Alapadatok a könyvről:
Címe: Apró csodák
Kiadta: Athenaeum
Mikor?: 2017
Hány oldal?: 480
Fülszöveg: Ruth Jefferson már több mint húsz éve dolgozik szülész szakápolóként egy connecticuti kórházban, amikor egy újszülött vizsgálatát követően váratlanul másik páciens mellé osztják be. Az újszülött szülei a fehér felsőbbrendűséget hirdetik, ezért nem akarják, hogy az afroamerikai Ruth akár csak hozzáérjen a gyermekükhöz. A kórház helyt ad a kérelmüknek, másnap azonban a kisbaba életveszélyes állapotba kerül, miközben egyedül Ruth tartózkodik a csecsemőszobában. Engedelmeskedjen a főnöke utasításának, vagy avatkozzon közbe?
Ruth habozik megkezdeni az újraélesztést, s ennek eredményeként emberöléssel vádolják. Kennedy McQuarrie közvédő vállalja az ügyét, de már a legelején váratlan tanáccsal szolgál: ragaszkodik ahhoz, hogy faji kérdések szóba sem kerülhetnek a bíróságon. Ruth, aki értetlenül áll a döntés előtt, próbálja folytatni az életét – már csak kamasz fia érdekében is –, miközben az ügye egyre nagyobb port kavar. Miután megkezdődik a tárgyalás, Ruthnak és Kennedynek ki kell vívnia egymás bizalmát, ám eközben mindketten szembesülnek azzal, hogy talán alapvetően elhibázott minden, amit a másikról – s önmagukról – tudni véltek.
Jodi Picoult végtelen alázattal, empátiával és alapossággal közelít kiváltság, előítélet és igazság kérdéséhez, s nekünk, olvasóknak sem kínál egyszerű, könnyen emészthető tanulságokat. Az Apró csodák egy rendkívüli író csúcsteljesítménye.
Nagyon kegyetlen és színtiszta valóság az Apró csodák története. Közülünk is már mindenki találkozott rasszizmussal és estünk már a kiközösített szerepébe. Sokszor erről nem tehetünk és nem is tudjuk befolyásolni, hát így volt ezzel Ruth Jefferson is, aki szülész szakápolóként dolgozik már 20 éve.
„A kisbabák tényleg olyanok, mint az üres papírlapok. Amikor a világra jönnek, még nem hordozzák magukban a szüleik előítéleteit, sem az egyházuk ígéreteit, sem azt a képességet, hogy kettéválasszák az emberiséget olyanokra, akiket kedvelnek, és olyanokra, akiket nem. Semmit sem hoznak erre a világra, csak a törődés iránti igényt. S ezt a törődést akárkitől elfogadják, bőrszínre való tekintet nélkül.“
Egy közönséges napnak indult az a nap is, mikor Ruth bemegy dolgozni és próbál megismerkedni az újszülöttekkel és szüleikkel. Davis szülei a fehér felsőbbrendűség hívei, ezért máris ellenszenves nekik a tapasztalt ápolónő. Turk, a baba apja megy is a főnővér után és elmondja neki, hogy nem szeretné többet látni Ruth-ot a gyermeke közelében. Így felkerül a kis Davis kartonjára, hogy afroamerikaiak nem érhetnek hozzá. Ruth barátai fehérek, a munkájára soha nem volt panasz, mindenki elégedett volt vele. Fiát, Edisont egyedül neveli, édesanyjának és saját magának köszönhetően elérte azt, ahol most tart, diplomát szerzett és saját lakásban él egy fehérek lakta negyedben.
És jött, amire senki nem számított, a kisbaba élete veszélybe került élet-halál közötti állapot. Mit tegyen egy szakápoló? Engedelmeskedjen vagy ne? Mire kötelez, minket nővéreket a Florence Nightingale eskü? Az ápolónő: Legyen szíves és szolgálatra kész, a betegekre gondoljon és nem önmagára. Feláldozza munkáját még akkor is, ha megtiltották, hogy hozzányúljon egy ártatlan csecsemőhöz?
„Tudja, hogy van: az élet megy tovább. Mi mást tehetnénk, mint hogy mi is vele megyünk?“
Az ügyvédnő, Kennedy McQuarrie a kedvencem. Nagyon odaadóan végzi munkáját, mindent megtesz, hogy megvédje védencét. Minden percét élveztem ezeknek a részeknek, ahogy tárgyaltak, győzködték egymást és veszekedtek. Azt hittem gyorsabb folyamat, de nem is baj, hogy elhúzódtak az ügyek, még nagyon olvastam volna az utolsó lap után is.
„Nincs igazság, amíg a nem érintettek ugyanúgy fel nem háborodnak, mint az érintettek."
Elgondolkodtató és izgalmas könyv volt. Érezni az undort a kiláthatatlanságot és a felsőbbrendűséget. Senki nem tehet róla, hogy milyen családba születik. Nagyon sok mindent lehet tanulni ebből a regényből, igaz nem könnyű feldolgozni, de ezek reális dolgok. Szerintem mindenkinek az élete során el kellene egy Picoult könyvet olvasnia, szóval hajrááááá! ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése