Rojik Tamás - Befogad ​és kitaszít - Renike kritikája

Sziasztok! Ma egy nagyon különleges és csodálatos történetről olvashattok a blogon. Először is szeretném megköszönni az írónak, Rojik Tamásnak, hogy volt olyan kedves, és biztosított nekünk egy példányt a könyvéből. Hálásak vagyunk neki!

Alapadatok a könyvről:

Írta:  Rojik Tamás
Címe: Befogad ​és kitaszít
Kiadta:  Napkút kiadó
Mikor?: 2016
Hány oldal?: 126
Fülszöveg: Egy péntek estén az anyám a vacsoránál nagyon komolyan azt mondta, hogy a követező pénteken el fogom kísérni őt balettórára, hogy nőiességet tanuljak, ahogyan a hozzám hasonló úri hölgyeknek illik. Az eltelt évek ellenére is meglepett a vaksága. Gondolkodtam, melyik reakciót válasszam. Földhöz vághattam volna a levest, üvölthettem volna, nagyon halkan nemet válaszolhattam volna, és akkor elegánsan felmegyek a szobámba, de sejtettem, hogy fordulóponthoz érkeztem, valamin változtatnom kell. Apám látta a hezitálásomat, óvatosan húzta maga felé a törékeny tárgyakat, de megszólalni nem mert.

A könyvre a moly.hu-n akadtam rá, azt hiszem, valaki ajánlotta hozzászólásban, hogy milyen jó is. Rákerestem és már akkor tudtam, hogy ezt a könyvet nekem írták. Higgyétek el, megérzem előre az ilyesmit. És természetesen most sem tévedtem a megérzéseimmel kapcsolatban.
Először persze sikerült elfelejtenem a könyv címét, és egy délutánt komolyan azzal töltöttem, hogy a moly-hu-n kerestem a könyvet, egy csomó listát átnéztem, amíg végre megláttam az ismerős, szürke borítót. Ilyen kalandokat éltem át, már az olvasás előtt is. Persze most már nem követem el ezt a hibát, sosem fogom elfelejteni a címét.

Köszönjük szépen, így még jobb volt olvasni :)

A könyv rövidnek mondható a maga 126 oldalával, de én egyszer sem éreztem volna, hogy nem bontakozott ki kellően a történet. Nem maradt hiányérzetem a könyv elolvasása után, mert minden megvolt benne, ami ahhoz kell, hogy egy kerek történetet kapjunk.
A történet egyik főszereplője Bence. Az ő fejezetei a múltból indulnak, a srác gyerekkorától kezdve, fokozatosan haladva előre az időben. Így bontakozik ki előttünk az élete fejezetről fejezetre. A másik főszereplőnk Noémi, akinek fejezetei már a jelen eseményeit mutatják be.
Az, hogy váltakozunk a múlt és a jelen között, a fiú és a lány fejezetei között gördülékennyé teszi az olvasást. Egyszerűen nem lehet letenni a könyvet.

Bence egy olyan fiú, akinek nehezére esik az emberek között lennie, mert valahogy képtelen kimutatni az érzéseit. Az óvodát, majd az iskolát is úgy sikerül átvészelnie, hogy azt teszi, amit másoktól lát, ellesi a mozdulataikat. Nem könnyű tehát a fiú élete.
Noémi egy olyan lány, akinek mindene megvan. Csak neki kialakított saját lakrész, drága bútorok, mégsem boldog. Egyedül akkor érzi magát jobban, ha különc hobbiját műveli: amikor a városi turisták fényképeket készítenek, amelyeken ő is látszódik valamennyire, neki muszáj megszereznie a fotót. Nem számít, ha csak a lába széle, vagy épphogy valamelyik testrésze látszódik a képeken, csak legyen rajta valahogy, és a lényeg, hogy ezek véletlenül elkapott pillanatok legyenek. Lehet, hogy ez most egy picit furán hangzik, de nekem elhihetitek, nem az, ha megismerjük a szereplőket. A lánynak már szép gyűjteménye van az ilyen fényképekből, a világ különböző tájairól. Miután megszerezi ezeket a felvételeket, nem egyszer bonyolódott már egy éjszakás kalandokba a fénykép készítőivel is.

Van tehát két szereplőnk, akiknek az életéből hiányzik valami. Nem árulok el sokat, ha elmondom, hogy ez a valami, ami hiányzik, egyszer csak megtörténik, és a szálak, meg az események összefonódnak. (Azért mégiscsak sikerült úgy leírnom, hogy ne legyen annyira spoileres. :D )
Ez valóban nem egy szokványos szerelmes történet, de azért mégiscsak az. És nekem most nagyon hiányzott egy ilyen élmény, ezekkel a különleges és szerethető karakterekkel.

Mindig keresem az ilyesfajta történeteket, amik nem szokványosak, kitűnnek a többi közül és itt mindent megtaláltam, amit szeretek. Olvasás közben eszembe jutott a kedvenc könyvem, a Szonáta gordonkára és kávédarálóra, hogy talán ahhoz tudnám a legjobban hasonlítani, ha választanom kellene az eddigi olvasmányaimból. Ugye, már ebből is látszik, mennyire is jó ez a könyv, és milyen élményt nyújtott, hogy azonnal a kedvencemhez hasonlítom. Szándékosan nem árultam el olyan sokat a történetről, de azért próbáltam kiemelni a lényeget. Szeretném, ha minél többen követnék a példámat, és elolvasnák Bence és Noémi történetét és maguk is megbizonyosodnának róla, hogy ez egy különleges és jó könyv. Azt még ki kell emelnem, hogy a főszereplőkön kívül voltak mellékszereplők is természetesen. Nagyon bírtam Noémi fogorvos apukáját, és legjobb barátját, Márkot. A mellékszereplők még színesebbé és teljesebbé tették számomra a könyvet.

Bónusz: A könyvben ezt a dalt énekelte Noémi egyszer, a fürdőben és muszáj volt beillesztenem a kritika végére, mert én is nagyon szeretem a dalt. Mindig a kedvenc sorozatom, a Supernatural jut róla eszembe, ott ismertem meg. Olyan boldog voltam, amikor megláttam a könyvben. :)

Nem győzőm meghálálni elégszer az írónak, hogy lehetővé tette a könyv elolvasását. Nekünk ez nagyon sokat jelent. :)

Az író weboldalán még több minden megtalálható, többek között érdekes videók a szereplőkről és az is, hol lehet megvásárolni a könyvet. Katt ide érte.

A kritikában található képeteket én készítettem/szerkesztettem. :)