Interjú Szöllösi Kristóffal, az Acélszentek szerzőjével

Sziasztok! A hónap első napjára meghoztuk nektek az első interjút a blogra, amit Szöllösi Kristóffal készítettünk, aki Acélszentek című debütáló regényével megnyerte az V. Aranymosás pályázatot a Könyvmolyképző kiadónál. Kristóf volt olyan kedves, és válaszolt a kérdéseinkre, amelyet ezúton is szeretnénk megköszönni neki.

1. Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy szeretnél könyvet írni?

Igazából maga a gondolat, mindenféle konkrétumok nélkül, már szerintem ilyen 12-13 éves koromban is megfogalmazódott bennem. Mivel már akkor is szerettem olvasni, ezért relatív sokat jártam a helyi Alexandrába, és miközben bámultam a rengeteg könyvvel teletömött polcokat, nem egyszer felmerült bennem a gondolat, hogy milyen fasza lenne, ha az én nevem, az én könyveim is ott szerepelnének azon a polcon.

Aztán 15-16 év körül felfedeztem az internetes írói oldalak világát (az egyiken, az Imagine-en egy darabig még admin is voltam), és ez adott egy újabb lökést a terveimnek. Itt már nem az asztalfióknak írtam, hanem létező embereknek, ráadásul a visszajelzések alapján nem is rosszul. Ami viszont még gondot jelentett, az a lustaságom volt. Egyszerűen nem tudtam befejezni semmit, mindent félbehagytam. Vagy azért, mert eszembe jutott egy másik ötlet, ami sokkal menőbbnek tűnt, vagy azért, mert egyszerűen eluntam a dolgot.

Ezen a hozzáálláson változtattam 2015-ben, amikor úgy döntöttem, hogy befejezek egy könyvet, akkor is, ha beledöglök. Szerencsére ha az ember egyetemista, nyáron nincs annyi dolga, így időm az akadt rá bőven, és valamikor augusztusban talán sikerült is befejeznem az Acélszentek első verzióját.

2. Mit éreztél, amikor megnyerted a Könyvmolyképző kiadó Aranymosás pályázatát?

Természetesen rohadtul örültem a dolognak, napokig folyamatosan vigyorogtam, meg minden ilyesmi, amit az ember ilyenkor tenni szokott. De ezt nem csak a végső döntés kihirdetése után csináltam, hanem gyakorlatilag az egész pályázat folyamán. A kikerüléstől kezdve egészen a pozitív lektorikig. Emlékszem, az első lektorik kikerülésekor épp döglődött a netem, és nem volt hajlandó megnyitni a cikket, mindig lefagyott. Azt hittem, megőrülök, ám szerencsére az egyik kedves kommentelő beírta a cikk alá, hogy gratulál nekem, és ennek a kommentnek az első pár sora olvasható az Aranymosás főoldalán is, így végül nem kellett ráborítanom az UPC-re az asztalt, hogy most azonnal csinálják meg a netet, mert tudni akarom, hogy mennyire estem ki.

3. Honnan jött az Acélszentek könyved címötlete?

Én a címadással mindig is hadilábon álltam, és ez sajnos ennél a könyvnél is visszaköszönt. Az eredetit (Mechanikus Budapest) érthető okokból nem akartam megtartani, de a helyére sehogy sem tudtam semmit kitalálni. Úgyhogy végül maradtam a talán legegyszerűbb, mechanikus módszernél: felírtam egy csomó szót, amik körülbelül kapcsolódnak a könyv világához vagy hangulatához, aztán elkezdtem egymás mellé pakolgatni őket mindenféle kombinációban. Természetesen akadt köztük egy csomó gyökérség is, de azért sikerült néhány elfogadhatóbbat is összehozni. Ezek közül választottam ki végül az Acélszenteket, ami lényegében egy utalás a könyvben szereplő exoszkeletonokra, illetve az őket helyenként istenként, félistenként de minimum szentként tisztelő szektákra.

Egy kis érdekesség: A borító az én  (R) tervemből készült

4. Milyen érzés volt a kezedben fogni az első regényedet?

Hát elég nagy bajban vagyok, mert ezt egész egyszerűen nem tudom megfogalmazni. Rohadt jó volt, az biztos, sokáig el se hittem, hogy az ott az én könyvem a polcon, és a mai napig elvigyorodok, ha meglátom valamelyik könyvesboltban. 

5. Melyik napszakban szeretsz a legjobban írni?

Általában este szoktam, de nem mondanám, hogy azért, mert ez a kedvenc napszakom, inkább ilyenkor van rá időm. Reggel ugye azt se tudom még, hogy hol vagyok, olyan állapotban nem lenne szerencsés, ha leülnék írni, napközben pedig általában vagy melózok, vagy az egyetemen vagyok, így kizárásos alapon marad az este. Ahhoz viszont igyekszem a körülményekhez képest tartani magamat. Több helyen is olvastam, hogy fontos valamilyen szinten következetesnek lenni az írásban is, ezért én is igyekszek minden nap, este nyolctól vagy kilenctől egy stabil másfél, két órát erre fordítani.

6. Szoktál zenét hallgatni írás közben?

Nagyon szeretnék, de sajnos nem megy. :D Az a helyzet, hogy az én figyelmem eléggé csapongó, nagyon könnyű elterelni, így ha írás közben elkezdenék zenét hallgatni, annak rövid úton az lenne a vége, hogy a dalszövegre figyelek, a kézirat pedig nem halad semerre. Ez ugye nem egy ilyen szerencsés felállás, ezért amikor írok, akkor hanyagolni szoktam a zenéket.

Ellenben ötleteléskor kifejezetten szeretek hallgatni valamit. Úgy vettem észre, hogy ilyenkor valahogy jobban, szabadabban gondolkodok, és eszembe jutnak olyan dolgok is, amik csak így szimplán a monitor előtt ülve valószínűleg messze elkerültek volna. Stílusok tekintetében gyakorlatilag mindenevő vagyok: ugyanúgy szeretem a rockot, a dubstepet vagy akár a rapet, a lényeg, hogy pörgős legyen, ne aludjak be rajta.

7. Mit olvashatunk tőled legközelebb?

Jelenleg egy fantasy regényen dolgozok, ami egy teljesen fiktív világban játszódna, húsz évvel egy meglehetősen nagy háború lezárulta és a mágia eltűnése után. Igazából olyan sok konkrétumot nem szeretnék mondani, hiszen ebből az egészből még csak a first draft valósult meg, szóval tuti, hogy változni fog még egy csomót, mire egyáltalán be merem küldeni a kiadónak, mindenesetre az biztos, hogy egyes elemeket szeretnék átemelni az Acélszentekből. Terveim szerint ilyen lesz az ironikus humor és a feszes, akciódús történet.

8. Milyen érzés híres írónak lenni?

Nem mondanám, hogy híres vagyok, vagy annak érzem magam. Akik értenek hozzá, azt mondják, hogy egy szerző neve olyan három könyv után lesz valamennyire ismert, ezek alapján pedig én még azért elég messze állok mindentől. Úgy érzem, elég hosszú utat kell még megtennem, mire leszek így bárki is, de ezzel nincs is semmi baj, hiszen a fejlődés, az új dolgok tanulása talán az egyik leglazább dolog a világon. :D

Reméljük, ti is annyira élveztétek olvasni Kristóf válaszait, mint mi.
Szép napot kívánunk Nektek.