Alapadatok a könyvről:
Írta: Nicholas Sparks
Címe: Az utolsó dal
Kiadta: General Press
Első kiadás?: 2009
Hány oldal?: 418
Fülszöveg: Nicholas Sparks legújabb könyve egyszerre két ember megható történetét hozza közel hozzánk: egy lányét és egy apáét. A lány regénye kamaszkori lázadásról, barátságról, az első szerelem öröméről és fájdalmáról, az apáé egy házasság kudarcáról, a gyerekek iránti feltétlen szeretetről szól.
Az elvált Steve a nyári szünidőt gyermekeivel tölti tengerparti szülővárosában. Jonah, a kisfia boldog, hogy újra együtt lehetnek, de Ronnie, a nagylány, aki három éve nem áll szóba apjával, megbántottnak és csalódottnak érzi magát a kényszerű utazás miatt. Apja embersége, a kettejüket összekötő zenei tehetség, egy dal és egy titok segíti őket abban, hogy újra egymásra találhassanak. A megrázó történetet baljós sejtelmek és közössé váló álmok alakítják.
Az utolsó dal mégiscsak egy szerelmesregény; arról az érzésről szól, amely először gyújtja meg a szívet, boldogságot és kétségeket szül, és van olyan erős, hogy két fiatalt összekössön.
Mint a szerző annyi korábbi könyve, ez a mű is megihlette a mozgókép világát, Miley Cyrus és Greg Kinnear főszereplésével filmvászonra álmodva figuráit.
Még soha nem olvastam Sparkstól, de ezt a könyvet soha nem fogom elfelejteni. Annyira bele tudtam képzelni magam Ronnie helyzetébe. Na akkor kezdjük is el egy kicsit boncolgatni. Már ez az idézet is jelzi, hogy ez nem csak egy átlagos könyv.
„– Egyébként Will vagyok.
– Helló, Will.
A fiú várt egy pillanatig, majd:
– Ez érdekes.
– Mi?
– Általában, ha valaki bemutatkozik, a másik ember is megmondja a nevét.
– Én nem vagyok átlagos.“
A történet 2 szálon fut és fonódik össze végül.
Veronica Miller, becenevén Ronnie, a főszereplő és édesapja Steve Miller. Sajnos a szülők házassága tönkrement, elváltak. Ezért ebben az évben a nyári szünidőt Ronnie, és testvére Jonah az apjuk tengerparti házában tölti. Nem a legszebb 2 hónap Veronica életében, mivel már 3 éve nem áll szóba az apjával.
„– Kislánykoromban a kedvenc plüssállatom a kacsa volt. A szobámban kacsás tapétám volt. A hörcsögömet Dodónak hívták, mint a kacsát, a Tapsi Hapsiból. Szeretem a kacsákat.
– Én is – bizonygatta a fiú.
Ronnie arcára kiült a kételkedés.
– Szeretem a kacsát sülve, főve, roston, édes-savanyú mártással leöntve… – számolta az ujján a lehetőségeket Will.”
Egy röplabda meccsen összetalálkozik Willel. Nem alakul ki a szerelem első látásra, de később elkezdenek randizni és szépen összemelegednek. Itt még megismerkedik a jövendőbeli barátnőkkel és barátokkal is.
És, hogy jön ide a zongora? Na mit gondoltok? Steve vérbeli zongorista és lányát is próbálta azzá tenni, de ez egy kicsit elcsúszott. Ronnie megutálta a zongora látványát, és azt sem bírja elviselni, ha apja játszik. Közben megismerhetjük Harris lelkészt, aki Steve nagyon jó barátja.Veronica is ismeri, hogy honnan? A felderítést rátok bízom, és azt is, hogy hogy kapcsolódnak a leégett templommal Ronnie barátai.
„És esküdni mernék rá, hogy jól játszottál, mert az ember csak úgy utálhat meg valamit, ha azt előtte nagyon szerette.“
Kedvenc részem a teknősök őrzése. Mivel Will dolgozik az állatmentőknél őt küldik ki Ronnieékhoz. Veronica képes még kint is aludni egész éjszaka, hogy megvédje a tojásokat a mosómedvék elől.
Időközben rájön, hogy az apja nagyon is sokat jelent neki, bár lehet, hogy ezzel picit elkésett. De jobb később, mint soha.
„Az élet, állapította meg magában Steve, pontosan olyan, mint egy dal.
Az eleje rejtély, a vége megerősítés, de a közepe az, ahol az érzelmek rejtőznek, amely megérinti az embert.“
Nincs mese, zsepiket elő kell készíteni. Igaz, hogy megrázó történet és elég nehéz, de mindent kárpótolnak a közös álmok, sejtelmek, civakodások. A két tini nagyon kötődik egymáshoz, meg is gyulladt a fény a szívemben.
A filmes borító is elnyerte a tetszésemet, de inkább maradok az új kiadásnál. Érdemes megnézni a filmet, de először el kell olvasni. Minden megtalálunk, az első szerelmet, örömöt, fájdalmat. Más könyvet még én sem olvastam az írótól, de itt lesz az ideje. Nem hiszem, hogy csalódás fog érni.
„…időbe telik megtalálni azt az egyet, aki éppannyira érdekes számomra, mint én az ő számára."
Nemsokára jön egy új kritika tőlem, a kedvenc külföldi írónőm könyvéről. Addig is további szép napot nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése