2017. május 29., hétfő

M. J. Arlidge - Ecc, ​pecc (Edina kritikája)

Sziasztok! Most egy thriller könyvre esett a választásom, ezért M. J. Ardigle könyvéről az Ecc pecc-ről fogok egy kicsit mesélni nektek. Készüljetek fel, kicsit beteg, de kellően izgalmas.
Ez él, az meghal. Más választás nincs.

Alapadatok a könyvről:

Írta:  M. J. Arlidge
Címe: Ecc, pecc
Kiadta:  GABO
Mikor?: 2015
Hány oldal?: 396
Fülszöveg: Ez ​él, az meghal. 
Más választás nincs.
A lány félholtan jött ki az erdőből.
A története hihetetlen volt. Mégis igaz.
Minden egyes iszonyú szava.
Pár nap múlva előkerül egy másik kétségbeesett megmenekült – lassan összeáll a séma. Az áldozatokat kettesével rabolják el, és szörnyű választás elé állítják őket: ölsz vagy megölnek.
Az életedet vagy az eszedet veszítenéd el inkább?
Helen Grace felügyelő a démonait legyűrve kapaszkodik fel a csúcsra.
A láthatatlan szörny utáni nyomozás során felmerül, hogy a megoldás kulcsa a túlélőknél – a gyilkos eleven névjegyeinél – lehet.
És hiába jár sikerrel, újabb ártatlanok halnak meg…
M. J. Arlidge tizenöt éve dolgozik a televíziós dráma műfajában. Az utóbbi öt évben olyan bűnügyi sorozatok gyártásában vett részt az ITV számára, mint a Torn vagy a The Little House, legújabban pedig az Undeniable, amelyet 2014 tavaszán sugároztak. Jelenleg A néma szemtanú epizódjait írja, de eredeti bűnügyi sorozatokon is dolgozik angol és amerikai tévécsatornáknak.
Bemutatkozó thrillere, az Ecc, pecc iránt világszerte érdeklődtek a kiadók. Ebben lépteti színre Helen Grace felügyelőt, aki a folytatásban – Pop Goes the Weasel – is főszerepet kap.

Egy hihetetlen történet, én még most sem hiszem el, hogy tényleg megtörtént ilyen. Egyszerre két áldozat, de győz az erősebb. Ölsz vagy megölsz? Ugyan melyik éli túl? Miért pont őket rabolják el? A gyilkos egy eldugott helyre, egy gödörbe vonszolja áldozatait és egy pisztolyt hagy ott nekik. Az ügyesebb kiszabadul, de hogy lehet olyan tudattal élni tovább, hogy megöltem egy másik embert. Melyik a jobb, hogy túléltem vagy gyilkossá váltam?

„A végén mindannyian állatokká válunk, akik kikaparják egymás szemét a túlélésért.“

Helen Grace a főszereplő nyomozó, aki a kedvenc karakterem lett. Erős, okos, magabiztos és mindig eléri a céljait. Teljesen érzelemmentes és a munkájának él. A kollégáit is nagyon bírom, főleg nyomozótársát Markot, de rajta kívűl még Jake-t is, nem árulom el ki ő, majd megtudjátok, ha kezetekbe veszitek a könyvet.

"(…) az a meztelen igazság, hogy soha senki nem ismerheti meg a másikat."

Nagyon sok szereplőt tartalmaz a könyv és rövid fejezeteket. Nem tudunk mindenkit kiismerni, de nincs is szükség rá, ha valaki elkezdi olvasni csak az érdekli, hogy ki a gyilkos, és miért van Helen valami kapcsolatba az összes áldozattal.

"Fogott egy könyvet, és olvasni kezdett. A polcok roskadoztak a könyvek alatt. Könyvek a kriminalisztikáról, a sorozatbűnözésről, Quantico történetéről – többször is áttanulmányozta már őket. Szépirodalmat nemigen olvasott – nem hitt a happy endben –, de a tudományt nagyra értékelte."

Élvezetes, hogy szépen lassan összeáll a kép és kiderül az igazság, amire inkább ne is lettek volna kíváncsiak. Tele van váratlan helyzetekkel, fordulatokkal. Én is elgondolkodtam néha, hogy mit tennék egy ehhez hasonló helyzetben.
"Vannak napok, amikor úgy istenigazából gyomorszájon vág az élet."
A másik két részét is elolvastam (2. Üsd, vágd  3. A babaház), de azokról is csak így tudok nyilatkozni. IMÁDTAM!! Már megjelent a negyedik rész is (Hazudsz, hazudsz), sajnos még nem volt lehetőségem elolvasni, de remélem, minél hamarabb sikerül azt is.
Szóval, ha szereted a krimiket és a gyomorforgató jeleneteket és jó az idegrendszered ne várj tovább. A kedvencem lett és soha nem fogom megbánni, hogy belekezdtem.
"Törékeny dolog a bizalom – nehéz elnyerni, könnyű elveszteni."

2017. május 27., szombat

Nicola Yoon - Minden, ​minden (Renike kritikája)

Szép napot nektek! Ma egy olyan könyvről lesz szó, aminek a filmadaptációját most vetítik a moziban. A könyv elolvasása után kíváncsi vagyok a mozifilmre is. Vágjunk bele!

 Alapadatok a könyvről:

Írta:  Nicola Yoon
Címe: Minden, ​minden
Kiadta:  GABO
Mikor?: 2016
Hány oldal?: 336
Fülszöveg: Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.

Nicola Yoon Jamaicán és Brooklynban, Long Islanden nőtt fel. Jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él a férjével, a kötet illusztrátorával, és a lányával, akiket őrülten szeret. A Minden, minden az első regénye.
David Yoon író és designer. Feleségével, Nicola Yoonnal Los Angelesben, Kaliforniában él. Történetekről beszélgetnek, és felolvasnak hároméves lányuknak, Pennynek. David illusztrálta a Minden, mindent.

Véleményem:

Elég rövid könyv, így gyorsan haladtam az olvasásával. Főhősünk, Maddy olyan betegségben szenved, hogy nem léphet ki a házból, mert ha ezt megtenné, azonnal megtámadnák szervezetét a fertőzések és belehalna. Így éli életét már tizennyolc éve. A házukban biztonságban van, mert légszűrőjük van és mindent fertőtlenítenek. Maddy az anyukájával él együtt. Apukája és bátyja életét vesztette, amikor Maddy még csak pár hónapos volt. Idejét társasjátékozással, neten keresztül történő tanulással és olvasással tölti. Rengeteg könyve van, imád olvasni. Maddy anyukája orvos, van egy ápolónőjük, Carla, aki segít neki a lánya kezelésében.


Maddynek ez elég, örül, hogy együtt van az anyukájával és elfogadta a betegségét. Ám egy napon beköltöznek a szomszédos házba és a szomszédfiú, Olly mindent megváltoztat.


Maddy és Olly ablakai szinte egymással szemben vannak. Elkezdenek levelezni az interneten keresztül. Olly nagyon rendes srác, Maddynek megtetszik. Főleg akkor, amikor Carlának segítségével titokban, hogy az anyukája ne tudja meg, beengedik a fiút a házba, ahol "élőben" is tudnak beszélgetni, igaz, tisztes távolságból, és nem érhetnek egymáshoz. És az érzés kölcsönös. Mindketten kezdenek egymásba szeretni, de nehéz helyzetben vannak, mivel egyáltalán nem érintkezhetnek. De Maddy életében először úgy érzi, él, és nem akarja magától eldobni ezt a nagyszerű érzést.


Olly apukája gyakran részeg és veri a feleségét. Maddy támaszt nyújt a fiúnak. Tovább nem tudok spoilermentesen írni, mert elrontanám az élményt. Csak pár szóban elmesélem a legfontosabbakat. Maddy kockáztat és hoz egy döntést, amivel együtt lehetnek Ollyval pár nap erejéig. A regénynek ezek a legszebb részei, imádtam olvasni őket. A vége felé már sejtettem, hogy van itt valami csavar, ami be is következett. Összességében tetszett a könyv és a lezárása is, ajánlom azoknak, akik egy gyors kikapcsolódásra várnak. Megéri elolvasni, júliusban pedig jön a filmes borítós gyönyörű kiadás is.

2017. május 23., kedd

Okváth Anna hét a Vörös Pöttyös Facebook csoportban

Mint azt az előbbi posztomban említettem, a kedvenc könyvem a Szonáta gordonkára és kávédarálóra c. könyv, amelyet Okváth Anna írónő írt.
A Facebookon levő Vörös Pöttyös csoportban(www.facebook.com/groups/203605939651157/) minden héten kiválasztanak egy aktuális szerzőt, akit közelebbről is bemutatnak idézetekkel, képekkel, videókkal és rajzokkal a könyveiből. Ezen a héten most Annával foglalkoznak. Ha kíváncsi vagy és még nem olvastál Annától, nézz be te is. :)


2017. május 15., hétfő

Renike kedvence: Okváth Anna - Szonáta gordonkára és kávédarálóra

Szeretném nektek én is elmondani Edina kedvenc könyve után, hogy nálam ezt a helyet melyik gyönyörűség tölti be. Volt egy kedvencem, Cecelia Ahern - Ahol a szivárvány véget ér című könyve, amelyet négy éve olvastam, de azóta se talált legyőzőre. Egészen tavalyig. Büszkén mondom, az én kedvenc könyvem Okváth Anna - Szonáta gordonkára és kávédarálóra c. könyve, vagy ahogyan én becézem, Gordonka. (Igen, én vagyok az a csaj, aki mindig, minden mennyiségben áradozik erről a könyvről a Facebook csoportokban és a moly.hu-n is. Üdv, lehet, hogy már találkoztál velem!)

Alapadatok a könyvről:

Ezt a gyönyörűséget szándékosan ilyen nagy méretben illesztettem be. :)

Írta: Okváth Anna
Címe: Szonáta gordonkára és kávédarálóra
Kiadta:  Könyvmolyképző kiadó
Mikor?: 2016
Hány oldal?: 336
Fülszöveg: Játszottak már az érzelmeid bűvös húrjain? 
Zsini fiatal, bohém lány, akinek mindene a csellózás. 
Eltökélten be akar kerülni a Zeneakadémiára, de a sors különös mentort ad mellé. A férfi csupa rejtély, ellentmondás, undokság, olyasvalaki, akibe nem ajánlott beleszeretni. 
Zsininek persze sikerül. De vajon tényleg ő az igazi? Vagy ez a szerelem csupán délibáb? 
Lehet, hogy tökéletes muzsikát nem a pontosság, hanem maga a szenvedély ad? 
Zsini keresi önmagát, az őszinte dallamokat, és az igazi, elsöprő szerelmet. 
Az élmények örvényében hűséges társa egy háromszáz éves cselló, egy gyerekkori barát, egy szálkás szőrű tacskó és a bosszúvágy, hogy a családját elhagyó apjának egyszer beolvashasson. 
Történet, melyben mindenki magára ismerhet, aki valaha remélt, álmodott és csalódott, de mert újrakezdeni. 
Lenyűgöző regény szenvedélyről és zenéről. 
Add át magad a dallamának!

Amikor megláttam a könyv borítóját, és elolvastam a fülszövegét, azonnal tudtam, hogy nekem ezt a könyvet el kell olvasnom. Külön gratulálok a borító tervezőjének. Zseniális. Vagy mondjam úgy, hogy Zsiniális. Viccet félretéve, még a címe is maga a tökéletesség. Imádom a különleges könyvcímeket. Tűkön ülve vártam a megjelenést, közben sikerült elolvasnom Anna debütáló regényét, a Más állapotokat, amely szintén csodálatos élmény volt, de erről majd máskor, másik bejegyzésben szeretnék mesélni.
Miután megjelent a könyv, sajnos még várnom kellett majdnem egy hónapot, hogy végre a kezembe fogjam. De megérte.

Ugye, milyen szép? 
Már az első mondat elvarázsolt:
Külön képet szerkesztettem hozzá, mert megérdemli.
Nekem ez a könyv olyan, mint amikor kisüt a nap egy borús idő után. Zene a lelkemnek és szívemnek.
A történet elején a könyv főhőse, Szalai Georgina, vagyis Zsini egy családi tragédia után a bácsikájához költözik. Bepillantást nyerhetünk a lány életébe, megismerünk pár fontos szereplőt, például Zsini hűséges tacskóját, Tücskét és a legjobb barátját, egyben plátói szerelmét, Szilárdot is.
A lány nagyon rossz állapotban van az őt ért veszteség után, és ha ez még nem lenne elég, legjobb barátja is bejelenti, hogy Olaszországba utazik, mivel kapott egy ösztöndíjat. Tehát van elege szegény lánynak.

forrás: Pinterest (sajnos nem találtam jobb illusztrációt)
Zsini csellózik. Elhatározza, hogy be fog kerülni a Zeneakadémiára, de ehhez szüksége van egy tanárra és sok gyakorlásra. Itt jön a képbe Michele, a félig olasz, félig magyar férfi, akit Szilárd javaslatára látogatni kezd a lány. Michele nagyon zárkózott. Idősebb is Zsinitől. De ugye a tiltott gyümölcs a legédesebb, Zsini egyszer csak többet kezd érezni a férfi után. (Itt ájuldozok, miközben írom ezeket a sorokat, annyira tökéletesen meg van írva ez a könyv és a karakterek is élethűek, a problémáik szintén.) Imádtam azokat a részeket, amikor Zsini és Michele együtt vannak és rájönnek, hogy mit éreznek egymás iránt. De sajnos Michele-t  utoléri a "múltja", így el kell válniuk egymástól.
" Nem értettem, hogy képes valaki így zenélni, miközben ennyire érzéketlen ember. És hogy én, akiben mindig tengernyi érzés kavarog egyszerre, miért nem tudom így felszínre hozni őket?
Hol van a világ elrontva? "
Zsini keresi önmagát, miután Michele elmegy. Megismerkedik egy férfival, akivel próbálja pótolni azt az űrt, amit Michele hagyott benne, de nem sok sikerrel. Nem szeretnék nagyobb spoilerekbe bonyolódni, de meg kell említenem, hogy a regénynek vannak Olaszországban játszódó jelenetei is, amiket én egyenesen imádtam. Olyan volt, mintha én is ott lettem volna Zsinivel.
A könyv vége felé rájöhetünk, hogy a címben lévő "kávédaráló" szó mire is utal.

Nekem nagyon tetszett a regény lezárása. Bevallom, egy ideje már sejtettem olvasás közben, ki is lesz az a férfi, aki Zsini életébe hirtelen betoppant, de örültem, hogy ez így történt. Örülök annak is, hogy ilyen véget értek a dolgok, és Zsini rájött, mi is a legjobb neki és sikerült jó irányba terelni életét. A könyv utolsó mondataitól még a hideg is kirázott, olyan jó érzés volt elolvasnom őket. Mondhatni keretbe zárta a történetet.

Szeret levegőzni is. (Még tavalyi kép)
A könyv elolvasása után fél napot a Youtube-on töltöttem és cselló videókat néztem. Olyan gyönyörű ez a hangszer. Nem, még véletlenül sem fordult meg a fejemben, hogy csellózni tanuljak. Á, dehogy. (De igen.)

Ez a könyv úgy tökéletes, ahogy van. Anna engem már meggyőzött, ha további regényei jelennek majd meg, én azokat is el fogom majd olvasni, mert amit itt csinált, az egy életre szóló ajándék volt számomra. Lehet, hogy túl cukrosan beszélek, de nem tudok másképpen, mert ez a könyv nekem sokkal több, mint egy vörös pöttyös könyv, sokkal több, mint egy könyv. Maga a nagybetűs KÖNYV. Remélem, hogy minél több emberke dönt úgy, mint én, és elolvassa Zsini végtelen történetét. Garantálom, hogy nem fog csalódni. Esetleg egy picit pityeregni olvasás közben, de az belefér.
Remélem, tetszett az értékelésem. Renike voltam, a világ első számú Gordonka rajongója.

2017. május 14., vasárnap

Edina kedvence: John Green - Csillagainkban a hiba

Szép napot mindenkinek! Ma a kedvenc könyvemről fogok írni, ami nem más, mint a Csillagainkban a hiba. Napokig tudnék róla írni vagy beszélni, annyira tetszett. Azt hiszem, képtelen vagyok szavakba önteni az érzéseimet és gondolataimat, de megpróbálom.
Imádom John Green könyveit, már olvastam az Alaska nyomábant, a Papírvárosokat és a Will & Willt, amit közösen írt David Levithannal.

Alapadatok a könyvről:

Írta: John Green
Címe: Csillagainkban a hiba
Kiadta:  GABO
Mikor?: 2013 (2014 filmes borító)
Hány oldal?: 296
Fülszöveg: A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.



Hősnőnk Hazel Grace Lancaster és a szerelme Augustus Waters. Mindketten gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, a lánynak pajzsmirigy rákja van, Gusnak pedig oszteoszarkómája. Hazel anyukája nagyon szeretné, ha a lánya eljárna egy olyan támaszcsoportba, ahol több ilyen beteggel találkozik és barátokat tudna szerezni, bár nem egy életre. Így kerül össze Gussal, aki rögtön szimpatikus neki. Itt megismerkedhetünk Augustus legjobb barátjával Isaaccal, aki meg fog vakulni betegségéből adódóan. A beszélgetés végén az ajtóban kezdenek beszélgetni és Gus egy cigarettát tesz a fogai közé, amitől Hazel nagyon bepörög, de mindez csak egy metafora.

"Cigaretta. Ez egy metafora: a fogad közé szorítod a gyilkost, de nem adsz neki hatalmat a gyilkolásra"


Megismerkednek a fiatalok, eljárnak egymáshoz vacsorára, piknikeznek és könyveket cserélnek. Hazel kedvenc írója Peter Van Houten és odaadja Gusnak az egyik könyvét. Nagyon tetszett neki, ezért úgy dönt Gus, hogy ír egy mailt az írónak, aki később meghívja őket Amszterdamba. Szerencsére Hazel is jobban van, elengedik az orvosok. Közben megdobálják Isaac volt barátnőjének az autóját tojással, ezt a részt imádtam.


Mindenki nagyon izgatott, Hazel mamája is velük tart az utazáson. Gus még életében nem ült repülőn ezért végig kínlódja az utat. 
Gyönyörű hotelben szállnak meg, amit Lidewij, Houten asszisztense foglalt le nekik. Ottlétük során meglátogatják Petert, de ez nem sikerül valami fényesen, az öreg szereti az alkoholt és nem tudja mit csinál. Később Lidewij elviszi őket egy múzeumba. Az ott töltött idő alatt elmennék még vacsorázni is majd később vissza a hotelba és egy nagyon izgalmas éjszakának néznek elébe.


Hazaérkeztük után Gus rosszul csinál valamit az egyik kanüllel, hajnalban Hazel telefonja csöng, Gus hívja a benzinkútról. Kórházi ellátásra van szüksége, ezért Hazelnak hívnia kell a 911-et. Egyre rosszabb és rosszabb lesz az állapota. Szerelme minden nap ott ül a kórházi ágy mellett. Annyira elválaszthatatlanok voltak, mégis elszakították őket egymástól.

„Végtelenül sok szám van a 0 és az 1 között. Van 0,1 és 0,12 és 0,112, és még ezeken kívül is végtelen mennyiség. Természetesen ennél is végtelenebb mennyiségű szám van a 0 és a 2 között, vagy a 0 és az egymillió között. Egyes végtelenek nagyobbak, mint mások.”


Mindenkinek ajánlom a könyvet, aki szereti a drámákat összefűzve romantikával. Végigsírtam az egész könyvet, nagyon mélyen érintett. Ebben a könyvben nincs rosszindulat, gúnyolódás, hanem törődés és a másik elfogadása úgy,ahogy van. A film is igazán szívbemarkolóra sikerült, nagyon átadja a könyv tartalmát. Remélem ez alapján kedvet kaptok hozzá és elolvassátok.
„Ez a baj a fájdalommal (...). Megköveteli, hogy érezzék.”


2017. május 11., csütörtök

Josh Malerman - Madarak ​a dobozban - Renike kritikája

Sziasztok! Ma az egyik kedvenc könyvemről olvashattok egy kicsit bővebben. Josh Malerman története annyira egyedi, ehhez hasonló könyvet még nem olvastam.

Alapadatok a könyvről:

Írta: Josh Malerman 
Címe: Madarak a dobozban
Kiadta:  Fumax
Mikor?: 2015
Hány oldal?: 256
Fülszöveg: Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.
A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.
Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.
Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?

Értékelés:

Komolyan mondom nektek, hogy nem mertem kinézni az ablakon, annyira beleéltem magam az olvasásba.

A júliusban Amerikában megjelenő speciális kiadás borítója, Vincent Chong munkája. Gyönyörűség.

A történet több idősíkon játszódik, fokozatosan derülnek ki dolgok a múltból és a jelenből is, ezért olyan gyorsan olvasható a könyv. A fejezetek rövidek, alig lehet letenni, annyira izgalmasak.
Főszereplőnk Malorie, aki a nővérével, Shannonnal él együtt megtudja, hogy terhes. Pont ekkortájt kezdenek furcsa esetekről szólni a hírek, amiket először egyikük sem vesz komolyan. A hírekben olyan dolgokról számolnak be, hogy az emberek kegyetlen gyilkosokká, majd öngyilkosokká válnak, miután meglátnak "valamit". Ezek az esetek először Oroszországban történtek, de már egyre több helyen terjednek szerte a világon. Senki sem tudja az okát. Az emberek persze azonnal pánikba esnek, letakarják az ablakokat, hogy ne lehessen kilátni rajta, és csukott szemmel, pálcával sétálnak az utcákon.

Malorie egy újságban megpillant egy hirdetést, ami menedéket ígér, de nem is foglalkozik vele mindaddig, amíg a történések már hozzájuk is elérnek. Ekkor Malorie már három hónapos terhes. Egyedül nekivág, hogy eljusson a menedékhelyre. Itt ismeri meg a regény többi fontos szereplőjét, köztük Tom-ot, aki nekem a személyes kedvencem volt. A regényben végig ott a feszültség, hogy mi van odakint, mi lenne, ha kinyitnád a szemed? De persze ez nagyon kockázatos lenne, mert mi van, ha meglátod "őket"? Az események a menedékházban meghatározzák a regényt, ezért nem szeretnék különösebben spoilerezni, olvassátok el, és megtudjátok, inkább visszatérek a regény kezdésére, amikor Malorie a gyerekekkel útra kel.

Edinának is nagyon tetszett a történet. A képen az ő példánya látható. :)


Most képzeljétek el, milyen bekötött szemmel járkálni. Otthon gondolom simán menne, mert ismered a járást. Egy idegen helyen már százszor nehezebb. Itt pedig egy folyón kell bekötött szemmel menniük, ami még ugye nyitott szemmel se valami egyszerű tevékenység szerintem, nem úgy, mint itt, ahol az életük a tét. Nem látnak semmit, csak hallanak, Malorie úgy nevelte a gyerekeket, hogy a lehető legkevesebbet nyissák ki a szemüket, inkább a hallásukra támaszkodnak. Olvasás közben teljesen magába szippantott a sztori. Olyan volt, mintha én is velük ülnék a csónakban és hegyezném a fülem.

"Hogy várhatja el a gyerekektől, hogy merjenek olyan ragyogót álmodni, mint a csillagok, ha egyszer fel sem tekinthetnek rájuk?"

Hallok én jót is meg rosszat is erről a könyvről. Akiknek nem tetszett, azok a regénynek pont abba a "részébe" kötnek bele, ami miatt nekem annyira tetszik. Ezt sem szeretném lespoilerezni, de annyit elárulok, hogy a lényekkel kapcsolatos dolog. Nagyon örülök, hogy így oldotta meg az író, és a regény vége is nagyon tetszik. Tökéletes befejezés. Én mindenképpen azt ajánlom, hogy olvasd el, mert végig izgalmas és lehet, hogy te sem mersz majd kinézni az ablakon olvasás után.

Maga a tökéletesség

2017. május 7., vasárnap

Jojo Moyes - Mielőtt megismertelek - Edina kritikája

Sziasztok! Egy kicsit megkésve, de jön a következő kritika, ami a Mielőtt megismertelekről fog szólni. Tavaly nyáron olvastam, sajnos nincs meg nekem ez a könyv, de szerencsére kölcsön tudtam kérni a szomszédból. Mikor olvastam már filmes borítója volt, de még a film nem volt kész. 

Alapadatok a könyvről:


Írta: Jojo Moyes
Címe: Mielőtt megismertelek
Kiadta:  Cartaphilus
Mikor?: 2012, (2016)
Hány oldal?: 488, (484)
Fülszöveg: Louisa ​Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen  nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

„Igazán gyönyörű könyv. Nevettünk, mosolyogtunk és sírtunk, mint a kisgyerekek – egyszerűen muszáj elolvasni!” (Closer) 

A könyv főszereplői Louisa Clark angol lány és William Traynor, akinek minden végtagja le van bénulva. Lou a szüleivel él, a Vajas buciban dolgozik, ami egy kávézó, de kénytelen új állást keresni, mivel az bezár. Will is otthon él egy neki kialakított speciális lakrészben. Lou elmegy a munkaügyi központba, ott ajánlanak neki egy beteggondozói állást, és ő merészen el is vállalja, igaz, még nem csinált ilyet. Ekkor még nem tudja, kivel hozza össze a sors. Will állandóan szívja az ápolók vérét, kötekedik mindenkivel és mindig próbál kárt tenni magában.


Traynorék gazdagok, így nagyon magas fizetést kínálnak Lounak. Fel is veszik, 6 hónap próbaidőre. Lou próbál beilleszkedni, mindent megtesz, hogy megfeleljen Willnek, de ő mindig szurkálódik. Nem tetszik neki az öltözete, tudni kell, hogy Lou kicsit bohókás, kedveli a színes ruhákat. Próbál mindent megtenni, hogy jobb kedvre tudja deríteni Willt és, bebiznyłtani neki, hogy lehet még boldognak lenni mindezek ellenére. Lóversenyre viszi Willt, ami kicsit félresikerül. A kedvenc jelenetem mikor Will ex-barátnője esküvőjén vannak.

– „Néha, Clark, maga az egyetlen, amiért úgy érzem, érdemes felkelnem reggel.“
Mikor lejár a 6 hónap, Lounak szembesülni kell valamivel. El kell fogadni, hogy kevés ideje van. Dönteni kell Willnek a halál és az élet között. Közben az érzések is megjelennek mindkét oldalról.
Nagyon nehezen emészthető történet, nekem kellet egy csomag papírzsepi. Csodás, hogy két különböző ember, hogy találja meg a közös hangot és segíti egymást.


„Úgyhogy csak öleltem. A karomban tartottam Will Traynort, volt pénzügyi csodagyereket, volt mélytengeri búvárt, sportembert, utazót, szeretőt. Szorosan átöleltem, és nem szóltam egy szót sem, de szavak nélkül elmondtam neki, hogy valaki szerette őt. Ó, de még mennyire szerette.“

A film is nagyon jó volt, talán az egyik legjobb, ami könyv alapján készült, alig van belőle kihagyva pár jelenet, nekem nagyon tetszett, de még mindig a könyv viszi a prímet.
Remélem ti is kedvet kaptok hozzá, nem érdemes kihagyni annak, aki szereti a romantikus és egyben drámai könyveket.

– Ez volt életem legjobb hat hónapja – mondtam. 
Hosszú csend következett. 
– Fura módon, Clark, az enyémnek is. 
És akkor, ott, meghasadt a szívem.

2017. május 3., szerda

10 könyv, amit még ebben az évben el szeretnék olvasni - Edina

Helló mindenkinek! Leírtam azt a listát amin rajta vannak a könyvek, amit 2017-ben még el fogok olvasni. 

1. Libba Bray-Gemma Doyle-történetek

(Könyvmolyképző)

Nagyon szeretem a hosszú és vastag könyveket, azért is szeretném elolvasni, és biztos nem fogok csalódni a Vörös pöttyösben. Szenvedélyes és elegáns regények, mindig magukkal ragadnak.


2. Sue Monk Kidd-A méhek titkos élete
(Tericum)

Ezt Renike ajánlotta, de amit ő mond, azt mindig muszáj elolvasni, semmi kétség. Nemsokára bele is fogok, mert a kíváncsiság hajt előre, hogy milyen lehetett Lilynek felnőni azzal a tudattal, hogy lelőtte édesanyját.



3. Jenny Han-A fiúknak,akiket valaha szerettem
(Könyvmolyképző)



Már tavaly ősztől készülök elolvasni Jenny Han regényét, de valami mindig megelőzte. Nemsokára már a kezembe fogom tartani. Nagyon sok dicséretet hallottam és olvastam róla, hát majd kiderül. A Nyár-trilógiája is szuper volt.


4. Samantha Young-London road
(Könyvmolyképző)


A Dublin street nagyon megfogott, kb. 2 hete olvastam és éget a vágy, hogy ezt is kivégezzem. Ha olyan jó lesz ,mint az első rész, semmi hiba. Ajánlom azoknak akik szeretik a pikánsabb dolgokat.


5. Jodi Picoult-Vezeklés
(Athenaeum)

Imádom Picoult könyveit, egyszerűen nem bírok tőlük szabadulni, eddig már 7 regényt olvastam tőle és ebből már 4 ott ragyog a polcomon. Várom azt a percet, hogy ezt is oda tudjam tenni melléjük.


6. Rachel Ward-Számok
(Lybrum, Főnix Könyvműhely)


Megint egy trilógia, ami felettébb érdekesnek bizonyul. Nem szembenézni másokkal, hogy ne lássuk mi meddig tart, hát biztos nem egyszerű. Igazán fontos kérdéseket tesz fel az életről, halálról, nagyon izgalmas lesz, már látom.


7. Josh Malerman- Ház a tó mélyén
(Fumax)

Ha Josh Malerman, akkor Madarak a dobozban, ami egy lebilincselő, izgalmas rémtörténet, 1 nap alatt kivégeztem. Szerintem nem fog csalódást okozni ez a regénye sem. Már nagyon várom, hogy olvassam.


8. Colleen Hoover-Hopeless trilógia
(Könyvmolyképző)

Románcok, rejtélyek, múlt, fájdalmak nekem valók. Nemsokára meg is rendelem már nagyon kíváncsi vagyok.


9. Okváth Anna-Más állapotok
(Könyvmolyképző)


A Gordonka egyszerűn lenyűgöző volt. Renike nagyon rágja a fülem, hogy olvassam el ezt is,de be fogom adni a derekam. Biztos nagyon magával fog ragadni.


10. M.J. Ardigle- Hazudsz, hazudsz
(GABO)


Soha nem voltam thriller kedvelő, de Helen Grace minden mennyiségben jöhet. Nagyon félelmetes, vagy te ölsz, vagy téged ölnek meg. Türelmetlen vagyok, még nem tudom mikor kerül piacra, remélem minél hamarabb. 

Ez az a 10 könyv amit el akarok olvasni még ebben az évben. Azt is hozzá teszem, hogy ez csak csupán töredék, nagyon nehezen tudtam kiválogatni, mivel több, mint 10 és 20 könyvet szeretnék kiolvasni. Remélem, hogy ti is kedvet kaptok valamelyikhez, amit még eddig nem olvastatok. Kukkantsatok be minél többen az oldalunkra. 

2017. május 2., kedd

10 könyv, amit még ebben az évben el szeretnék olvasni - Renike

Sziasztok! Szeretném veletek megosztani, hogy mi is az a 10 könyv, amelyet mindenképpen el szeretnék olvasni még az év végéig. Nehéz volt tízet kiemelnem, mert sokkal többet szeretnék, de megpróbáltam kiragadni azokat, amikhez a legjobban húz a szívem. :)

1. W. Bruce Cameron - Egy kutya négy élete
(Könyvmolyképző)


Évek óta tervezem elolvasni, de sajnos eddig sosem jött össze. Annyi jót hallottam már róla, és a belőle készült filmnek is tetszett az előzetese. Remélem, még ebben az évben a polcomon tudhatom ezt a gyönyörűséget.


2. Tommy Wallach - Akkor felnéztünk
(GABO)

Ezt a könyvet nekem írták. Komolyan! Imádom az ilyen típusú könyveket/filmeket, amelyekben valamilyen apokaliptikus helyzet áll be. Itt történetesen két hónap maradt, amíg becsapódik egy aszteroida. Nagyon kíváncsi vagyok rá.


3. Tóth-Bertók Eszter - Amolyan lépcsőházi, szerelmes
(Álomgyár)


Ha nem lettem volna figyelmetlen, ezt a könyvet már régen olvashattam volna, mert kisorsoltak egy nyereményjátékon, de sajnos későn vettem észre az e-mailt, ezért újra sorsolták és elúszott. Pedig annyira szerettem volna olvasni. Imádom a különleges címeket, és ez a történet szerintem nagyon tetszene nekem. Remélem, összejön még ebben az évben az olvasása.




4. Csendes Nóra - Zápor utca
(Könyvmolyképző)


Annyi jót hallottam erről a könyvről. Az írónő nagyon fiatalon írta a könyvet, mégis a nagyok között emlegetik a tehetségét. Úgy érzem, ez a könyv az egyik kedvencem lesz, miután elolvastam. 


5. Matthew Quick - Boy 21
(Könyvmolyképző)


Matthew Quick neve ismerős lehet sokatoknak. Ő írta a Napos oldalt és az egyik személyes kedvencemet, a Bocsáss meg, Leonard Peacock! című könyvet. Nem meglepő tehát, hogy nagyon el szeretném olvasni. A Könyvmolyképző kiadó weboldalán lévő részlet alapján ebben sem fogok csalódni.


6. Monica Hesse - A ​kék kabátos lány
(Tilos az Á Könyvek)

A második világháború alatt játszódik a regény Hollandiában. Egy fiatal lány a szereplője. Nagyon érdekel.


7. Király Márk - Harminc ​nappal a világvége előtt
(Művelt nép)

Mondtam már, hogy imádom az olyan könyveket, ahol közel a vég az egész emberiség számára. Mintha említettem volna. Viccet félretéve ez a könyv szerintem teljesen beszippantana magával és olyan sok jót olvasni róla molyon, hogy tutira tetszene nekem. Megérzem az ilyesmit. :)


8. Jenny Han - A fiúknak, akiket valaha szerettem 2. része
(Könyvmolyképző)


Alig várom, hogy megjelenjen magyarul a regény, mert az első részt annyira imádtam, hogy egy délután alatt kivégeztem.


9. Emily St. John Mandel - Tizenegyes ​állomás
(GABO)


Megtetszett a fülszövege alapján és poszt-apokaliptikus is, úgyhogy azt imádom. Remélem, hogy lesz alkalmam elolvasni.


10. Cormac McCarthy - Az ​út
(Magvető)


Láttam a filmet, volt egy hangulata az biztos. És az a mondás, hogy a könyv jobb, mint a film valahogy mindig igaznak bizonyult nálam. Ez a könyv is poszt-apokaliptikus, az apáról és fiúról szól, ahogy próbálnak túlélni a szürke világban.


Ez persze egy nagyon leszűkített lista. Remélem, sikerül elolvasnom ezeket a regényeket még az év végéig. Majd beszámolok decemberben, hogy mire haladtam. Még a héten olvashatjátok Edina tízes listáját is.

Ti milyen könyveket szeretnétek elolvasni ebben az évben? Nyugodtan írjátok meg chatben vagy hozzászólásban.

2017. május 1., hétfő

Interjú Szöllösi Kristóffal, az Acélszentek szerzőjével

Sziasztok! A hónap első napjára meghoztuk nektek az első interjút a blogra, amit Szöllösi Kristóffal készítettünk, aki Acélszentek című debütáló regényével megnyerte az V. Aranymosás pályázatot a Könyvmolyképző kiadónál. Kristóf volt olyan kedves, és válaszolt a kérdéseinkre, amelyet ezúton is szeretnénk megköszönni neki.




1. Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy szeretnél könyvet írni?

Igazából maga a gondolat, mindenféle konkrétumok nélkül, már szerintem ilyen 12-13 éves koromban is megfogalmazódott bennem. Mivel már akkor is szerettem olvasni, ezért relatív sokat jártam a helyi Alexandrába, és miközben bámultam a rengeteg könyvvel teletömött polcokat, nem egyszer felmerült bennem a gondolat, hogy milyen fasza lenne, ha az én nevem, az én könyveim is ott szerepelnének azon a polcon.
Aztán 15-16 év körül felfedeztem az internetes írói oldalak világát (az egyiken, az Imagine-en egy darabig még admin is voltam), és ez adott egy újabb lökést a terveimnek. Itt már nem az asztalfióknak írtam, hanem létező embereknek, ráadásul a visszajelzések alapján nem is rosszul. Ami viszont még gondot jelentett, az a lustaságom volt. Egyszerűen nem tudtam befejezni semmit, mindent félbehagytam. Vagy azért, mert eszembe jutott egy másik ötlet, ami sokkal menőbbnek tűnt, vagy azért, mert egyszerűen eluntam a dolgot.
Ezen a hozzáálláson változtattam 2015-ben, amikor úgy döntöttem, hogy befejezek egy könyvet, akkor is, ha beledöglök. Szerencsére ha az ember egyetemista, nyáron nincs annyi dolga, így időm az akadt rá bőven, és valamikor augusztusban talán sikerült is befejeznem az Acélszentek első verzióját.

