Ennek a történetnek sokkal több figyelmet kellene kapnia, mert zseniális. Én még ilyet nem olvastam, annyira beteges, de jó értelemben. Betegesen jó. Most pedig csak ömlengeni fogok róla, mert HIHETETLENÜL SZUPERÜL ZSENIÁLIS és a többi!
Alapadatok a könyvről:
Írta: Scott HawkinsCíme: Az Égett-hegyi könyvtár
Kiadta: Fumax kiadó
Mikor?: 2016
Hány oldal?: 390
Fülszöveg: EGY ELTŰNT ISTEN.
EGY KÖNYVTÁR AZ UNIVERZUM TITKAIVAL.
EGY NŐ, AKI TÚL ELFOGLALT AHHOZ, HOGY ÉSZREVEGYE MEGKÖVÜLT SZÍVÉT.
Carolyn alig különbözik a körülötte élő emberektől. Szereti a guacamolét, szeret rágyújtani és steaket enni. Tudja, hogyan kell használni a telefont. A ruhák néha ugyan kifognak rajta, de a karácsonyi pulóverből, biciklisnadrágból és lábmelegítőből álló szerelése komoly sikert arat.
Elvégre régen ő maga is átlagos amerikaiként élt.
Ez persze már nagyon régen volt. Még azelőtt, hogy a szülei meghaltak. Azelőtt, hogy más gyerekekkel együtt befogadta őt egy férfi, akit csak Apának hívtak.
Carolyn azóta nem sokat járt odakint. Adoptált testvéreivel együtt Apa ősi szokásainak megfelelően nevelkedtek: Könyvtárának könyveit tanulmányozták, és megtanulták Apa hatalmának néhány titkát. Néha pedig azon tűnődtek, kegyetlen tanáruk titokban nem maga Isten-e.
Ám Apa váratlanul eltűnt, és a titkait tartalmazó Könyvtár a teremtés feletti hatalom erejével együtt őrizet nélkül maradt.
A hatalmat maguknak akaró, kegyetlen ellenségek sorakoznak fel Carolyn ellen, akiknek ereje messze meghaladja az övét.
De ő számolt ezzel.
Az egyetlen gond csak az, hogy miközben egy új Isten megteremtéséért harcol, megfeledkezik azokról a dolgokról, amelyek emberré teszik őt.
Neil Gaiman és Joe Hill találkozása egy lenyűgözően eredeti, rémisztő és sötét humorú dark fantasyben. Felejthetetlen karaktereivel, sokkoló történetével Az Égett-hegyi Könyvtár egyszerre elborzasztó és frenetikus, agyzsibbasztóan idegen és szívszorítóan emberi.
Kezdjük a borítónál. A kiadó nem az eredeti borítóval hozta a könyvet. Az eredeti sem volt olyan rossz, de bevallom, a könyv olvasása közben rájöttem, hogy a magyar sokkal jobban passzol. A főszereplőnk, Carolyn látható rajta, meg két másik fontos szereplő. Igen, az oroszlánok is fontos szereplők. Örülök, hogy ezt a megoldást választották. Aki a borító miatt nem látott eddig hozzá a könyvhöz, az gyorsan pótolja be. Ne az alapján ítélje meg a könyvet!
Már az első pár oldal után tudtam, hogy ez nem egy szokványos kis történet. Azonnal belevág a közepébe, megismerjük Carolynt, aki "könyvtáros", bár ez a fogalom egy kicsit mást takar, mint amit ez alatt elképzelünk. A nőt még gyerekként magához vette Apa, több másik gyerekkel együtt. Apa a "Könyvtár" tulajdonosa, és mindegyik gyereknek átadott valamit az évek során a tudásából. Carolyn a nyelveket tanulta, beszéli az összeset, értsd: az összeset, emberi és állati nyelveket, mindet!
 |
| Az eredeti borító |
A többi "könyvtárosnak" is van valami különleges képesítése, vagy ahogy a könyvben mondják, katalógusa. Ezek olyan dolgok, amit csak ők tudnak megcsinálni, mert Apa mindenkinek mást tanított. Például David a kegyetlen gyilkoláshoz ért, Margaret el tud jutni a holtak világába, van, aki gyógyítani tud, vagy éppenséggel a matematikához ért kimagasló és még annál is magasabb szinten. Így élnek ők, elkülönülve a világtól, ebben a közösségben. Persze néha ki kell lépniük a külvilágba, de az is gondot okoz nekik, hogyan kell normálisan felöltözködni, vagy más hétköznapi dolog, amit képtelenek helyesen csinálni.
Aztán Apa eltűnik, a könyvtárosok pedig valamiért nem tudnak visszamenni a Könyvtárba, pedig meg kellene találniuk Apát. Itt kezdődik a történetünk, de közben fokozatosan megismerjük a múlt eseményeit is a különböző fejezetekből, amelyekben többet megtudunk Apáról is, meg a többiekről. Bevallom, Apa karakterét gyűlöltem, nem tudtam felfogni, hogy volt képes olyan szörnyűségeket tenni ezekkel az ártatlan gyerekekkel. Egyszer például élve megsütötte az egyik szereplőt egy óriási "grillezőben" és ez még nem a legdurvább dolognak számít. De aztán amikor befejeztem a könyvet, már nem utáltam. De most sem szeretném lelőni a poént.
A könyv végtelenül okosan építi fel a cselekményt, és néha az apró, félmondatos utalások még nagyon sokat fognak számítani a végére.
Imádtam a szereplőket, főleg Carolynt, Stevet és Erwint, meg az oroszlánokat. El sem tudom hinni, hogy én ezt a könyvet eddig miért nem olvastam. A harcjelenetek ugyan elég brutálisan vannak leírva, de örülök, hogy így oldotta meg az író az egészet. Igazából nem nagyon szeretnék leírni bővebben semmit a történetről, mert ezt olvasni kell. Nincs is annál jobb, mint amikor az apró morzsákból próbáljuk összerakni, hogy akkor most mi is a helyzet, és fokozatosan többet és többet kapunk, majd végül leesik az állunk, hogy mégis mi történt itt. Így tudnám legjobban jellemezni a könyv olvasását.
Olyan gyorsan pörögnek az események, hogy alig tudtam letenni, pár nap alatt elolvastam. A könyv utolsó száz oldala pedig maga a tökéletesség volt. Zseniális, ahogy minden csavar a helyére kerül. Nem számítottam ilyen befejezésre, de hatalmas gratuláció az írónak, hogy így oldotta meg a lezárást.
16 éves kor alatt meggondolnám az olvasását, a brutális jelenetek részletessége és hiteles leírása miatt, de persze ez egyéntől függ, mennyire bírja az ilyesmit. Mindenki maga tudja. Mindenesetre aki szereti az akcióban gazdag, rejtélyes és végtelenül okos történeteket, véres jelenettel "ízesítve", annak erősen ajánlom, hogy ezt a könyvet se hagyja ki.
 |
| Rajongói alkotás a szereplőkről |
Köszönet tehát a Fumax kiadónak a lehetőségért!
Az idézetes képeket, csakúgy, mint általában, most is én készítettem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése