2018. június 20., szerda

Agnès Martin-Lugand - A ​boldog emberek olvasnak és kávéznak - Edina kritikája

Sziasztok! Ma úgy gondoltam, hogy egy olyan könyvről fogok írni, ami nem olyan híres és nagyon sok negatív kritikát olvastam róla. Ez a regény A boldog emberek olvasnak és kávéznak címet viseli. A mai napig nem értem, hogy miért kellett ennyire lehurrogni ezt a kis könnyed nyári olvasmányt. Szerintem egyáltalán nem szerelmes ponyvaregény egy idegesítő hősnővel, épp ellenkezőleg.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Agnès Martin-Lugand
Címe: A ​boldog emberek olvasnak és kávéznak
Kiadta:  Libri
Mikor?: 2016
Hány oldal?: 276
Fülszöveg: Diane két embert szeretett a világon. A férjét, Colint és a kislányukat Clarát. Amikor a sors egy nap mindkettőjüket örökre elveszi tőle, úgy érzi, minden megfagyott körülötte. Az emlékek között tévelyegve sehogy sem találja a visszautat az életébe…
Legjobb barátja unszolására egy kis írországi faluba menekül, ahol ismeretlenek között kezd új életet. Nem a boldogságot keresi, és nem is a szerelmet, csak megnyugvást és megerősítést, hogy érdemes küzdenie, hogy van folytatás…
Arra álmaiban sem gondol, hogy a csend és magány helyett az élet sűrűjében találja magát, egy különös férfi pedig igyekszik felforgatni az életét, miközben újra kell gondolnia mindazt, amit biztosnak hitt…
Agnès Martin-Lugand regénye szinte a semmiből söpört végig Franciaországon. A hetek alatt a sikerlisták élére ugró könyvből több mint 300 ezret adtak el, a női olvasók pedig világszerte a szívükbe zárták a gyászból kigyógyuló Diane karakterét.

Diane teljesen ki van borulva, mert egy autóbalesetben elvesztette szeretett férjét Colint és kislányát Clarát. Nagyon mélyen gyászol, egyszerűen nem tudja elfogadni a történteket, amit meg is értek. Kétséges még az is, hogy ki fog-e tudni lábalni ebből a lelkiállapotból és megkeresni régi énjét. Úgy látja nincs tovább értelme az életének, mindent felad és nem törődik semmivel, még a szerettei sírját sem képes meglátogatni.
„– Mitől félsz? 
– Mindentől. 
– Velem nem kell félned semmitől.“


Még szerencse, hogy itt van Félix, aki nagyon jó barátja Diane-nak. Nagyon bírtam őt. Szuper viccei vannak és reggeltől estig bír piálni. Mindenben támogatja és próbálja kizökkenteni őt a depresszió és gyász okozta mélységből.  Félix viszi a kávézóját is, ami egy irodalmi hely, tele könyvekkel. Olyan szívesen kávéznák ott én is.  (Reni ilyet egyszer nekünk is kell nyitni :D)


Egy kis idő után főhősünk elhatározza magát és úgy dönt, hogy elutazik Mulranny-ba, egy kis írországi faluba, ahol csend és nyugalom honol. Nemsokára pedig Diane életéből elveszik a harmónia. Megismerkedik a mogorva és bunkó Edwarddal, aki kutyájával együtt nagyon eltaszítónak talál. Még csak nem is gondolja, hogy milyen érzéseket fog kiváltani belőle.

„Most tanultam meg, milyen jó érzés, ha négylábú társa van az embernek.“

Jól éreztem magam, szabadon lélegeztem. Az élet visszakövetelte a jogait, és már nem volt kedvem harcolni ellene.“

Diane egy nagyon szórakozott karakter lesz miután egy kicsit felenged. Úgy viselkedik, mint egy tini, bulizik, iszik na és kávézik meg csókolózik ezerrel.
Úgy gondolom, hogy az írónő bemutatott egy nagyon erős nőt, aki harcol azért, hogy még boldog tudjon lenni egy ilyen nagy tragédia után is. Az üzenet pedig, hogy soha nem szabad feladni, még akkor sem, amikor már teljesen úgy érezzük, hogy valahol nagyon mélyen elvesztünk.


A boldog emberek olvasnak és kávéznak folytatása is kapható már, abban sem csalódtam… A boldog emberek esőben csókolóznak  J

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése