Josh Malerman - Ház a tó mélyén - Renike kritikája

Sziasztok molyok! A Fumax kiadónak köszönhetően lehetőségem volt elolvasni a Ház a tó mélyén című könyvet, amit nem győzök elégszer meghálálni. Mielőtt belekezdenék az értékelésbe, tudni kell rólam, hogy Josh Malerman a kedvenc íróim közé tartozik, hiszen amit a Madarak a dobozban című könyvében csinált, az nem volt semmi. Nekem az az egyik kedvenc könyvem, és gyakran eszembe jut, hogy mennyire szerettem, mert rendkívül különleges regény. Tehát magasak voltak az elvárásaim ezzel a könyvével kapcsolatban is, de úgy gondoltam, ha már feleannyira lesz jó, mint a Madarak a dobozban, nem lesz gond. Szerencsére nem kellet csalódnom Joshban, ez a könyve is ütősre sikeredett.

Alapadatok a könyvről:

Írta:  Josh Malerman
Címe: Ház a tó mélyén
Kiadta:  Fumax kiadó
Mikor?: 2017
Hány oldal?: 160
Fülszöveg: Mindketten tizenhét évesek. Mindketten félnek. Mégis mindketten igent mondanak.
Tökéletes első randinak tűnt: végigkenuzni az ikertavakon, szendvicsekkel és sörrel a hűtőládájukban. Ám a két tizenéves, Amelia és James felfedeznek valamit a víz felszíne alatt, ami örökre megváltoztatja az életüket.
Két emelet.
Egy kert.
És a bejárati ajtó nyitva áll.
Egy ház a tó mélyén.
A fiatalok egyetlen szabályhoz ragaszkodnak: nem kérdőjeleznek meg semmit. Így teljes természetességgel veszik birtokukba ezt a mesés otthont. Persze, hogyan is létezhetne egy ilyen lenyűgöző hely ellenszolgáltatás nélkül? Ez túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen. Miközben Amelia és James lépésről lépésre felfedezik a házat és egymást a hullámok között, egy örök igazság könyörtelenül bebizonyosodik:
Attól, hogy egy ház éppen üres, még nem biztos, hogy senki sem lakja.

"ENNÉL JOBB ELSŐ RANDIRÓL MÉG SOSEM HALLOTTAM."

(első mondat)

Amelia és James randizni mennek. Alig ismerik még egymást, de belevágnak a közös kenuzásba. Gyönyörű látvány fogadja őket, a tó és a természet csodálatos. Az egyik tóból áteveznek a másodikra, ahol szintén szép az egész táj. Nem győzik csodálni. Aztán észrevesznek valamit. A kenujukkal áthaladnak egy kis alagúton, ahol folytatódik a tó, és találnak egy harmadik tavat. Nem is tudtak eddig a létezéséről. Ami még furcsább, hogy egy ház van a tó mélyén. És innentől fogva minden megváltozik.
Állandóan visszatérnek a tóhoz, amiről senkinek sem beszélnek. Ez az ő kis titkuk. Lemerülnek a víz alá és apránként fedezik fel a ház minden zugát. Az író nagyon jó abban, hogy úgy tud félelmet gyakorolni rád, ahogy senki más. Mert komolyan mondom, én féltem a háztól és izgultam, hogy mi fog kisülni az egészből.

A fiatalok egyre jobban megismerik egymást és a házat, és szinte már az összes szabadidejüket itt töltik. Olyasmik történnek, amiknek nem is lehetne szabad, de nekik az a szabályuk, hogy nem kérdezik meg maguktól, hogy "Miért?" és "Hogyan?". Többet nem szeretnék elárulni róla, mert nem akarom lelőni a poént. A könyv egy kisregény, így nem olyan hosszú, pár óra alatt ki lehet olvasni, nekem is addig tartott.

"Miért van az, hogy a csillagok, bármily fényesen ragyogjanak is az éjszakai égen, nem tudják száműzni az éjszakát?"

Végig körüljárta az a hangulat, ami a Madarak a dobozban könyvében is jelen volt. Rejtélyek, félelem az ismeretlentől. Vagy valami egészen mástól? Ezt már nektek kell kideríteni.

Én teljesen meg voltam elégedve a könyvvel, a befejezése remek lett. Így kell ezt csinálni!

Josh egy remek író, bátran kijelenthetem ezt, hiszen meg tudta ismételni azt, amiért az első könyvét annyira szerettem. Tudja, hogyan kell félelmet gyakorolni az emberre. Végig magam előtt láttam a cselekményt és engem is magába szippantott a tó és a ház.

Hamarosan elolvasom a harmadik könyvét is, a Végzet tébolyult kerekét, szintén a kiadónak hála. Már most tudom, hogy hasonló élményre számíthatok.