változott a gondolkodásmódjuk, de megmaradt az eredeti céljuk.
Nekem az a rész volt a kedvencem, amikor Londonban jártunk. Szinte láttam magam előtt a ködös éjszakai utcákat, és éreztem a feszültséget, hogy itt bármelyik pillanatban megváltozhatnak a dolgok. A másik nagy kedvencem a jövőben játszódó részek. Mindig érdekes arról olvasni, mások hogyan képzelik el az emberiség jövőjét. Az író jövőképe végtelenül egyedi volt, nem is olvastam vagy láttam még ilyesmit sehol sem.
A nagy csavart a vége felé én is bevettem. Nem jöttem rá a nyilvánvalóra, az író jól átvert. Mégis annyira örültem, hogy így oldotta meg.

Amikor megláttam ezt a képet, azonnal a főszereplők ugrottak be róla.

A szerelmi szál is tetszett. Ezzel kapcsolatban inkább nem spoilereznék. Fontos része volt a történetnek, de nekem mégis jobban tetszett az Orvos és a Kapitány párharca.
A befejezés tökéletes lett. Megmelengeti a szívem, ha az utolsó mondatra gondolok. Ezzel vált számomra a történet felejthetetlenné.

Szeretném megköszönni az írónak a lehetőséget, hogy elolvashattam ezt a nagyszerű alkotást. Külön köszönet a kedves dedikációért. :)
A többi könyvére is kíváncsi vagyok, remélem, a jövőben lesz alkalmam elolvasni őket.

A könyv megrendelhető itt: katt.