Leylah Attar - Papírhattyú - Edina kritikája

Szép napot mindenkinek! Úgy határoztam, hogy ma a Papírhattyúról fogok írni, ami a Rázós könyvek csoportjába tartozik.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Leylah Attar
Címe: Papírhattyú
Kiadta:  Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Mikor?: 2016
Hány oldal?: 376
Fülszöveg: A szerelem nem halhat meg soha. 
Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel.
Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy megrendeljem-e, de kiderült, hogy nem csináltam ezzel hibát. Leylah Attar csodákat művelt ezzel a könyvvel. Pár napig muszáj voltam szünetet tartani, mert nem bírtam felfogni és feldolgozni a történteket. Tele bosszúvággyal, gyűlölettel, kínok közötti sorssal. Elborzasztott, a földre kerültem tőle, idegeskedtem, falhoz vágtam, sírtam, nevettem majd a legvégén megölelt. Biztos, hogy nem egy romantikus könyv, hanem drámai, szívszaggató, de lehet, hogy két szív egymásra talál. Lehet jövőjük? Vagy elúszik minden, akárcsak egy hattyú? Mit is mondhatnék a sztoriról? Nem is tudom, talán az a legjobb, ha semmit.

Öt részre van felosztva a könyv, a főszereplők részei ismétlődnek. Skye Sedgewick, akit egy buli után elrabolnak és egy zsákkal a fején ébred fel. Az, hogy ki az elrabló és mi az oka annak, hogy elrabolta nem árulhatom el. Az egyetlen tiszta lelkű ember ebben a regényben MaMaLu, aki Skye dadusa volt. Az írónő nem köntörfalazott rögtön belevágott a közepébe már az első oldalaktól nyomon követhetjük Skye sorsát. Muszáj elfelejteni szép múltját, a magas sarkú cipőket, szép villájukat és apucit, aki mindent előteremt. Az elrablója megkötözi, kínoztatja, bezárja, éhezteti, megcsonkítja és megfosztja mindentől ami Skye számára fontos volt. Egy hajón élnek és utaznak az óceánokon keresztül, de hogy miért az egy jó darabig titok marad. Valaki nagyon bosszúéhes és mindent vissza akar fizetni annak, aki őt megfosztotta a legdrágább kincsétől.

Skye a kedvenc hősnőm lett. Bátor, kiáll magáért, harcias, kemény, de néha el is érzékenyül, bár soha nem adja fel. Az események amiket mesél néha a múltban, néha a jelenben játszódnak. A múltból kiderül mit tettek a szülei, mi történt a legkedvesebb barátjával.

A Papírhattyú az ez évi olvasmányai csúcspontjára került. Sötét. Keserű. Különleges. Gyönyörű. Ajánlom azoknak akik szeretik a bosszús, kikészítő, kemény történeteket szívből ajánlom. Többet nem is tudok írni, mert nem szeretném lespoilerezni az egészet, úgy semmit nem érne.  A végére hozok pár idézetet, amik a kedvenceim lettek.

„Mert ha szeretünk valakit, mindig ott van bennünk, és a legsötétebb pillanatokban is rátalálhatunk a világosságára. Minél mélyebb a szeretet, annál fényesebben ragyog.”

„Vagy a szerelmet választod, vagy a gyűlöletet, mert ahol az egyik él, ott a másik el fog pusztulni.“

„– Mi magunk vagyunk a kérdés, amire még nem született válasz, a búvóhely, amit még nem fedeztek fel, és a csata, amit még nem vívtunk meg.“

„Ha az ember lehunyja a szemét, és olyasvalakire gondol, akit szeret, nem a hajszín, a szemszín meg a személyi igazolványba kerülő egyéb adatok összessége jut eszébe. Inkább mindenféle apróságok bukkannak elő a tudata mélyéről, olyan dolgok, amikről nem is gondoltuk volna, hogy elraktározzuk őket.“

„A remény gyenge pillér. Nem mindig bírja el a valóság súlyát.“

„Nem mindig akkor kapjuk meg a kincset, ha kitartunk valami mellett. Néha akkor történik meg a varázslat, ha elengedjük, amit kell.“