Alapadatok a könyvről:
Írta: Josh Malerman
Címe: Madarak a dobozban
Kiadta: Fumax
Mikor?: 2015
Hány oldal?: 256
Fülszöveg: Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.
A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.
Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.
Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?
Értékelés:
Komolyan mondom nektek, hogy nem mertem kinézni az ablakon, annyira beleéltem magam az olvasásba.
A történet több idősíkon játszódik, fokozatosan derülnek ki dolgok a múltból és a jelenből is, ezért olyan gyorsan olvasható a könyv. A fejezetek rövidek, alig lehet letenni, annyira izgalmasak.
Főszereplőnk Malorie, aki a nővérével, Shannonnal él együtt megtudja, hogy terhes. Pont ekkortájt kezdenek furcsa esetekről szólni a hírek, amiket először egyikük sem vesz komolyan. A hírekben olyan dolgokról számolnak be, hogy az emberek kegyetlen gyilkosokká, majd öngyilkosokká válnak, miután meglátnak "valamit". Ezek az esetek először Oroszországban történtek, de már egyre több helyen terjednek szerte a világon. Senki sem tudja az okát. Az emberek persze azonnal pánikba esnek, letakarják az ablakokat, hogy ne lehessen kilátni rajta, és csukott szemmel, pálcával sétálnak az utcákon.
Malorie egy újságban megpillant egy hirdetést, ami menedéket ígér, de nem is foglalkozik vele mindaddig, amíg a történések már hozzájuk is elérnek. Ekkor Malorie már három hónapos terhes. Egyedül nekivág, hogy eljusson a menedékhelyre. Itt ismeri meg a regény többi fontos szereplőjét, köztük Tom-ot, aki nekem a személyes kedvencem volt. A regényben végig ott a feszültség, hogy mi van odakint, mi lenne, ha kinyitnád a szemed? De persze ez nagyon kockázatos lenne, mert mi van, ha meglátod "őket"? Az események a menedékházban meghatározzák a regényt, ezért nem szeretnék különösebben spoilerezni, olvassátok el, és megtudjátok, inkább visszatérek a regény kezdésére, amikor Malorie a gyerekekkel útra kel.
Most képzeljétek el, milyen bekötött szemmel járkálni. Otthon gondolom simán menne, mert ismered a járást. Egy idegen helyen már százszor nehezebb. Itt pedig egy folyón kell bekötött szemmel menniük, ami még ugye nyitott szemmel se valami egyszerű tevékenység szerintem, nem úgy, mint itt, ahol az életük a tét. Nem látnak semmit, csak hallanak, Malorie úgy nevelte a gyerekeket, hogy a lehető legkevesebbet nyissák ki a szemüket, inkább a hallásukra támaszkodnak. Olvasás közben teljesen magába szippantott a sztori. Olyan volt, mintha én is velük ülnék a csónakban és hegyezném a fülem.
Hallok én jót is meg rosszat is erről a könyvről. Akiknek nem tetszett, azok a regénynek pont abba a "részébe" kötnek bele, ami miatt nekem annyira tetszik. Ezt sem szeretném lespoilerezni, de annyit elárulok, hogy a lényekkel kapcsolatos dolog. Nagyon örülök, hogy így oldotta meg az író, és a regény vége is nagyon tetszik. Tökéletes befejezés. Én mindenképpen azt ajánlom, hogy olvasd el, mert végig izgalmas és lehet, hogy te sem mersz majd kinézni az ablakon olvasás után.
 |
| A júliusban Amerikában megjelenő speciális kiadás borítója, Vincent Chong munkája. Gyönyörűség. |
A történet több idősíkon játszódik, fokozatosan derülnek ki dolgok a múltból és a jelenből is, ezért olyan gyorsan olvasható a könyv. A fejezetek rövidek, alig lehet letenni, annyira izgalmasak.
Főszereplőnk Malorie, aki a nővérével, Shannonnal él együtt megtudja, hogy terhes. Pont ekkortájt kezdenek furcsa esetekről szólni a hírek, amiket először egyikük sem vesz komolyan. A hírekben olyan dolgokról számolnak be, hogy az emberek kegyetlen gyilkosokká, majd öngyilkosokká válnak, miután meglátnak "valamit". Ezek az esetek először Oroszországban történtek, de már egyre több helyen terjednek szerte a világon. Senki sem tudja az okát. Az emberek persze azonnal pánikba esnek, letakarják az ablakokat, hogy ne lehessen kilátni rajta, és csukott szemmel, pálcával sétálnak az utcákon.
Malorie egy újságban megpillant egy hirdetést, ami menedéket ígér, de nem is foglalkozik vele mindaddig, amíg a történések már hozzájuk is elérnek. Ekkor Malorie már három hónapos terhes. Egyedül nekivág, hogy eljusson a menedékhelyre. Itt ismeri meg a regény többi fontos szereplőjét, köztük Tom-ot, aki nekem a személyes kedvencem volt. A regényben végig ott a feszültség, hogy mi van odakint, mi lenne, ha kinyitnád a szemed? De persze ez nagyon kockázatos lenne, mert mi van, ha meglátod "őket"? Az események a menedékházban meghatározzák a regényt, ezért nem szeretnék különösebben spoilerezni, olvassátok el, és megtudjátok, inkább visszatérek a regény kezdésére, amikor Malorie a gyerekekkel útra kel.
 |
| Edinának is nagyon tetszett a történet. A képen az ő példánya látható. :) |
Most képzeljétek el, milyen bekötött szemmel járkálni. Otthon gondolom simán menne, mert ismered a járást. Egy idegen helyen már százszor nehezebb. Itt pedig egy folyón kell bekötött szemmel menniük, ami még ugye nyitott szemmel se valami egyszerű tevékenység szerintem, nem úgy, mint itt, ahol az életük a tét. Nem látnak semmit, csak hallanak, Malorie úgy nevelte a gyerekeket, hogy a lehető legkevesebbet nyissák ki a szemüket, inkább a hallásukra támaszkodnak. Olvasás közben teljesen magába szippantott a sztori. Olyan volt, mintha én is velük ülnék a csónakban és hegyezném a fülem.
"Hogy várhatja el a gyerekektől, hogy merjenek olyan ragyogót álmodni, mint a csillagok, ha egyszer fel sem tekinthetnek rájuk?"
Hallok én jót is meg rosszat is erről a könyvről. Akiknek nem tetszett, azok a regénynek pont abba a "részébe" kötnek bele, ami miatt nekem annyira tetszik. Ezt sem szeretném lespoilerezni, de annyit elárulok, hogy a lényekkel kapcsolatos dolog. Nagyon örülök, hogy így oldotta meg az író, és a regény vége is nagyon tetszik. Tökéletes befejezés. Én mindenképpen azt ajánlom, hogy olvasd el, mert végig izgalmas és lehet, hogy te sem mersz majd kinézni az ablakon olvasás után.
 |
| Maga a tökéletesség |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése