Jennifer Niven - Veled ​minden hely ragyogó - Edina kritikája

Sziasztok! Eljött az idő, hogy írjak újra egy kritikát. Sajnos most nagyon lassan haladok a könyv olvasással, mert a suli majdnem minden szabad időmet elveszi. Ma fejeztem be a Veled minden hely ragyogó című regényt, amit Jennifer Nivennek köszönhetünk és másod sorban külön köszönet a Maxim kiadónak, hogy lehetővé tette számunkra az elolvasását. Vágjunk bele a két lelkileg sérült kamasz történetébe.

Alapadatok a könyvről:

Írta:  Jennifer Niven
Címe: Veled ​minden hely ragyogó
Kiadta: Maxim
Mikor?: 2015
Hány oldal?: 430
Fülszöveg: Theodore Finchet elbűvöli az elmúlás. Már több módját is kipróbálta, hogy véget vessen az életének. Ám a világ jó és szép dolgai, legyenek azok bármilyen kicsik, minden egyes alkalommal megakadályozták ebben.
Violet Markey úgy él, hogy csak a jövőbe néz, számolja a napokat az érettségiig, és azt tervezi, hogy elhagyja a várost, ahol minden a nővére halálára emlékezteti. Egy hihetetlen véletlen megváltoztatja mindkettőjük életét. Amikor Finch és Violet az óratorony párkányán találkozik, még nem tudják, ki menti meg a másikat. Aztán egy iskolai projekten azt a feladatot kapják, hogy fedezzék fel saját államukban a „természet csodáit”, de Finch és Violet közösen egy sokkal fontosabb utazásra indulnak… Finch Violet mellett önmagára talál, és a lány megismeri néha kicsit furcsa, de vicces, nyitott, jókedvű oldalát. A fiú pedig eléri Violetnél, hogy már ne számolja a napokat az utazásig, és készen álljon egy új életre. De ahogy Violet világa egyre inkább kinyílik, Finché úgy zsugorodik.
A könyv meghódította a New York Times sikerlistáját.

„Úgy kell élnünk, hogy soha ne kelljen semmit se sajnálnunk. Könnyebb, ha az ember mindig helyesen cselekszik, így aztán később nem kell semmiért se bocsánatot kérnie.“

Theodore Finch akinek az ébrenlét jelenti az életet és azt, hogy még mindig itt van és létezik. Egy nap találkozik Violettel a suli melletti toronyban. “Ultraviola” ahogy hívja Finch elveszítette imádott nővérét, Eleanort egy autóbalesetben. Nagyon nehezen tudja feldolgozni a történteket ezért megy ő is a toronyba. Úgy érzik már nincs tovább, nem érdemes miért élni. Egymást igyekeznek megmenteni és ez vezet a közös barátságukhoz. Együtt kell kidolgozniuk egy iskolai projektet, bejárni egész Indianát, hogy majd be tudják mutatni az év végén. Felfedezik a természet szépségeit és egymás iránti érzéseiket is.
Nagyon nehéz erről a könyvről úgy írni, hogy ne áruljak el semmi olyat, ami spoiler lenne. Tragikusan gyönyörű történet.
Megismerhetjük mind a két főszereplő múltját és tényleg csodás emberek, akiknek segítségre van szükségük.

„Arra jövök rá, hogy nem az számít, mit hozol el magaddal, hanem, hogy mit hagysz ott magadból.“

Theorode bipoláris zavarban szenved, ezért látogatja minden héten az iskolai pszichológust. Családja elhanyagolja, az apja még régen elhagyta őket, és már más családot alapított. Finch és testvérei rendszeresen látogatják apjukat, de kiérezzük, hogy ezt undorral teszik a „hoppáré” miatt. Érzi, hogy valami nincs vele rendben, mindig volt valami terve, hogy leplezze az állapotát. Végtelenül impulzív, gyors gondolkodású, mindenre keresi a választ és próbálja elfogadni magát és az énjeit. Neki is egy támaszra van szüksége, olyan személyre aki megérti, elfogadja és szereti.
Violet egy teljesen más személyiség, önmagát okolja nővére halála miatt, mivel együtt voltak azon a szerencsétlen napon. Bánatban éli mindennapjait és szüleivel sem a legjobb a kapcsolata. Mikor megtudják, hogy együtt projekteznek Finchel, próbálják szobafogságra ítélni. Megpróbálják kirángatni az állandó depresszióból és lelkiismeret furdalásból, csak, hogy ez kinek sikerül egy nagy kérdés.

„Milyen borzalmas érzés, hogy nem tudunk segíteni azon, akit szeretünk.“

Összességében egy nagyon különleges, szívszaggató történet. Nem volt könnyű elolvasni. Számomra rámutatott arra, hogy nem szégyen segítséget kérni és beszélni a problémákról. Nincsenek szavak amikkel ki lehetne fejezni az érzéseimet amit most érzek. Szerintem ne gondolkodjatok azon, hogy elolvassátok-e vagy nem ezt a regényt, kötelező.

„A szavak ölni tudnak.“

Az írónő és Elle Fanning (Violet)

A könyvből a jövőben filmváltozat is készül, Violet szerepében pedig a tehetséges fiatal színésznő, Elle Fanning lesz látható.

Monica Hesse - A ​kék kabátos lány - Renike kritikája

Sziasztok! A mai értékelés egy olyan könyvről szól, ami a történelem egyik legsötétebb időszakában játszódik: a második világháború alatt. Mindannyian tudjuk, milyen sokan vesztették az életüket, láttuk a filmekben, olvastuk könyvekben, ez a történet mégis tudott újat mutatni ezen a téren. Köszönöm szépen, Tilos az Á Könyvek, hogy elolvashattam. Sosem fogom elfelejteni.

Alapadatok a könyvről:

Írta:  Monica Hesse
Címe: A ​kék kabátos lány
Kiadta: Tilos az Á Könyvek
Mikor?: 2017
Hány oldal?: 374
Fülszöveg: 1943 januárja, Amszterdam. Hanneke biciklivel járja a feketepiacot, és az ott szerzett áruval kereskedik. A háború borzalmai már elérték a várost, a lány elesett szerelmét gyászolja, mégis sikerül viszonylag kiegyensúlyozott életet biztosítania családjának. Egy napon azonban egy idős néni megkéri, hogy keressen meg egy eltűnt zsidó lányt. Ekkor alapjaiban változik meg Hanneke élete, és lassan sodródik bele az ellenállás szövetébe, hogy a náci rezsim ellen küzdjön.

Mielőtt még elkezdeném, meg kell említenem, hogy a borító a lehető legtökéletesebben átadja az egész könyv hangulatát. Szerepel rajta a főszereplőnk, Hanneke, és egy katona is, a háttérben pedig az amszterdami utcák. Mindemellett pedig kék színű. A legjobb választás.

Az első mondat

Hanneke egy fiatal, holland lány, aki nap, mint nap az utakat járja biciklijén, és a feketepiacon beszerzi, amit kérnek tőle a "megrendelői", mindemellett pedig egy temetkezési vállalatban is dolgozik. Az ő keresetéből él a családja. A lány a háborúban elvesztette a szerelmét, Bast, amit még a mai napig nem tudott feldolgozni, bár hogyan is lehetne egy ilyen szörnyűséget. A lány beletemetkezik a munkájába, napjai egyformán telnek, biciklire ül a beszerzett holmikkal, flörtöl az őrökkel, hogy véletlenül se bukjon le, és egyáltalán nem barátkozik az ügyfeleivel.

Aztán egy nap, a lány egyik idős ügyfele elárulja hatalmas titkát. Egy zsidó kislányt bújtatott a kamrájában, azonban a kislány eltűnt, és az idős néni Hanneke-t kéri meg, hogy találja meg a lányt. Hanneke persze hallani sem akar róla, hiszen ha valamilyen módon kiderülne, hogy részt vesz ilyesmiben, azonnal börtönbe zárnák, vagy még rosszabb: kivégeznék. Hiszen még rádiót sem lehetett szabadon hallgatni, mert azért is büntetés járt volna, nem még ha kiderül, hogy ilyesmiben segédkezne. De végül az utcán látott borzalmak, az idős néni szomorúsága, hogy neki már nem maradt más, csak a lány és az igazságtalanság miatt elvállalja az ügyet.

