Alapadatok a könyvről:
Címe: It Ends with Us – Velünk véget ér
Kiadta: Könyvmolyképző kiadó
Mikor?: 2017
Hány oldal?: 424
Fülszöveg: Néha az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret.
Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen.
Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot.
Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített.
Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni.
Add át magad a reménynek!
A könyv borítója csodaszép és sokatmondó, bár erre én is csak a könyv végén jöttem rá. Nem is bánom, hogy nem terveztek neki más borítót. Nagyon elgondolkodtató regény, drámaira, romantikusra és különlegesre sikeredett.
Főszereplőnk Lily, aki az édesapja temetése után ismeri meg Ryle-t a sikeres idegsebészt egy háztetőn. Aztán itt van nekünk Atlas, aki egy hajléktalan fiú volt, de Lily életében nagyon fontos szerepet játszott.
„Ússz és evezz.
Ússz és ússz és ússz és soha ne hagyd abba, amit csinálsz.“
Együtt éreztem a karakterekkel, nagyon mélyre hatott ez a könyv, merem állítani, hogy a LEGISLEGJOBB Hoover regény, amit valaha olvastam. Nagy űrt hagyott bennem a könyv, úgy imádnám, ha még lenne folytatás, tudom, hogy le van zárva a kötet, de akkor is vágyom ráááá. :/ Könnyfakasztó.
Lily egy műsorvezetőnek, Ellen DeGenersnek írt és címezett leveleket, de soha nem adta fel, csak leírta benne a gondjait és bánatát. Volt olyan érzésem olvasás közben, hogy gyűlölök mindenkit, aztán imádlak és pár perc múlva megint összetörte a szívem, de köszönöm Hoover és KMK, hogy lehetővé tettétek elolvasni ezt a csodát. ( Na és Reniről se feledkezzünk meg, ő adta kölcsön, hálám örökké üldözni fog. :D ) Meg sem tudom számolni egy kézen, hogy hányszor itattam az egereket, miközben olvastam. És az utolsó szó, hát ott kb. ripityára törtem. A kendőzetlen igazság pedig az volt, hogy jesszusimádomeztakönyvetnincsenekszavaimsokpofontkaptamelvesztemdeakkorisezalegleg.
"- Rá ne lépj az orrodra…tudod mit csinálj, ha rossz napod van?
– Nem tudom, mit csináljak…
– Ússz és evezz, ússz és evezz, ússz és ússz és ússz és úszkálj, nem tehetsz mást csak ússz, ússz…
– Ne dalolj…
– Imádok úúszni, úszni jóó, ó, vár a tenger…
– Szenilla, ha nem hagyod abba, az őrületbe kergetsz a daloddal!
– Bocsi…"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése