Lylia Bloom - Védtelenül - Edina kritikája

Sziasztok! Most egy magyar írónő regényéről fogok írni, mégpedig a Védtelenül című Rubin pöttyös könyvről. Lylia Bloom nagyszerűen összehozta ezt a történetet. Megint egy érzelmi hullámvasút kellős közepén éreztem magam, mikor olvastam. Először olyan érzésem volt, hogy nem fogom befejezni, DE az első 30 oldal után már nem tudtam szabadulni. Megvolt minden ebben a könyvben amire nekem szükségem van. Tragédia, gyász, szenvedés, bántás.

Alapadatok a könyvről:

Írta:  Lylia Bloom
Címe: Védtelenül
Kiadta:  Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Mikor?: 2016
Hány oldal?: 280
Fülszöveg: Létezik tökéletes férfi?
Anna élete nagyszerű. Második évét kezdi az egyetemen, és a legfőbb problémája, hogy mikor jut el álmai városába, Rómába. Szereti az életét, vágyik a nagy Ő-re, és imád a barátnőivel csetelni.
Megismerkedik a titokzatos és vonzó Rolanddal, aki nem nyugszik, amíg Anna bele nem egyezik egy randevúba.
A szerelem hirtelen születik, és Anna úgy érzi, nem is lehetne boldogabb, bár a barátok egyre jobban aggódnak a túl gyors összeköltözés miatt. Anna nem érti, miért, hiszen Roland figyelmes, vonzó és mellette minden vágya teljesül, még a várva várt utazás is.
Csakhogy az álomvilág hirtelen szertefoszlik.
Vajon milyen a nagy Ő igazi arca?
Mit jelent a birtoklás, és mit az őszinte szerelem?
Anna úgy érzi, az élete romokban hever, és egyre nehezebb a kiút megtalálása.
De küzd, még akkor is, amikor egy váratlan tragédia mindent tönkretesz.
A regény az V. Aranymosás Irodalmi Válogató Public Star kötete,
az olvasóközönség kedvence.

„Lassan felálltam a földről. Maga a mozdulat nehézkesnek tűnt, mégis valahogy sokkal többet jelentett. Erősebb lettem. Felálltam, miután majdnem ottmaradtam. És csak ez számított.“

Anna, aki a főszereplő lány, és Roland akibe beleszeret, halálosan. Először csak sms-eznek, később már Roland felhívja Annát és éjszakákon át beszélgettek. Rájönnek, hogy nem tudnak egymás nélkül élni. Anna még az egyetemre jár, Roland pedig dolgozik. A statisztika nem a kedvenc tantárgya főszereplőnknek. Itt kerül a képbe egy másik szívtipró, Kristóf. Az, hogy mi lesz, vagy mi nem lesz köztük majd Ti kiderítitek.

„Rájöttem, mit értenek egyesek azon, hogy elvesztik az eszüket. Nem gondolkodtam, alig tudtam, mit csinálok, csak éreztem őt – mindenhol.“

Roland 8 évvel idősebb, mint Anna. Valahogy nem volt a kedvenc „pasim”. A múltja teljesen tisztázatlan, pszichológushoz is kell járnia. Poszttraumás személyiségzavarban szenved. Talán, ha időben elmondott volna mindent, jobb útra tudták volna terelni kapcsolatukat. Később nagyon megszerettem, még azok ellenére is amiket tett vagy gondolt.

„A szívemre hallgattam: örültem neki.“

Kristófról nem szeretnék sokat elárulni, azt már tudjátok, hogy a statisztika nagyon ment neki. Mindig csábítgatta Annát. Kifejezetten utáltam, már az elejétől nem volt nekem szimpi ez a pasi. Nem is szerettem meg még a könyv végére sem. Nem számított neki más becsülete, csak a pénzt látta maga előtt.
Anna és családja egy tökéletes, idilli kapcsolat. Erős személyiség, bár az évek alatt nagyon sokszor töri össze a szívét és lelkét. Mindezek ellenére állja a sarat. Nagyon részletesen olvashatjuk Anna lelki állapotát. Barátnője Vivi és Lora is mindig támogatja, online konferenciabeszélgetéseket indítanak és leírják egymásnak a gondjaikat. Volt olyan, hogy még Vivivel is összeveszett Roland miatt. A fájdalmába, kiborulásaiba, érzéseibe belepillanthatunk, át tudjuk élni. Sajnos a tragédia, ami történik teljesen váratlan, és itt roppan össze Anna is.

„Annyi mindent tehettem volna, én mégis mozdulatlan maradtam“

Nagyon jól kidolgozott, érett, élő könyv. Tényleg, mindent tiszteletem az írónőé. Még el is sírtam magam. A legjobb Rubin pöttyös könyvek közé tudom besorolni. Azért meg, hogy keveset árultam el a történetből ne haragudjatok, de nem akarom lelőni a poént, vagyis a sok drámát.
Most fejeztem be a Papírhattyú című könyvet és úgy gondolom arról fog szólni a következő kritika. Ki olvasta már? Kezeket fel!