Renée Carlino - Sweet ​Thing – Te édes - Edina kritikája

Halihó! Egész nap az autósuliban ülve azon gondolkodtam, hogy mit írjak a Te édesről!. Azonban nem sok minden jutott az eszembe, azt sem tudom, hogy kezdjek bele. Két nap alatt olvastam el, és egy csomószor el kellett raknom. Szegény Mia nagyon idegesítő főhősnő. Igazából először csak azért akartam elolvasni ezt a könyvet, mert nagyon tetszett a borítója. Később rájöttem, hogy a belsője is jó.

Alapadatok a könyvről:

Írta:  Renée Carlino
Címe: Sweet ​Thing – Te édes
Kiadta:  Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Mikor?: 2016
Hány oldal?: 336
Fülszöveg: Mia ​Kelly elit egyetemen végzett diplomás, klasszikus képzésben részesült zongorista, egy gyakorlatias gondolkozású anya és egy különc apa lánya. A diploma megszerzése után nem találja a helyét. Azon őrlődik, hogy üzleti végzettségével kezdjen-e valamit, vagy a zenében mélyedjen el, amit szenvedélyesen szeret.

Amikor édesapja váratlanul meghal, úgy határoz, hogy amíg ki nem találja, mihez kezdjen a saját életével, addig az apjáét folytatja. Ann Arbort New York Cityre cseréli, és átveszi apja kávézójának vezetését. A népszerű találkozóhely törzsközönségét fel nem fedezett helyi zenészek, művészek alkotják. Mia eddig távol tartotta magát az izgalmas és kiszámíthatatlan művészléttől, de a váratlan találkozás Will-lel, az édes, helyes, elragadó gitárossal, bepillantást enged neki ebbe a világba. Amikor a srác a barátja, majd a lakótársa lesz, Mia minden tőle telhetőt elkövet, hogy elnyomja a lelkében dúló szenvedélyt, amit iránta és a zene iránt érez, de apja öröksége lassanként megnyitja a szívét.

A regény középpontjában Mia áll, aki 25 éves egyedül él és zongoraleckéket ad. Édesapja elvesztése miatt New York-ba költözik és átveszi az irányítást kávézójuk fölött.  A repülőtéren találkozik Will-el aki egy vicces, lehengerlő, jóképű fiatalember és még gitározik is. Mint kiderül rögtön fellobban a láng közöttük, de egy baj van, hogy Mia nem akarja átadni a helyet az érzéseinek. A lány lakótársat keres, hát találjátok ki, hogy ki fog hozzá felköltözni. Igen, jól gondoljátok, Will.

„Bolondság azt hinni, hogy a szerelem felszabadítja az embert. A szerelem nem más, mint beteges, irgalmatlan félelem attól, hogy elveszítjük a másikat. ”

Próbál megbirkózni a gyásszal és ebben nagyon sokat segít neki Martha és Jenny, a két barátnője, egyben kolléganője. Apja bohókás természetű volt, ezért nem is akar Mia túl közel kerülni Willhez, ami sikerül is neki egy bizonyos pontig, de, hogy mi lesz azután. Hát ez a nagy kérdés.

„Meg kell találnod az összhangot a szíved és az eszed között… akkor meghallod majd a lelked muzsikáját.“

 „Bébi” egy racionális lány, komoly tervekkel, megfontolt élettel és karriert is szeretne építeni. Jön is egy bankár, de nem biztos, hogy ő boldoggá tudja tenni Miát. A szíve mélyén Willt szereti és akarja, de nagyon zavarja a "csajszert", hogy csak zenélget, éli az életét és nem akar magának nagy hírnevet szerezni. Tudja, hogy az anyja is elhagyta az apját. Enged a szívének és a zene szeretetének ami összefonja a sorsukat? Mia mindig csak egy lúzer senkit látott Will-ben, de az élet bebizonyította, hogy mégsem az. Lehet, hogy néha nem az a helyes út, amit mi annak látunk.

„Akkor vagy valóban szerelmes, ha megkérdezed magadtól, mi lenne nehezebb: neked végignézni az ő halálát, vagy azzal a tudattal élni, hogy ő fogja végignézni a tiédet? Melyikőtökhöz kegyesebb a sors? Csak amikor halálos aggodalommal szeretsz valakit, akkor jössz rá, mit is jelent a kegyes halál. A szerelem nem szelíd romantikáról szól, hanem átkozottul brutális, amitől az ember képes pánikszerűen elmenekülni. Szeretni bátor dolog, és nem ismerek Willnél bátrabb embert.“

Most az egyszer nem a főszereplő nő lett a kedvenc karakterem, pedig általában így van. „Zakkant agyú Will” olyan aranyos, aggódó, odaadó férfi. Nincs is ezen mit ragozni egyszerűen tökéletes, mint az életben, mint az ágyban. (Ezt Miától tudom :D) Szeret főzni, megtesz mindent Miaért, állandóan a kedvében jár „lakócimborájának”. Azt hiszem a való életben én elfogadnák egy ilyen pasit. Nem is tudom, Mia miért gondolkodott olyan sokat. Még szerencse, hogy mind a ketten zenéltek, mert az hoztak őket egymáshoz nagyon közel.

„Azt mondják, az őrültek nem tudják magukról, hogy őrültek.“

Még meg kell említenem „drága Mia” házi kedvencét Jacksont, a kutyát. Nagyon fájt a szívem.
Az volt még nagyon érdekes számomra, hogy a történet elejét és végét Lauren mesélte el, aki egy kétgyerekes írónő. Nagyon hasonlítanak egymásra és ő ad egy lökést Miának.

Összességében szerintem jól megírt könyv, tetszik az írónő stílus. Aki szereti a zenét olvassa el, de ha valaki nem szereti nem baj, majd ez a könyv megszeretteti vele.