Sarah J. Maas - Tüskék és rózsák udvara - Renike kritikája

Sziasztok! Ma egy olyan könyvről hozok értékelést, amiről már nagyon sok jót hallottam. Örök hála Manni barátnőmnek, akitől megkaptam ezt a csodálatos regényt. Tudni kell rólam, hogy az Üvegtrón elolvasása óta hatalmas rajongója vagyok az írónőnek, mert amit ott csinált a zseniálisan megalkotott cselekménnyel, a szerethető karakterekkel és a lenyűgöző világgal nem volt semmi. De már az Üvegtrón elolvasása előtt is láttam különböző csoportokban és blogokon, hogy milyen népszerű is a Tüskék és rózsák udvara. Tudom, néha nem minden a népszerűség, olvastam már én is olyan könyvet, ami túl volt dicsérve, de nem tudtam megérteni, hogy miért. Szerencsére itt nem ez volt a helyzet. A Tüskék és rózsák udvara nem okozott csalódást, mert minden megvolt benne, amit az Üvegtrónban annyira szerettem.

Alapadatok a könyvről:

Írta:  Sarah J. Maas
Címe:  A ​Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara
Kiadta:  Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Mikor?: 2016
Hány oldal?: 512
Fülszöveg: A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.
A Kristen Cashore és George R. R. Martin rajongók imádni fogják.
Szexi, akciódús sorozat első kötete.

Minden új fejezet ilyen gyönyörű oldalakkal köszönt be

Feyre nagyon szerény körülmények között él egy kis kunyhóban az apjával és két nővérével. A lány feladata az élelem beszerzése, ezért ha ő nem vadászna, a családja már régen éhen halt volna. Nem volt ez mindig így, csak az apja rossz befektetései miatt eladósodott a család. A cselekmény kezdetekor Feyre éppen vadászik. Ezen a vadászaton megöl egy farkast. Csakhogy ez a farkas nem közönséges farkas volt, és amiért a lány megölte, egy titokzatos idegen jelenik meg náluk, hogy a "szerződés" szerint járjon el. A titokzatos idegen egy tündér. Feyre, csakúgy mint minden halandó ember gyűlöli a tündéreket. Régebben háborúk is dúltak az emberek és tündérek között. Az idegen magával viszi a lányt a tündérek birodalmába.

"Úgy nem tarthatod meg a hatalmat, hogy mindenkinek a barátja vagy."

A tündért, aki elvitte a lányt Prythianbe, a tündérek birodalmába Tamlinnak hívják. Feyre egy idő után rájön, hogy nem minden úgy van, ahogyan korábban hitte, és lassan megismeri Tamlin és a tündérek világát. Ezek a részek nagyon tetszettek, mert mindig olyan szépen le volt írva a környezet, meg a különböző lények kinézete, hogy magam elé tudtam képzelni, milyenek is lehetnek. Az írónő zseniális, olyan fantáziavilágot alkotott megint, hogy minden elismerésem az övé. Az, ahogy fokozatosan bontakozik ki a két főszereplő kapcsolata, már megint eszméletlenül jóra sikeredett. És ekkor még csak a könyv felében járunk.

A tündérek birodalmában egy átok egyre több tündéren elhatalmasodik, és nem tudnak ellene tenni semmit sem. Gyűlnek az árnyak a birodalomban. Feyre és Tamlin nagyon közel kerül egymáshoz, de a tündér félti a lány épségét, ezért az utaik különválnak. Innentől már nem tudom úgy leírni az eseményeket, hogy ne ütközzek bele spoilerekbe. Annyit viszont elárulok, hogy a regény második fele nekem sokkal jobban tetszett. Újra jelen voltak az Üvegtrónból már megszokott, szuperül leírt "harcjelenetek". Izgalmas és rejtélyes volt a cselekmény, és a fordulatok megint nagyot ütöttek
Ki kell még emelnem, hogy Sarah J. Maas már megint beetetett engem. Ugyanezt tette velem az Üvegtrónban is. Elkezdek drukkolni egy párnak, aztán bumm, jön egy új karakter, aki mindent a romba dönt, amiről eddig azt hittem, hogy kell nekem. És ettől csak még jobban várom a folytatást, mert kíváncsi vagyok, hogy alakul a kettejük kapcsolata. (Ennél spoilermentesebben nem tudtam megfogalmazni. :D )

A regény a vége felé valósággal szárnyalt. Bevallom, nem számítottam ilyen befejezésre, de örülök, hogy így alakult. Tökéletes volt. Feyre van olyan erős karakter, mint Celeana az Üvegtrónból, és kíváncsi vagyok, a további két részben mi lesz a lány sorsa. Annyi biztos, hogy már tűkön ülve várom a folytatást, ami idén ősszel érkezik.

"Ne érezd magad rosszul, ha olyasmit csinálsz, ami örömet okoz."

Mindenkinek ajánlom, aki egy jól felépített fantasy-t szeretne olvasni, romantikával, humorral, izgalommal, rejtélyekkel és szerethető karakterekkel.
Annyit a végére elárulok, hogy a kedvenc karakterem Rhysand lett. Aki olvasta, gondolom tudja, miért. De Lucien-t is nagyon bírtam.
Nem lehet felpörgetni az időt a megjelenésig? :D