Innentől a könyvet már nem lehet nagyon letenni, mert az események csak úgy pörögnek. Hanneke nyomozni kezd a tizenöt éves lány, Mirjam után, és egyre jobban belefolyik az eltűnésébe. Lapról lapra jönnek az újabb nyomok, amikből próbáljuk megoldani a nagy rejtélyt, hová tűnhetett a lány.
Hanneke akaratlanul is belekerül az ellenállásba. Megismerjük a lány elvesztett szerelmének bátyját, Ollie-t és a baráti körét, akik bátorságának köszönhetően egyre közelebb és közelebb jutnak Mirjamhoz. Mindegyik szereplőt a szívembe zártam. A háború borzalmai mellett a fiatalok életében szerencsére jó dolgok is megtalálhatóak: a barátság és a szerelem.

A könyv végére már azt hisszük, mindent értünk és akkor jön egy hatalmas csavar. Az írónő olyan részletesen felépítette ezt a történetet, hogy bevallom, engem meglepett és egyáltalán nem számítottam erre a fordulatra.
Volt, hogy a leírtak láttán könnyes lett a szemem, és voltak olyan részek is, amiknél be kellett csuknom egy kicsit a könyvet, csak azért, hogy összeszedjem magam. Mert ez egy szörnyű kor, egy borzalmas időszak. A nép nem élhetett nyugodtan, mert a katonák mindenhol ott voltak, és akár a nyílt utcán is képesek voltak "rendet teremteni", ami alatt azt értjük, hogy gond nélkül megöltek bárkit, aki ellenszegült nekik.
De szerencsére voltak olyan részek is, amikor sikerült kijátszani a náci rezsimet, és ez azoknak a bátor fiataloknak köszönhető, akik az életüket is kockára tették csak azért, hogy segíthessenek.

Az egyik külföldi kiadás borítója

Az írónő hitelesen bemutatja, milyen volt az élet a náci megszállás alatt Amszterdamban. Minden elismerésem neki, amiért ilyen részletesen utánajárt a dolgoknak.

A regény lezárása nagyon tetszett, a helyére kerültek az apró darabkák, és megkaptuk a válaszokat. És Hanneke jellemfejlődése bámulatos volt. Már ezért megérte elolvasni.

Mindenkinek ajánlom, mert ez egy olyan történet, amit nem fogsz egy könnyen elfelejteni.

Köszönöm szépen, hogy elolvashattam.

A képeket/montázsokat én készítettem.

Tóth-Bertók Eszter - Amolyan ​lépcsőházi, szerelmes - Renike kritikája

Sziasztok molyocskák! Ma újra egy nagyszerű könyvről hozok nektek értékelést, szintén magyar szerző tollából. Köszönöm szépen az írónőnek, hogy volt olyan kedves, és lehetőséget biztosított a könyv elolvasására. Kellett egy kis idő, amíg össze tudtam szedni a gondolataimat, de megszületett a kritika.

Alapadatok a könyvről:

Írta:  Tóth-Bertók Eszter
Címe: Amolyan ​lépcsőházi, szerelmes
Kiadta:   Álomgyár
Mikor?: 2016
Hány oldal?: 256
Fülszöveg: Létezik olyan szerelem, mely örökké tart?
Ami nem múlik el akkor sem, ha már rég véget ért a kapcsolat. Lehet tiszta szívből szeretni valakit, akit évek óta nem láttál? Élhetsz teljes életet úgy, hogy a másik feled nélkül képtelen vagy boldog lenni?
Tóth-Bertók Eszter regénye e kérdésekre keresi a választ, és egy olyan pár életébe enged bepillantást, akik mérhetetlenül, lehetetlen módon szeretik egymást. Így vagy úgy, de örökre.

A könyv első mondata...

Először is, meg kell említenem, hogy imádom a különleges könyvcímeket - hamarosan tervezek is egy külön posztot, amiben összegyűjtöm a kedvenceimet. Annyi biztos, hogy ez a könyv is rajta lesz a listán. Már a címéből tudtam, hogy szeretni fogom. Mondanom sem kell, hogy megint igazam lett. Meg kell még említenem, hogy a borító a lehető legjobban lett eltalálva. A lépcsőház, a színek, a cím betűtípusa, mind tökéletesen passzol a történethez. Úgyhogy a külseje már olvasás előtt levett a lábamról. Hát még a belseje...
Főszereplőnk Gerda, éppen jól megérdemelt szabadságát tölti. Egy hétfői nap kezdünk, amikor is a lány megpillantja az egyik szomszédját a lépcsőházból, Ákost, aki jelenleg a bicikli tárolóban él, mert a szülei kidobták otthonról. Kettejük kapcsolata egy ártatlan kéréssel indul, aztán a történet egy pillanat alatt beindul, és csak úgy pörögnek az események. Ákos drogfüggő, a lépcsőházból többen is figyelmeztetik Gerdát, hogy nem okos dolog kapcsolatba kerülni vele. Ám Gerda ezen a furcsa héten szerelmes lesz a férfiba, de ez a szerelem nem egy szokványos szerelem, ezt már az elején tudtam. Na de ahogy ez le volt írva, hát régen olvastam már ilyet. Csak néztem a lapokat és mosolyogtam, hogy milyen édesek, aztán kitisztulnak a dolgok és bumm, fejbe vág a valóság. Így tudnám jellemezni a könyv első felét.
Gerda nagyon szimpatikus főhősnő, és minden elismerésem az írónőnek, hogy ilyen jól tudta ábrázolni az állapotát, ilyen okosan, hogy először nem is tűnt fel, hogy mi is a szitu vele. Aki nem olvasta a könyvet, annak az előző mondatom csupa értelmetlenség lehet, de aki igen, az tudja, mire célzok.
Nem jutok szavakhoz, mert ez egy tipikusan olyan könyv, amit legszívesebben azonnal a kezébe nyomnék mindenkinek, hogy: "Te ott? Igen? Ne félj tőlem, gyere csak ide! Vedd el! Most azonnal olvasd el ezt a könyvet! Nagyon szívesen, hogy szóltam."

A történet nagy része a lépcsőházban játszódik. Hitelesen volt ábrázolva minden, ezt onnan tudom, hogy én is hasonló helyen élek, mint Gerda. A lakók ismerősek voltak, a minden lében kanál szomszédasszony, akinek a pletyka a legfontosabb, a tökéletes házaspár, akik annyira nem is tökéletesek. Jól eső érzés volt olvasni ezeket a részeket.

A mi lépcsőházunkban készült a fotó :)

"A lépcsőház egy kellemes kis köztes tér, ha úgy tetszik, az átvezető út a magán- és a nyilvános élet közt, ahol az ajtódból kilépve még kapsz egy kevéske plusz időt, hogy felkészülj a külvilágba való megérkezésre, hogy elvégezd az utolsó simításokat azon az emberen, aki az otthonon kívül vagy."

Akárki akármit mond, én megértem Ákos és sajnálom, hogy ilyen kemény élete van. Mindenki elítéli, senki sem próbálja megérteni. Mondhatni ő a lépcsőház fekete báránya. A könyv másik felében pedig még jobban megkedveltem. Ó, a könyv második fele, a szívem belesajdul, ha rágondolok. Mondtam már, hogy ez a könyv fájdalmas, de tökéletes. Fájdalmasan tökéletes. És a vége, azok az utolsó oldalak. Hidegrázás. Nem is tudok nagyon többet mondani, mert nem akarok spoilerezni, ezt a könyvet olvasni kell. 

Aki egy olyan szerelmi történetet szeretne olvasni, amilyet még nem olvasott, bátran ajánlom az Amolyan lépcsőházi, szerelmest. Csak aztán elő a zsebkendővel, mert lehet, hogy kelleni fog.

Köszönöm szépen az írónőnek, hogy elolvashattam ezt a drágaságot. ♥

A könyv megvásárolható: itt, itt és itt.

Az idézetes képeket és a montázst is én készítettem.