2. Mit éreztél, amikor megnyerted a Könyvmolyképző kiadó Aranymosás pályázatát?

Természetesen rohadtul örültem a dolognak, napokig folyamatosan vigyorogtam, meg minden ilyesmi, amit az ember ilyenkor tenni szokott. De ezt nem csak a végső döntés kihirdetése után csináltam, hanem gyakorlatilag az egész pályázat folyamán. A kikerüléstől kezdve egészen a pozitív lektorikig. Emlékszem, az első lektorik kikerülésekor épp döglődött a netem, és nem volt hajlandó megnyitni a cikket, mindig lefagyott. Azt hittem, megőrülök, ám szerencsére az egyik kedves kommentelő beírta a cikk alá, hogy gratulál nekem, és ennek a kommentnek az első pár sora olvasható az Aranymosás főoldalán is, így végül nem kellett ráborítanom az UPC-re az asztalt, hogy most azonnal csinálják meg a netet, mert tudni akarom, hogy mennyire estem ki.

3. Honnan jött az Acélszentek könyved címötlete?

Én a címadással mindig is hadilábon álltam, és ez sajnos ennél a könyvnél is visszaköszönt. Az eredetit (Mechanikus Budapest) érthető okokból nem akartam megtartani, de a helyére sehogy sem tudtam semmit kitalálni. Úgyhogy végül maradtam a talán legegyszerűbb, mechanikus módszernél: felírtam egy csomó szót, amik körülbelül kapcsolódnak a könyv világához vagy hangulatához, aztán elkezdtem egymás mellé pakolgatni őket mindenféle kombinációban. Természetesen akadt köztük egy csomó gyökérség is, de azért sikerült néhány elfogadhatóbbat is összehozni. Ezek közül választottam ki végül az Acélszenteket, ami lényegében egy utalás a könyvben szereplő exoszkeletonokra, illetve az őket helyenként istenként, félistenként de minimum szentként tisztelő szektákra.

Egy kis érdekesség: A borító az én  (R) tervemből készült

4. Milyen érzés volt a kezedben fogni az első regényedet?

Hát elég nagy bajban vagyok, mert ezt egész egyszerűen nem tudom megfogalmazni. Rohadt jó volt, az biztos, sokáig el se hittem, hogy az ott az én könyvem a polcon, és a mai napig elvigyorodok, ha meglátom valamelyik könyvesboltban. 

5. Melyik napszakban szeretsz a legjobban írni?

Általában este szoktam, de nem mondanám, hogy azért, mert ez a kedvenc napszakom, inkább ilyenkor van rá időm. Reggel ugye azt se tudom még, hogy hol vagyok, olyan állapotban nem lenne szerencsés, ha leülnék írni, napközben pedig általában vagy melózok, vagy az egyetemen vagyok, így kizárásos alapon marad az este. Ahhoz viszont igyekszem a körülményekhez képest tartani magamat. Több helyen is olvastam, hogy fontos valamilyen szinten következetesnek lenni az írásban is, ezért én is igyekszek minden nap, este nyolctól vagy kilenctől egy stabil másfél, két órát erre fordítani.

6. Szoktál zenét hallgatni írás közben?

Nagyon szeretnék, de sajnos nem megy. :D Az a helyzet, hogy az én figyelmem eléggé csapongó, nagyon könnyű elterelni, így ha írás közben elkezdenék zenét hallgatni, annak rövid úton az lenne a vége, hogy a dalszövegre figyelek, a kézirat pedig nem halad semerre. Ez ugye nem egy ilyen szerencsés felállás, ezért amikor írok, akkor hanyagolni szoktam a zenéket.
Ellenben ötleteléskor kifejezetten szeretek hallgatni valamit. Úgy vettem észre, hogy ilyenkor valahogy jobban, szabadabban gondolkodok, és eszembe jutnak olyan dolgok is, amik csak így szimplán a monitor előtt ülve valószínűleg messze elkerültek volna. Stílusok tekintetében gyakorlatilag mindenevő vagyok: ugyanúgy szeretem a rockot, a dubstepet vagy akár a rapet, a lényeg, hogy pörgős legyen, ne aludjak be rajta.

7. Mit olvashatunk tőled legközelebb?

Jelenleg egy fantasy regényen dolgozok, ami egy teljesen fiktív világban játszódna, húsz évvel egy meglehetősen nagy háború lezárulta és a mágia eltűnése után. Igazából olyan sok konkrétumot nem szeretnék mondani, hiszen ebből az egészből még csak a first draft valósult meg, szóval tuti, hogy változni fog még egy csomót, mire egyáltalán be merem küldeni a kiadónak, mindenesetre az biztos, hogy egyes elemeket szeretnék átemelni az Acélszentekből. Terveim szerint ilyen lesz az ironikus humor és a feszes, akciódús történet.

8. Milyen érzés híres írónak lenni?

Nem mondanám, hogy híres vagyok, vagy annak érzem magam. Akik értenek hozzá, azt mondják, hogy egy szerző neve olyan három könyv után lesz valamennyire ismert, ezek alapján pedig én még azért elég messze állok mindentől. Úgy érzem, elég hosszú utat kell még megtennem, mire leszek így bárki is, de ezzel nincs is semmi baj, hiszen a fejlődés, az új dolgok tanulása talán az egyik leglazább dolog a világon. :D


Reméljük, ti is annyira élveztétek olvasni Kristóf válaszait, mint mi.
Szép napot kívánunk Nektek.