Tatiana de Rosnay - Sarah ​kulcsa - Edina kritikája

Sziasztok molyok! Elnézést kérek, hogy ilyen sokáig nem hoztam semmilyen új kritikát, de egyszerűen kifutottam az időből. Ma egy szenvedéssel és bánattal teli regényről fogok írni, aminek címe Sarah kulcsa. Az írónő Tatiana de Rosnay gyönyörűen összefonta az 1942-es és 2002-es év eseményeit. Felkavaró regény a múltról és jelenről.

Alapadatok a könyvről:

Írta:  Tatiana de Rosnay
Címe: Sarah ​kulcsa
Kiadta:  Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Mikor?: 2011
Hány oldal?: 368
Fülszöveg: Párizs, ​2002. Julia Jarmond amerikai újságírónőnek cikket kell írnia az 1942-es nagy párizsi razzia évfordulója alkalmából. Ezzel kapcsolatos kutatásai során lassan feltárulnak előtte azoknak a szörnyű júliusi napoknak az eseményei, amikor sok ezer zsidót, köztük több mint négyezer gyermeket hurcoltak el, és zártak be napokra, rettenetes körülmények között a Téli Kerékpárstadionba, hogy onnan vigyék őket tovább a lágerekbe. Döbbenten tapasztalja, hogy még hatvan év elmúltával is milyen mély hallgatás övezi ezt a témát a franciák körében. És rájön, hogy a férje családja is súlyos titkot takargat…
Párizs, 1942. július 16. Kora hajnalban francia rendőrök dörömbölnek egy Marais-negyedbeli lakás ajtaján. A kis Michel rémülten bújik el kuckójában, a faliszekrényben. Tízéves nővérkéje, Sarah, úgy hiszi, ott biztonságban lesz, amíg délután vissza nem jön érte. Rázárja öccsére az ajtót és magával viszi a kulcsot. Nem tudja, hogy ahová ő megy, onnan nincs visszatérés…
Egy felkavaró regény a múlt és a jelen összekapcsolódásáról.

Második világháború, zsidóüldözés és Auschwitz. Azt hiszem elég három szót leírni és máris mindenki tudni fogja, miről is lesz szó. Nagyon nehéz történet, párszor le kellett tennem a könyvet és kisírnom magam, pedig legszívesebben olvastam volna.
2002-t írunk, mikor egyik főszereplőnknek újságcikket kell írnia a nagy párizsi razzia 60. évfordulójára.

„Sarah vagyok 10 éves… eddig tudtam mi az a boldogság, szerető családban nevelkedtem. Cserfes kislány voltam… kis kíváncsi fáncsi.

De 1942. július 16-án minden megváltozott. Egy rémálommá vált az életem.“

1942. Július 16. Sarah sejtette, hogy nagy baj van, mert édesapja már hetek óta a pincében rejtőzködik.  A kis Sarah otthonában dörömbölnek az ajtón. Kisöccse Michel félelmében bebújik a fali szekrényben, semmit sem sejtve, hogy mi vár még rá. Senki nem értett semmit csak azt, hogy a ruhákra varrt sárga csillag mindennek az oka.

A „Tavaszi szél“ nevű akcióban több, mint tízezer zsidót elhurcolnak a nagy kerékpárarénába és embertelen körülmények között kell szenvedniük. Ide kerül Sarah és családja is. Később felültetik őket egy Auschwitz-ba tartó vonatra és táborba küldik a családot. Ott elválasztják édesanyjától, kopaszra borotválják és bántják őket, de vigaszt talál a többi kisgyerekben, akiknek mesél. De Sarah minden percben csak az öccsére tud gondolni és a fali szekrény kulcsát szorongatja. Vajon lesz-e elég ideje arra, hogy ki tudja szabadítani Michelt?

„A tekintete… Mennyi gyűlölet, mennyi fájdalom, mekkora kétségbeesés tükröződött benne! Egy asszony tekintete egy tízéves kislány arcában.“

Julia információk után kutatva tudja meg milyen szörnyűségeket tettek a zsidókkal. A nyomozása nagyon érdekes titkokkal van tele, ami egyben borzasztó dolog mindenki számára. A franciák sem beszélnek szívesen ezekről az eseményekről, mindenki próbálja elfelejteni. Julia saját életében is nagy nehézségekkel küzd, lassan rájön, hogy férje és családja is sok titkot takar. Zoé, főszereplőnk kislánya tartja benne a lelket, aki korához képest már nagyon okos és érett gyerek.

Sokkoló és felkavaró mű. Sokszor futkosott a hideg a hátamon és nagyon sajnálom Saraht, hogy egy ilyen korban kellett élnie, még ha csak egy kitalált szereplő is volt, a szívemhez nőtt. Mindenki nagyon hálás lehet az életéért és a könyv elolvasása után rájön, hogy nem a telefon, táblagép vagy bármi más a fontos, hanem a szabadságunk és a családunk.

Köszönöm Tatiana de Rosnay ezt a nagyon fájó, olykor gyönyörű történetet.
A képeket a 2010-es filmadaptációból válogattuk.